|
 2016.02.26.
Próbatételeink
„Életünk
ugyanis ebben a zarándoklásban nem lehet meg próbatétel nélkül;
mert előrehaladásunk csak próbatételen keresztül valósul
meg, és senki sem ismerheti meg önmagát sem, hacsak előbb nem
volt próbára téve, és senki sem koronázható meg, ha nem győzött,
és senki sem győzhet, ha nem küzdött, és senki sem küzdhet,
ha nincs ellensége és próbatétele.” Szt. Ágoston
Félünk a próbatételektől,
de nap, mint nap tapasztaljuk, hogy ezek nélkül elgyengülünk.
Szükségünk van kihívásokra, melyek viszik előre az életünket.
Az esküvőkön van egy elgondolkodtató mozzanat, amikor az ifjú
pár a keresztre leteszi az esküt, ami mégiscsak egy véres valóságot
tükröz. Miért jelenik meg ez az esküvőn? Pontosan azért,
hogy a pár élete nehogy egy rettegésben teljen, hogy ha nehézségek
lesznek velük, akkor végük van, hanem egy nagy felszólítás,
hogy nemcsak az örömben, hanem a próbatételek közt is lehet
összecsiszolódni, eggyé forrni.
Ismertem egy házaspárt,
ahol a férjnek a bőre több évtizeddel ezelőtt, az egyik
pillanatról a másikra bevörösödött. A felesége pont aznap
volt 40 esztendős, amikor elmondták neki, hogy a férjének egy
sajátos bőrrákja van. Az asszony nagyon lázadt az Isten felé,
hiszen hat gyermekük volt, akiket fel kellett még nevelniük.
Elindultak a kálváriájukon,
míg végül kijutottak csodával határos módon a 80-as években
Bécsbe és ott a férjet speciálisan kezelték.
Azt mondták a
kezelés végén a feleségének, hogy vigyázzon nagyon a férjére,
mert most ő jól érzi magát, de mivel nincs immunrendszere, a
legkisebb fertőzés is végzetes lehet a számára.
Amikor hazaértek
a férj száján keletkezett egy kis seb, ami rohamosan elkezdett
terjedni a testén. Végül az egyik kórházban kötöttek ki,
ahová nagy nehezen felvették a férjét.
Azt mesélte a
feleség, hogy hihetetlen nagy fájdalmakat élt meg a férje.
Csak úgy tudtak kommunikálni, hogy eldöntendő kérdéseket
tett fel az asszony a férjének és ő arra bólogatott. Végül
szerencsésen alakult a férfi élete és lassan-lassan több hónap
után meggyógyult.
Amikor később
beszéltek erről az esetről, mind a ketten azt mondták, hogy
habár nagyon nehéz volt, de soha olyan közel nem érezték
magukat egymáshoz, mint a kórháziban, ahol a férj csak eldöntendő
kérdésekre tudott válaszolni.
Azt gondolom, hogy
ez a történet is világosan megmutatja, hogy néha az ellenségünknek
sem kívánjuk azt ami megtörténik velünk, de mégis az eredmények
láttán kimondhatjuk, hogy sokszor a legkülönfélébb kihívások
miatt tudunk növekedni, többé válni.
Ne féljünk a
megpróbáltatásoktól, hanem használjuk fel ezt a kegyelmi időt
a növekedésre, a másik mellett való elköteleződésre!
Szűcs Balázs
|
