|
 2016.01.15.
Színek és fények
Német származású kőbányai művészek kiállítása
A tárlatnak ezúttal,
hiszen könyv (írás) és kép nincs is messze egymástól, a Fővárosi
Szabó Ervin Könyvtár Kőbányai Könyvtára adott helyet.
Sokadik alkalommal gyűlt össze a lelkes kis csoport – nevén
nevezve, a német származású kőbányai művészek csapata –,
hogy megmutathassa magát. Nem is annyira azt, hogy meddig jutott,
sokkal inkább tudatosítva az alkotókat egybefogó, egyik a mást
ösztönző kohéziós erő hitelét.
Mert zűrzavaros
világunkban, ahol az ágyú ricsaja sokkalta nagyobb hanggal van
jelen, mint a harangkondulás, van valami megindító az ilyesféle
összejövetelekben. Amelyben a színek és fények játszanak
szerepet, és várván az Üdvözítő eljövetelét, a magunkba mélyedés
csöndje hallatszik. Adventhez illően, a várakozás izgalmával.
Senki ne gondoljon kizárólag tematikus kiállításra. Még
akkor sem, ha a számarányokat tekintve akarva-akaratlan Illéssy
Zoltánné Naszádos Ilona égi üzenetet hordozó tűzzománcai
és Weninger Varga Ilona ugyancsak szakrális körökben mozgó
ikonjai kerültek a középpontba. Ám az ünnep sugallata –
kivonhatja-e hatása alól magát az érzékeny alkotó? –
mindenkit megérintett.
A kamarakiállítás
látogatóit, aligha véletlenül, E. Szabó Margit színes
kartonja fogadja, a Várakozás fénye. Talán a korábbiakhoz
hasonlóan nem is szükséges a több tárgyat (hengereket, gömböket)
szimbólumokkal fölruházó installációs gazdagság, hiszen a
fenyőerdők illúzióját keltő zöldes-kékes derengésben
elemi erővel (a gyöngédség erejével!) ott van az üzenet: el
fog jönni az annyira várt Megváltó. A függélyes oszlopok motívumok
erezte kavalkádjában – az egészre jobbára a vertikális építkezés
a jellemző – szerényen megbúvik a kereszt, figyelmeztetvén
nem csupán a golgotai sötétségre, de a hit mindent átformáló
erejére.
Kőhegyi Gyula, a
kis csoport doyenje, a virtuóz megmunkálás, az anyaghoz való hűség
szobra. Míves rézkarcai – Nagypéntek, Az emlékezés fala –
nagyfokú átélésről vallanak. Biblikus toposzokat is megjelenítő
monotípiája (Rétegek) szintén kitűnő munka, melyet a
„kazetták” szerkezeti dinamikája éltet.
Míg Krausz
Margit, nem akármilyen akvarelleken (Fénykapu, Velencei loggiák,
Fénycsóva, Az én városom) találja meg lírai lelkének vallomásos
kitárulkozásait – nála a színek érzéstartományt is jelölnek
–, a bécsi vendégművész, Maria Kisser visszafogott színvilágú
kartonokon (Messze a távolban, Az életem egy nyitott könyv)
nyitogatja lelkének tárnáit. Grafikáin (akvarell, tempera) különösen
a mélyen átélt szimbólumvilág – fa, gyökér, Nap, Hold –
játszik meghatározó szerepet. A szemérmes én-kivetülések
vissza-vissza sajgó fájdalmat takargatnak.
Vele szemben
Ehrenthal Krisztina a vérbőség, a dinamikus életerő, a szünetlen
lobogás megjelenítője. Organikus színkáprázatában (Rio,
Aranyhalak) az olaj-vászon jelentéses világa megnő, s –
paradox – a dekorativitás itt nem hátránnyá válik, hanem előnnyé.
Végül a szakrális
mezők, az életünket fénnyel bevonó utak szerelmeseiről.
Avval, hogy bizonyos – az értéktartományokat fölöttébb
kifejező – hagyományok (festészeti műveletek) továbbvivői,
érzelmi hatásuk tagadhatatlan. Illésy Zoltánné Naszádos
Ilona tűzzománcaiban – kiemelendő a Királyok imádása és a
Szent olvasó – a bibliai rétegek egy gazdag rétegű, pompázatos
palotát szimbolizálva életünk részévé válnak. Weninger
Varga Ilona szépen festett ikonjai, a Töviskoronás, a Szűz Mária
János apostollal és a Páva ugyancsak érzelemmegmozgató művek.
Leleményes szerkezetével – Szent József, Szűz Mária és a
Kisjézus egyetlen burokban ábrázoltatnak – a Szent család
kiemelkedik a kollekcióból.
Szakolczay Lajos
|
