|
 2016.02.26.
Erős nemzetállamok
nélkül nincs erős unió
A háborút még nem nyertük meg, de a csatában győztünk
Csepreghy
Nándor miniszterhelyettest a kohéziós politika folytatásáról,
a visegrádi országok erejéről, az EU különböző tagállamainak
érdekeiről kérdeztük. Miniszterhelyettes úr szerint az unió
ereje sokkal inkább attól függ, hogy a Bizottság ráeszmél
–e arra, hogy a közös Európa előfeltétele az erős nemzetállamok
egymás érdekeit és szándékait figyelembevevő és
tiszteletben tartó együttműködése.
Tavaly nyáron azt nyilatkozta lapunknak,
hogy a kohéziós politika 2020 után abban a formájában,
amelyben addig működött, nem működhet tovább. Hogyan működött
eddig a kohéziós politika, és az Európai Bizottság min
szeretett volna változtatni?
–2020-ig látható be a kohéziós politika eddigi működési
kerete. Mindez alapvetően arról szól, hogy a 2004 utáni bővítésben
érintett államok a saját gazdasági növekedésük stabilizálására,
saját infrastruktúrájuk fejlesztésére jelentős forrásokat
kapnak az erősebb, gazdagabb uniós tagállamoktól. Cserébe
viszont megnyitják a piacukat a nyugati gazdasági szereplők előtt.
Látjuk ennek az árnyoldalait is, de ez volt az alapkoncepció. A
nettó befizetők részéről jóval kevesebb a szándék kohéziós
politika fenntartására 2020 után. Az Európai Bizottság pedig
az eddigi gyakorlatában alapvetően a nettó befizetők álláspontját
képviselte, s most látunk arra hajlandóságot, hogy a nettó
haszonélvező államok –melyek 12 éve csatlakoztak az EU-hoz
– szempontjait is figyelembe vegye akkor, amikor a kohéziós
politikai jövőjéről Brüsszelben döntés születik. Igaz,
hogy a kohéziós politika közvetlenül a nettó haszonélvezőknek
kedvez, de közvetetten a német, a francia, vagy brit gazdasági
szereplők számára is pozitív lehetőségekkel jár. Például,
ha Magyarországon megvalósul egy cég fejlesztése gép beszerzés
tekintetében, akkor több mint valószínű, hogy azokat a gépeket
Németországból vásárolják. Vagy ha valamilyen fejlesztési
forrás felhasználása kapcsán szolgáltatásokat vesz igénybe
egy pályázó, akkor a szolgáltatások egy része import típusú.
Amennyiben egyre jobb a gazdaság helyzete, részben ezeknek a
fejlesztéseknek köszönhetően, akkor az így keletkezett többletjövedelmeket
ugyancsak importból származó termékek, szolgáltatások vásárlására
fordítják Magyarországon is, ahogyan a többi 2004-ben
csatlakozott ország esetében. Tehát 1 eurónyi Magyarországon
felhasznált kohéziós forrásnak három-négy év alatt a többszöröse
áramlik vissza a nettó befizető országokhoz.
Január közepén a V4-ek milyen határozatot
hoztak ebben a témában?
–Két héttel ezelőtt
kiterjesztett V4-találkozóra került sor Prágában, ahol Bulgária,
Románia, Horvátország és Szlovénia is képviseltette magát.
Ezeknek az országoknak hasonló a gazdasági szerkezetük, a
gazdasági növekedésre vonatkozó potenciáljuk. A nyolc állam
egységesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a jelenlegi
költségvetési ciklust követően, 2020 után is folytatódjon a
közös kohéziós politika. Többek között az előbb említett
visszaáramló hatásra hivatkozva jelentette ki az Európai
Bizottság, hogy ezt olyan legitim érvnek tartja, amely az egész
európai gazdasági növekedést érdemben befolyásolja. Ezért,
mikor a 2020 utáni kohéziós politikáról megindul a vita,
akkor annak a szempontrendszerében a Bizottság nemcsak az európai
nettó befizetők, hanem a nettó haszonélvezők érdekeit is
figyelembe veszi.
Mindez azt mutatja, hogy a visegrádi országok
megfelelő erőt képviselnek az EU-n belül?
–Azt gondolom, hogy igen.
Alapvetően az EU keleti bővítése egy politikai, gazdasági közösség
kiterjesztése volt, de nagyon kedvezett az unió régi gazdag tagállamainak,
akik ebben a régióban egy védett piachoz jutottak hozzá. Nem
kellett tartaniuk attól, hogy ezen a piacon nekik meg kell küzdeniük
akár az amerikai, akár a távol-keleti vetélytársakkal, mert
azokkal szemben ők vámmentesen tudták termékeiket és szolgáltatásaikat
idehozni. Viszont a keleti bővítés elképzelhetetlen volt úgy,
hogy annak gazdasági előnyeit a nettó befizetők élvezik, míg
a politikai jogokat az új tagállamok nem kapják meg. Ezért a
keleti bővítés együtt járt azzal, hogy ezekben az államokban
élők ugyanolyan szavazati joggal, érdekképviseletei lehetőséggel
rendelkeznek. Így az Európai Parlamentben már-már kiegyenlítődik
a viszonyrendszer a nettó haszonélvezők és a nettó befizetők
között.
Tehát mind a nettó haszonélvező és
nettó befizető országok is jól járnának azzal, ha folytatódna
a kohéziós politika?
–Természetesen, de kétségtelen,
hogy várhatók változtatások ezen a téren. Úgy véljük, hogy
az EU válságából való kitörési pont lehet gazdasági területen
is, ha az Európai Unió olyan közösséggé válik, ahol a
nemzetállamok mozgástere nem csökken, hanem növekszik. Látható
az a törekvés, amit az Európai Bizottság erőltet, s ami mögött
gazdasági érdekek húzódnak, hogy az Amerikai Egyesült Államok
mintájára a nemzetállami sajátosságokat feloldó unió jöjjön
létre. Ez kivitelezhetetlen, már csak azért is, mert teljesen más
kérdésként realizálódik a migrációs válság a briteknél,
mint nálunk, ahol konkrétan keresztülhaladt az országon több
millió ember, akinek az a célja, hogy Németországban
kezdhessen új életet. Ebből is látszik, hogy mennyire eltér
egymástól az EU különböző tagállamainak érdeke, helyzete,
lehetősége. Tehát az EU ereje sokkal inkább attól függ, hogy
a Bizottság ráeszmél –e arra, hogy a közös Európa előfeltétele
az erős nemzetállamok egymás érdekeit és szándékait
figyelembevevő és tiszteletben tartó együttműködése.
Mikorra várható, hogy a nettó befizető országok
milyen álláspontra jutnak? Hiszen az esély már megvan, de még
vannak kérdőjelek.
–Sőt sokkal több a kérdőjel, mint az esély. Ennek
a vitának 2018 –ban kell véget érnie, mikor elkezdődnek a
2020 és 2027 közötti költségvetési tárgyalások. A magyar
gazdaság számai azt mutatják, hogy amit a Fidesz kormányzat
2010-ben vállalt, az nagymértékben teljesült, s már most mi
vagyunk a régió gazdaságának növekedési motorja. Ahhoz, hogy
ez a jelenlegi gazdasági fejlődés még magasabb szintet érjen
el, az uniós fejlesztési politikában még sok csatát kell
megnyernünk. Prágában a háborút még nem nyertük meg, de
taktikai szempontból egy nagyon fontos csatában győztünk.
Medveczky
Attila
|
