vissza a főoldalra

 

 

 2016.01.15. 

Kinek az éve lesz 2016?

Fodor Gábor a minap a Magyar Nemzetnek adott hosszas interjút, a politikai aktualitásokon kívül pártjának helyzetéről beszélt, valamint elmondta, hogy véleménye szerint a 35 év alatti korosztály számára a liberalizmus a legszimpatikusabb politikai értékrend. „Ha megkérdezik a fiatalokat, hogy mit gondolnak például az állam és egyház szétválasztásáról vagy az alapvető szabadságjogokról, ez alapján az jön ki, hogy a liberális értékek jelentősen vezetnek az ő körükben.”

Azért én óvatosabb lennék, az elsőnél a többség valószínűleg visszakérdezne, hogy milyen ügyben? A másodikra meg persze rábólintanának, hiszen melyik fiatalnak nem szimpatikusak a szabadság és az ehhez fűződő jogai?

De alaptételnek vehetjük Fodor Gábortól, hogy a fiatalok többsége liberális nézeteket vall. Feltéve, hogy ez igaz. Ugyanis akikre a liberálisok vezére akar támaszkodni, leginkább semmilyen nézeteket nem vallanak, de úgy gondolják, hogy nekik mindent lehessen, nekik senki ne mondja meg, hogy mit csináljanak, vagy mit ne. Viszont elvárásaik is vannak, legyen nekik biztosítva minden.

Középiskolában ülősztrájkot rendezek, mintha amúgy beleszakadnék a tanulásba, de igazából 19-20 éves koromig nem akarok dolgozni. Az állam ne merjen beleszólni az egyetemek belső ügyeibe, ugyanakkor biztosítsa a tandíjmentességet. Ne kelljen annyit adózni, de azért ne kelljen már ezen a szakadt metrón utazni. Nem vállalok gyereket, de azért járjon nekem is többféle kedvezmény.

Persze ezeket nevezhetjük akár liberális értékeknek, akár álomvilágnak is, végül is mindegy. Természetesen vannak „öntudatos” liberális fiatalok is, akik majd szétfeszülnek a nagy elfogadástól, a virtuális világban egyik nap megsimogatják a bevándorlókat, másik nap részvétet nyilvánítanak a párizsi áldozatokkal, harmadik nap meg kiállnak a trágárkodó közszereplő mellett. Azonban, ha le merné őket „buzizni” valaki egy budapesti szórakozóhelyen, akkor azonnal elfogyna belőlük a tolerancia és a szólásszabadság iránti küzdelem. Arról nem beszélve, hogy ők bármikor élcelődhetnek a papokon vagy a Szent Koronán. Ennyit arról, hogy milyen értékeket vallanak a liberalizmushoz köthető fiatalok.

Fodor Gábor azonban nemcsak nézetekről filozofál az interjúban, hanem pártjának az elemzésébe is belebocsátkozik. Mint mondja, bázisuk folyamatosan bővül, jelenleg több mint 600 párttagjuk van, hírleveleik több mint négyezer emberhez jutnak el és bízik benne, hogy 2018-ban önállóan át tudják lépni a parlamentbe jutáshoz szükséges 5%-os küszöböt.

Nem tudom megállni, hogy ne állítsam szembe a Magyar Liberális Párttal a Magyar Fórumot, már csak azért sem, mert érdekes kérdés, hogy 2016-ban melyik eszme fog jobban terjedni: a liberalizmusé vagy a nemzeti radikalizmusé? Fodor Gábor nyilván nem szerénykedett, biztosra vehetjük, hogy a legjobb számokkal rukkolt elő. Na, most a liberálisok egyetlen mandátumot szereztek 2014-ben a baloldali összefogás oldalvizein, mégis legyen szó bármilyen kormánydöntésről, mint parlamenti pártnak a véleményét kénytelenek vagyunk meghallgatni minden egyes alkalommal a híradóban. Ennek tükrében semmiképpen sem nevezhetnénk rózsásnak a helyzetüket.

Amúgy sem számukra kedvező folyamatok figyelhetőek meg Magyarországon vagy Európában. Már az feltűnő volt, hogy a 2014-es országgyűlési választásokon a választók 75%-a szavazott a Fideszre vagy a Jobbikra, vagyis jobboldali pártokra. Még akkor is, ha a Jobbik szavazói nem tudják vagy akkor nem tudták, hogy a pártjuk egy ordas hazugság. A migrációs válság pedig csak felerősítette a nemzetben való gondolkodást, egyre többeknek esik le a nagy veszély miatt, mennyire fontos, hogy a magyarok közössége összetartson.

Emellett pedig meg kell említenem saját örömünket is, hogy népes újságolvasó táborunkon kívül mára 25 ezren követnek minket a Facebookon, pedig rólunk aztán nem szól a híradó, a mai napig elhallgatják a Magyar Fórumot. Mégis úgy tűnik, hogy 2016-ban liberális „értékek” helyett a nemzeti radikalizmus eszméi fognak terjedni.

Természetesen nem a bakancsos, fekete kapucnis, arcukon Árpád-sávot viselő és egyes felvonuláson vagy stadionokban tömegben keménykedők hörgéseire gondolok. (Félreértés ne essék, semmi bajom az Árpád-sávval.) Hanem valódi nemzeti radikalizmusra, amely a magyar embert helyezi mindennek a középpontjába, amelyik a magyar érdeket tartja a legfontosabbnak. Amely gondolkodás, ha tettekben valósul meg, akkor megvédi a hazát és felemeli a nemzetet. Megígérhetjük az olvasóknak, hogy ebben az esztendőben kettőzött erővel azon leszünk, hogy minél több emberhez jusson el ez a gondolkodás és azokat fogjuk támogatni, akik ezen értékek alapján tevékenykednek.

 

Märle Tamás