vissza a főoldalra

 2016.01.15. 

Jóleső séta

Üdvözlöm Önöket az új esztendőben, és természetesen tartós egészséget, minden lehető jót kívánok. Mielőtt fejest ugranánk a politika világába, javasolok egy kis örömteli lubickolást, ugyanis a napokban jóleső felfedezést tettem. A dolog azzal kezdődött, hogy tőlem korántsem meglepő módon beírtam a világhálón a keresőbe: Krakkó – galamb. Érdemes időnként rákeresni a Krakkóval kapcsolatos magyar nyelvű cikkekre, honlapokra, mert meglepő találatokat kapunk. Most például elém került a Séta Krakkóban című honlap, melyet egy magyar fiatalasszony hozott létre és működtet, Gyöngyös néven. Köszöntő soraiban úgy fogalmaz, ez az oldal nem más, mint egy játszótér, ahol hangot adhat Lengyelország iránti rajongásának – reményei szerint nem kizárólag a saját örömére. Ez a honlap valójában egy blog, amelyen krakkói és lengyel vonatkozású érdekességeket oszt meg, a teljesség és a tökéletesség igénye nélkül, hiszen ő „csak” egy rajongó, és nem bennszülött krakkói. Majd e szavakkal folytatja: „Mindenkit buzdítok arra, hogy látogasson el Krakkóba, és hagyja magát elcsábítani, mert ez a hely is a világnak egy olyan szeglete, amely képes egy életre rabul ejteni az ember szívét.”

Kétségtelen, hogy Gyöngyös nagyon fontos kulturális küldetést teljesít. Évek óta szilárd meggyőződésem, hogy a történelmi lengyel–magyar barátságot nem a nagypolitikai látványakciók, nem a „fejesek” svédasztalos diplomáciai látogatásai működtetik, nem az uniós szólamokra alapozott pénzherdálás, hanem az úgynevezett kisemberek személyes találkozásai, gesztusai, áldozathozatala, munkája. A két nemzet barátsága alulról épül, rajtunk múlik. És az is nagyszerű, hogy Gyöngyös fiatal – van utánpótlás. Az országot járva tapasztalom, hogy az itt-ott (Budapesten, Érden, Keszthelyen, Kaposváron, Székesfehérvárott) működő lengyel–magyar baráti társaságok vezetősége és tagsága javarészt nyugdíjas korú emberekből áll. A hetvenes-nyolcvanas években vegyesházasságok révén hazánkba érkezett lengyelek és magyar házastársaik ma már hatvanadik életévükön túl járnak, s bár óriási tapasztalattal a hátuk mögött intézik az ügyeket, már kissé belefáradtak a munkába. Ezt nem én állítom róluk – ők maguk panaszolják. Érden a közelmúltban sikerült bevonni néhány fiatalt is (családon belüli mozgósítással), ám ez sajnos ritka eset. Sok olyan elhivatott és művelt kultúrmunkásra lenne szükség, mint Gyöngyös. Jó szívvel ajánlom, látogassák meg honlapját (www.setakrakkoban.hu), mert rengeteg hasznos ismerettel gazdagodhatnak.

