vissza a főoldalra

 

 

 2016.01.29. 

Idősek kálváriája készül? – A bürokrácia diszkrét bája

A több mint 50 településen kilencszáznál több háromszéki idős embert gondozó Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA) munkáját minisztériumi bürokraták készülnek lapátra tenni. Ezt Tóth Anna igazgató egy mondatban így foglalta össze: „a minisztérium azért nem adott nekünk támogatást, mert mi nem bizonyítottuk, hogy kértünk tőlük egy olyan licencet, amit ők adtak nekünk. Ugye, nem érti?” A történet nemcsak papírokról szól, hanem terepező ápolókról, és kilencszáz idős ember sorsáról a román bürokrácia útvesztőjében.

– Szóval – kezdte elölről lassabban – hátha a mindenben valami logikát kereső újságíró is megérti a történetet: a tavaly megváltozott törvény szerint egy szervezet csak úgy kérhet támogatást szociális tevékenység folytatására, ha minden tevékenységre (öregotthon, betegápolás, otthongondozás, stb.) külön-külön engedélye, úgynevezett licence van, amit december 30-a előtt kérni kell a következő évre. Minthogy én tudtam, hogy mi majd kérünk támogatást, már októberben összeállítottam a megszámlálhatatlan dokumentumból álló dossziét, és licencet kértem 2016-ra. A paksamétát tértivevénnyel postáztam a minisztériumnak, és annak rendje és módja szerint, megkaptam az igazolást, hogy a küldeményt átvették. A támogatásért október 30-i határidővel kellett folyamodni ugyanahhoz a minisztériumhoz.

 Van erre vonatkozó törvény (1998/34), van annak egy melléklete, hogy mi minden kell hozzá, nem először csináljuk, egyenként vettünk minden pontot, összeállítottuk, hiánytalanul leadtuk, és vártunk. És kaptunk választ, hogy elutasítottak, mert hiányos a dokumentáció. Ugyan minden benne van, amit a törvény kér, de a minisztérium, az igénylési időszak vége fele egyszer csak feltett egy „pontosítást” a honlapjára, amely szerint mindazokon kívül, amit a 34-es törvény előír, még csatolni kell egy bizonylatot, miszerint a szervezet kért licencet. Ez nem volt benne, a dokumentáció hiányosnak találtatott, meg sem nézték a tartalmát, elutasították – részletezte az igazgató a hatóság észveszejtő trükkjeinek egy részét.

– Próbáltam én magyarázni, hogy minden dokumentumot, amit kér a jogszabály, csatoltunk, hogy egy minisztériumi „pontosítás” nem írhat felül egy törvényt, hogy a szóban forgó kérést hetekkel korábban, ugyanabba a minisztériumba leadtam, akár megkérdezhették volna a szomszéd irodában, hogy a „hiányzó” igazolás itt van a kezemben, bármikor kiegészítem vele a dokumentációt, hiába, mert „utólag nem fogadhatjuk el” alapon elutasítottak – elevenítette fel Tóth Anna.

 A DKA, amely több mint ötven településen, 27 terepező ápolóval, kilencszáznál több háromszéki idős embert gondoz annak otthonában, a tavalyi válságköltségvetéssel számolva, havi 33 ezer lejt bukott, és az önkormányzatok hozzájárulásából túlélésre rendezkedett be. Ez a fizetések azonnali csökkenését okozta a személyzetnél. Persze, a munkaórák számát csökkentették, amitől azonban a munka nem lett kevesebb. Ezt két hónapig, mert – elvben – februárban ismét pályázhatnak, hiszen közben a licencet formailag is megkapták. Hogy mi lesz akkor, ha valamiért akkor is elutasítják támogatási kérelmüket, Tóth Anna arra kért, egyelőre ne kérdezzük…

 

Erdély András

Székely Hírmondó