2016.01.22.

Összetartás a családban

Ha piszok fráter lennék, kaján módon azt írnám: most aztán a lengyelek is megtapasztalhatják, milyen érzés a brüsszeli balliberális vezetők első számú céltáblájának lenni. Csakhogy piszok fráter nem vagyok, sokkal inkább egy áldott jó ember – ráadásul a lengyelekről van szó, és az évezredes barátaink rovására nem szokás kajánkodni. Így hát aggodalommal, az összetartás szellemében figyeljük, egyes uniós politikusok milyen elszántan támadják a varsói kormányt. A hivatalos megfogalmazás szerint nemzetközi újságíró-szervezetek, az Európai Unió és az Európa Tanács tisztségviselői most éppen az ellen tiltakoznak, hogy a lengyel kabinet a közeljövőben új médiatörvényt kíván életbe léptetni. Az ügyet az Európai Bizottság is napirendre tűzte, és az uniós biztosok következő tanácskozásán az első számú téma a „jogállamiság lengyelországi helyzete” lesz – január 13-án, szerdán, vagyis a lapunk nyomdába adását követő napon. E tanácskozásról értelemszerűen a jövő héten számolhatok be.

A lengyel nép és politikusaik olyan sokszor kiálltak mellettünk a legkülönfélébb ügyekben, hogy illendő viszonoznunk a gesztusaikat. Különben is, baj esetén a családtagok tartsanak össze. Ezért is örvendetes, hogy a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, Tuzson Bence sajtónyilatkozatban közölte: Magyarország és a magyar kormány kiáll Lengyelország, a lengyel politika és a lengyel emberek mellett, és semmilyen intézkedést nem fog megszavazni, amely Lengyelország ellen irányulna. Az államtitkár kiemelte: „Mi, magyarok már megtapasztaltuk, milyen az, amikor egy ország önálló politikája ellen fellépnek egyes politikusok és politikai erők. Magyarország ilyenben nem kíván részt venni. Az Európai Uniónak, ha Lengyelországot sújtó szankciókat akar bevezetni, azt egyhangúlag kellene megtennie. Magyarország ehhez semmiképpen sem fog hozzájárulni.” Véleményem szerint ez a hozzáállás nagyon helyes. A magyar sajtó bizonyos orgánumai persze másképpen vélekednek… Például a Népszava nehezményezi, hogy Tuzson Bence úgy fogalmazott: „mi, magyarok” – merthogy az államtitkár hogy merészeli egy kalap alá venni a magyar lakosságot. Ezért cikkük szövegében tüntetőleg idézőjelbe rakták a Magyarország szót, a mi és a magyarok szavakat pedig dőlt betűkkel írták. Az újság világhálós felületén azonnal megjelentek a szokásos nyegle kommentárok is. Egy balliberális rajongó azt írja: „Az államtitkárt nem hatalmaztam fel, hogy a nevemben beszéljen.” Van egy rossz hírem, kedves fröcsögő: de igen, felhatalmazta, mégpedig azzal, hogy szavazópolgárként részt vett (vagy nem vett részt) a legutóbbi országgyűlési választásokon. Mert egy képviseleti demokráciában az éppen hivatalban lévő kormány képviseli az ország lakosságát, jogszerűen egy kalap alá véve a magyarokat, bármiféle idézőjel vagy dőlt betű nélkül. A Népszava számára ez nagyon fájdalmas, de csak azért, mert jelenleg nem az ő barátaik, pontosabban egykori elvtársaik kormányoznak. Szerintük a demokrácia szabályai csak akkor érvényesek, ha ők vannak hatalmon. Jó lenne, ha a Népszava nem kérdőjelezné meg a képviseleti demokrácia értékeit, intézményét.

Ami a varsói kormány elleni uniós támadásokat illeti, néhány újabb akcióról is beszámolhatok. Általában kijelenthetjük: a német–lengyel diplomáciai viszony megromlott, mert az EU egyes német tisztségviselői az utóbbi időben többször is kritikus álláspontot fogalmaztak meg a lengyel vezetés intézkedéseivel szemben. A múlt héten Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung honlapján közzétett interjúban úgy fogalmazott, hogy a lengyel kormány a győztes párt (a Jog és Igazságosság) érdekeinek rendeli alá az államérdeket, és Putyin-stílusú demokráciát alakít ki. A „veszélyes putyinizálás” kifejezést is hangsúlyozta. Schulz szavai ellen több lengyel politikus tiltakozott – ami sokat sejtet: néhány ellenzéki is.

Ismétlem, az uniós biztosok január 13-án üléseznek, és döntenek a Lengyelország elleni szankciókról a médiatörvény tervezett módosítása miatt. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke néhány napja azt nyilatkozta, nem valószínű, hogy az EU bármiféle büntetést szabna ki Lengyelországra. Mindamellett az egyik uniós biztos, a digitális gazdaságért és társadalomért felelős német Günther Oettinger a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung számára adott interjúban (nocsak, Schulz is ennek a német lapnak nyilatkozott…) a minap arról beszélt, hogy Brüsszelnek el kell indítania a „jogállamiság megőrzésére szolgáló politikai mechanizmust”. Mi több, „Varsót felügyelet alá kell helyezni”, többek között a lengyel médiatörvény és az alkotmánybíróság körüli viták miatt. A kis médiatörvénynek nevezett módosítás időközben hatályba is lépett. A német fickó szavaira a lengyel kormány részéről most Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter válaszolt, határozott hangvételű levelében, melyet több lengyelországi hírportál is közzétett. Mindenekelőtt leszögezi, hogy Oettinger részéről nevetséges a lengyel sajtószabadság védelmében aggódni, állítólagos varsói cenzúrát emlegetve. Először a saját portáján kellene söprögetnie, hiszen a szilveszteri kölni zavargásokat a német média három napon keresztül elhallgatta, vélhetőleg központi utasításra. EU-biztosként miért nem tiltakozik a német állami cenzúra ellen? Varsó uniós felügyelet alá helyezését illetően pedig Ziobro miniszter azt írja: „Egy lengyel tiszt unokája vagyok, aki a második világháború éveiben a földalatti Honi Hadseregben az úgynevezett német felügyelet ellen harcolt.” Oettinger igazán tudhatná, hogy egy lengyelben bizonyos keserű történelmi emlékeket ébreszt, ha egy német Varsó felügyelet alá helyezését sürgeti.

A Varsó és Berlin, illetve Brüsszel közötti vita a lengyel sajtót is élénken foglalkoztatja, és a közéleti hetilapok szellemes címoldalakkal rukkoltak elő. Közülük most egyet emelek ki, a Wprost (e szót úgy fordíthatjuk magyarra: kertelés nélkül) című jobbközép hetilapét, amelyen Angela Merkel német kancellár, Martin Schulz és Jean-Claude Juncker katonai egyenruhában állnak, egy szétterített térkép fölé hajolva, haditanács közben. A kép felirata pedig úgy szól: „Megint felügyelni akarják Lengyelországot”. A háttérben az Európai Unió zászlaja lengedez. A karikatúra csípős humorát erősíti, hogy kísértetiesen emlékeztet azokra a fényképekre, amelyek a második világháború éveiben Adolf Hitler főhadiszállásán készültek. A bukás – Hitler utolsó napjai című film egyes jelenetei is elénk villannak. (A jövő héten arról is beszámolok, pontosan mit tartalmaz az új lengyel médiatörvény tervezete.)

Zsille Gábor