vissza a főoldalra

 2016.02.26. 

Märle Tamás: A közoktatás gondjai és a baloldal bérencei

Az „átkos Horthy-fasizmus” óta nem volt olyan nagy a tanárok anyagi megbecsültsége, mint manapság, az elmúlt napok tüntetéseit szervezőkben azonban ez is csak úgy csapódott le, hogy Klebelsberg Kunót leantiszemitázták. Jól jellemzi ez őket. Tanárok által szervezett demonstráción talán elvárható lenne az emelkedettebb, a diákok számára példamutató stílus, ehhez képest mérhetetlenül primitív beszédeket és rigmusokat lehetett hallani szombaton, a Kossuth téren. Azonban mit várjunk azoktól a pedagógus szakszervezetektől, amelyek Galló Istvánnétól kezdve hemzsegnek a liberálbolsevik elemektől? Elvileg a közoktatás sérelmei miatt jött létre a hétvégi megmozdulás, mégis alpári stílusban beszéltek a kormány tagjairól – akikkel egyébként meg akarnak egyezni – ment a trafikmutyizás, a termőföldezés, a devizahitelezés, a quaestorozás. Egy egészségügyi dolgozó rasszizmusról és diktatúráról rikácsolt, hiába tüntethetett sértetlenül a Parlament tövében, a tanárok színpadán. Az emelvény előtti tömeg se volt semmi, a „Ki a papokkal az iskolából!” feliratú tábla a legsötétebb rákosista felvonulásokat idézte a ’40-es évekből. Kormányellenes tüntetés volt ez a javából, csak éppen pedagógusokkal.

Már-már mulatságos, ahogy a „pedagógusok” mögé álló baloldali törpepártok az öklüket rázva azon versengtek, hogy melyikük adna nagyobb béremelést a pedagógusoknak, megfeledkezve arról, hogy röpke nyolc évük volt annak idején, hogy ezt megtegyék. De ott volt a Kossuth téren a Jobbik képviseletében Dúró Dóra is, nehogy kimaradjanak „magvas gondolatai” az esti híradóból.

Tagadhatatlan, hogy vannak jogos sérelmei a pedagógus társadalomnak, és az oktatás helyzete finoman szólva sem rózsás. Tény, hogy például az alsósoknak szánt kísérleti tankönyvek átgondolatlanul készültek el, a magabiztos olvasás megtanulására alkalmatlanok. Az is tény, hogy túl magas a gyerekek óraszáma, gyakorta életkoruknak nem megfelelő tudást kell elsajátítaniuk a diákoknak. Vannak iskolák, ahol kevés a papír, a kréta és nagyon sokan küzdenek a mindennapos testnevelés megoldásával tornatermek híján. Az is nyilvánvaló, hogy a Klik működése nem zökkenőmentes, túlzott a központosítás.

Néhány példa, amelyek bizonyítják, hogy lenne miről beszélniük a pedagógusoknak a minisztériummal. Csakhogy értelmes párbeszédre, együttműködésre van szükség, nem sárdobálásra. Mégis mit vár Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének vezetője a kormánytól? Először nekik esik, utána leül Balog Zoltánnal tárgyalni, azt követően elégedetten nyilatkozik, majd a Kossuth téren sztrájkkal fenyegetőzik és elégedetten mosolyog, amikor szól az „Orbán, takarodj!” az általa felhergelt tömeg szájából. Egyszerre várja el, hogy a kormány teljesítse minden követelését, de közben meg is buktatná őket.

Miért nem lehet kulturáltan tárgyalni? Különben is, ha ezzel a kormánnyal nem tudnak szót érteni, akkor mégis, kivel akarnak? Követett el hibákat oktatáspolitikájában a kormány 2010 óta, de nem lehet felelőssé tenni őket az elmúlt évtizedek köznevelésének összes hibájáért. Pláne számos pozitív intézkedésük után. Gondoljunk a tanárok példátlanul magas fizetésemelésére (egész egyszerűen túlzásnak érzem a további béremelés követelését, amikor a közalkalmazottak közül a többségnek még nem növelték a fizetését), az iskolás családok terheinek csökkentésére a tartós tankönyvekkel, az iskolagyümölcs programmal, vagy az egyre többekre kiterjedő ingyenes közétkeztetéssel.

Mindemellett a kormány tanárok felé mutatott nyitottságát sem vitathatjuk el, a Balog Zoltán által életre hívott Köznevelési Kerekasztalhoz illene kulturáltan leülni köpködés helyett. Reálisan gondolkodva, a politikai szimpátiát félretéve.