2016.01.15.
Kinek az éve lesz 2016?
Fodor Gábor a
minap a Magyar Nemzetnek adott hosszas interjút, a politikai
aktualitásokon kívül pártjának helyzetéről beszélt,
valamint elmondta, hogy véleménye szerint a 35 év alatti
korosztály számára a liberalizmus a legszimpatikusabb politikai
értékrend. „Ha megkérdezik a fiatalokat, hogy mit gondolnak például
az állam és egyház szétválasztásáról vagy az alapvető
szabadságjogokról, ez alapján az jön ki, hogy a liberális értékek
jelentősen vezetnek az ő körükben.”
Azért én óvatosabb
lennék, az elsőnél a többség valószínűleg visszakérdezne,
hogy milyen ügyben? A másodikra meg persze rábólintanának,
hiszen melyik fiatalnak nem szimpatikusak a szabadság és az
ehhez fűződő jogai?
De alaptételnek
vehetjük Fodor Gábortól, hogy a fiatalok többsége liberális
nézeteket vall. Feltéve, hogy ez igaz. Ugyanis akikre a liberálisok
vezére akar támaszkodni, leginkább semmilyen nézeteket nem
vallanak, de úgy gondolják, hogy nekik mindent lehessen, nekik
senki ne mondja meg, hogy mit csináljanak, vagy mit ne. Viszont
elvárásaik is vannak, legyen nekik biztosítva minden.
Középiskolában
ülősztrájkot rendezek, mintha amúgy beleszakadnék a tanulásba,
de igazából 19-20 éves koromig nem akarok dolgozni. Az állam
ne merjen beleszólni az egyetemek belső ügyeibe, ugyanakkor
biztosítsa a tandíjmentességet. Ne kelljen annyit adózni, de
azért ne kelljen már ezen a szakadt metrón utazni. Nem vállalok
gyereket, de azért járjon nekem is többféle kedvezmény.
Persze ezeket
nevezhetjük akár liberális értékeknek, akár álomvilágnak
is, végül is mindegy. Természetesen vannak „öntudatos”
liberális fiatalok is, akik majd szétfeszülnek a nagy elfogadástól,
a virtuális világban egyik nap megsimogatják a bevándorlókat,
másik nap részvétet nyilvánítanak a párizsi áldozatokkal,
harmadik nap meg kiállnak a trágárkodó közszereplő mellett.
Azonban, ha le merné őket „buzizni” valaki egy budapesti szórakozóhelyen,
akkor azonnal elfogyna belőlük a tolerancia és a szólásszabadság
iránti küzdelem. Arról nem beszélve, hogy ők bármikor élcelődhetnek
a papokon vagy a Szent Koronán. Ennyit arról, hogy milyen értékeket
vallanak a liberalizmushoz köthető fiatalok.
Fodor Gábor
azonban nemcsak nézetekről filozofál az interjúban, hanem pártjának
az elemzésébe is belebocsátkozik. Mint mondja, bázisuk
folyamatosan bővül, jelenleg több mint 600 párttagjuk van, hírleveleik
több mint négyezer emberhez jutnak el és bízik benne, hogy
2018-ban önállóan át tudják lépni a parlamentbe jutáshoz szükséges
5%-os küszöböt.
Nem tudom megállni,
hogy ne állítsam szembe a Magyar Liberális Párttal a Magyar Fórumot,
már csak azért sem, mert érdekes kérdés, hogy 2016-ban melyik
eszme fog jobban terjedni: a liberalizmusé vagy a nemzeti
radikalizmusé? Fodor Gábor nyilván nem szerénykedett, biztosra
vehetjük, hogy a legjobb számokkal rukkolt elő. Na, most a
liberálisok egyetlen mandátumot szereztek 2014-ben a baloldali
összefogás oldalvizein, mégis legyen szó bármilyen kormánydöntésről,
mint parlamenti pártnak a véleményét kénytelenek vagyunk
meghallgatni minden egyes alkalommal a híradóban. Ennek tükrében
semmiképpen sem nevezhetnénk rózsásnak a helyzetüket.
Amúgy sem számukra
kedvező folyamatok figyelhetőek meg Magyarországon vagy Európában.
Már az feltűnő volt, hogy a 2014-es országgyűlési választásokon
a választók 75%-a szavazott a Fideszre vagy a Jobbikra, vagyis
jobboldali pártokra. Még akkor is, ha a Jobbik szavazói nem
tudják vagy akkor nem tudták, hogy a pártjuk egy ordas hazugság.
A migrációs válság pedig csak felerősítette a nemzetben való
gondolkodást, egyre többeknek esik le a nagy veszély miatt,
mennyire fontos, hogy a magyarok közössége összetartson.
Emellett pedig meg
kell említenem saját örömünket is, hogy népes újságolvasó
táborunkon kívül mára 25 ezren követnek minket a Facebookon,
pedig rólunk aztán nem szól a híradó, a mai napig elhallgatják
a Magyar Fórumot. Mégis úgy tűnik, hogy 2016-ban liberális
„értékek” helyett a nemzeti radikalizmus eszméi fognak
terjedni.
Természetesen nem
a bakancsos, fekete kapucnis, arcukon Árpád-sávot viselő és
egyes felvonuláson vagy stadionokban tömegben keménykedők hörgéseire
gondolok. (Félreértés ne essék, semmi bajom az Árpád-sávval.)
Hanem valódi nemzeti radikalizmusra, amely a magyar embert
helyezi mindennek a középpontjába, amelyik a magyar érdeket
tartja a legfontosabbnak. Amely gondolkodás, ha tettekben valósul
meg, akkor megvédi a hazát és felemeli a nemzetet. Megígérhetjük
az olvasóknak, hogy ebben az esztendőben kettőzött erővel
azon leszünk, hogy minél több emberhez jusson el ez a gondolkodás
és azokat fogjuk támogatni, akik ezen értékek alapján tevékenykednek.
Märle Tamás
|