Ami a politikát illeti, a nyugati balliberális média tovább ütlegeli az októberben alakult, demokratikusan választott lengyel kormányt. Ahogy azt már decemberben is megfogalmaztam: mindössze annyi történt, hogy az évek során Orbán Viktorra, a Fideszre és Magyarországra szórt gyalázkodást most áthangolták Kaczynskira, a Jog és Igazságosság (PiS) pártra és Lengyelországra. A varsói vezetők a saját bőrükön megtapasztalhatják, milyen a brüsszeli liberálisok istene. Ennek apropóján a fél éve beiktatott lengyel államfő, a PiS színeiben győztes Andrzej Duda nagyobb lélegzetű interjút adott a Der Spiegel hírmagazinnak. Ebben úgy fogalmazott: az ősszel lezajlott államfő- és kormányváltás bizonyos politikai erőknek nem tetszik. A „másik politikai oldalhoz” tartozó, leváltott politikusok és újságírók igyekeznek a lehető legrosszabb fényben beállítani az új lengyel vezetést. Kórusuk egyes brüsszeli uniós vezetők kiáltozásához társul. Például Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke a minap kijelentette, hogy „Lengyelországban államcsínyt idéző folyamat” zajlik. Andrzej Duda államfő szerint ez durva túlzás és sértés a lengyel polgárok számára, amúgy pedig csak az uniós politikai verseny része. Duda szerint az a vád, hogy a varsói kormány Európa-ellenes, teljesen érthetetlen. Hiszen miközben egyes nyugat-európai politikusok korlátozni akarják a személyek szabad mozgását, ezzel támadást intézve az EU egyik alapelve ellen, addig Varsó az együttműködést szorgalmazza az uniós külső határok védelmében. A menekültválsággal kapcsolatban azt mondta, hogy Lengyelország készen áll mindenkit befogadni, aki valóban védelemre szorul, de mindeddig nem jelentkeztek olyan migránsok, akik valóban védelemre szorulnak, és önként lengyel földön szeretnének letelepedni. Ezért felmerül a kérdés: egyáltalán hogyan teljesíthető a Brüsszel által szorgalmazott kvótarendszer – vagyis az a központi előírás, hogy 160 ezer menekültet szétosztanak az uniós tagállamok között, és az eljárás keretében közülük hétezer fő lengyel földre kerül. Az októberben leváltott, Polgári Platform vezette kormány ezt vállalta Brüsszel felé. Duda elnök szerint a lengyel hatóságok egyetlen migránst sem fognak akarata ellenére zárt táborokban tartani. Ugyanakkor védelmet biztosítanak annak, aki önként megy Lengyelországba és veszélyben van. Például a lengyelek befogadtak ukrán menekülteket, és egy uniós megállapodás értelmében támogatják a Törökországban és Libanonban élő menekülteket. Az elnök hozzáfűzte: „Legyünk őszinték, a sok háborús menekült között jó néhányan vannak olyanok is, akik gazdasági okokból, pusztán a jobb megélhetés reményében jönnek.” Véleménye szerint a fő gond az, hogy az EU egyáltalán nem készült fel a menekültválságra. Brüsszelnek időben ki kellett volna dolgoznia egy értelmes bevándorlási- és menekültpolitikát. Nem mellékesen felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a lengyel állam ugyan sokat köszönhet az EU-nak, de nemcsak kapott, hanem bőségesen adott is. Hiszen számos nyugati cég hasznot húzott abból, hogy Lengyelország az EU tagja.

A Der Spiegel újságírója a közelmúltban lengyel földön lezajlott kormányellenes tüntetésekről is faggatta a lengyel államfőt. Duda szerint ezek a demonstrációk éppen azt bizonyítják, hogy az új lengyel kormány a demokrácia híve, ugyanis a rendőrség egyik megmozduláson sem avatkozott be, senkit nem fosztottak meg a szabad véleménynyilvánítás jogától. Az alkotmánybíróság körüli politikai vitáról azt mondta: német és olasz példák bizonyítják, hogy a kormány és az alkotmánybíróság közötti feszültség teljesen normális jelenség, és nem veszélyezteti a demokráciát. Végül a német lap azt a kérdést is felvetette: az állami vállalatoknál végrehajtott személycserék alapján előfordulhat-e, hogy Lengyelország „második Magyarország” lesz? Andrzej Duda erre nemmel felelt. Kifejtette, hogy az országot előzőleg nyolc évig vezető, liberális irányultságú kormány különösen kíméletlen volt, és brutálisan kisajátította az állami intézményeket. Amúgy nincs abban semmi meglepő, hogy egy kormány a saját embereivel akarja betölteni a fontos pozíciókat.

Zsille Gábor