vissza a főoldalra

 2016.01.29. 

A kritikus feladata a szolgálat

Szakolczay Lajos könyvbemutatója a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Idén jelent meg Szakolczay Lajos legújabb kötete, a Nagybányától Picassóig a Napkút Kiadó gondozásában. Ritka eset, hogy egy könyv bemutatóját több száz érdeklődő jelenlétében tartsák meg, január 11-én mégis ez történt, már fél órával a kezdet előtt minden széket elfoglaltak, így egy másik teremben kivetítőn nézhették végig a „kinnrekedtek” az igazán nívós rendezvényt. Valóban nívós eseményről beszélhetünk, hiszen Bognár Szilvia népdalénekesnő, Kiss Tivadar operaénekes, Elek Szilvia zongoraművésznő emelték az est rangját.

A kötetben a lapunk számára sem ismeretlen szerző – hiszen Szakolczay Lajos írásait legalább havonta olvashatjuk a Magyar Fórumban – képzőművészeti tárgyú írásait olvashatjuk, ami felér egy életmű-összefoglalással. E. Csorba Csilla a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója szerint ez a múzeum 2016-os évének első jelentős rendezvénye, és mint egy intézmény képviselője köszöntette a másik intézményt, Szakolczay Lajost, hiszen akinek az írásaiból egy ilyen könyv keletkezik, maga is egy intézmény. A magyar kultúra egyik követe, méghozzá száguldó követe. Hiszen én megnéztem, hogy milyen sok helyen kellett ahhoz jelen lennie, hogy valaki ilyen sok kritikát meg tudjon írni a magyar művészet számos szegmenséről, a képzőművészettől a fotóig, a színháztól a zenéig. Szakolczayt leginkább egy „örökmozgó” emberhez tudnám hasonlítani. Ebben nem csak a mozgás, és az utazás szenvedélye a lényeges, hanem a magyar művészet iránti elkötelezett ember és annak kíváncsisága. Nem hinném, hogy Szakolczay Lajost a pénz motiválta volna arra, hogy ilyen sok művészt megismerjen és megismertessen a magyar közösséggel sok folyóiratban, műsorban. Mindez egy elkötelezettséget, küldetéstudatot, missziót jelent, még akkor is, ha őt nem lehet beskatulyázni valamilyen kategóriába. Szakolczay komplex, gazdag személyisége tudta létrehozni nemcsak egy ilyen kötet keletkezését, hanem az is lényeges, hogy sok művésznek okozott azzal örömet, hogy elment a kiállítására, és értő módon, líraian szólt hozzá az alkotásokhoz. Arról írt, amit szubjektíven értéknek tekintett. Hálás vagyok azért, hogy ezekből az írásokból a Petőfi Irodalmi Múzeumot sem hagyta ki.

Szondi György, a Napkút Kiadó tulajdonosa és vezetője elmondta, hogy kiadójuknál még kéziratos formában, megjelenésre vár Szakolczay újabb műve, a Jövőben a múltunk, mely irodalomkritikákat tartalmaz, s amelynek egyik fejezetcíme az olvasó-próba. Ez a kötet és a mostani próbára teszik az olvasót, hiszen ezek az írások nem regényesek, hanem elgondolkoztatásra késztetnek mindenkit. Szórakoztatók, ugyanakkor lélekemelők.

Liptay Katalin, az est háziasszonya, a Magyar Rádió irodalmi osztályának szerkesztő-riportere kiemelte, hogy egy ilyen könyv megszületése önmagában is köszöntésre méltó. Valóban olvasó-próbáról van szó, hiszen a könyvet még megemelni is nehéz. Ezt a kötetet nem úgy kell olvasni, mint egy regényt, hanem szemelgetve. Szondi György pedig szinte tenyerén hordja a szerzőit. Szakolczay Lajosról megemlítette, hogy műgyűjtő is, és nem csak műkritikus. Olyan kritikus, aki minden apróságban megtalálja a szépséget és a figyelemre méltót.

Kiss Sándor, az Academia Humana Alapítvány – amely támogatta a kötetet megjelenését – kurátora egy mindig vidám, jókedvű embernek jellemezte Szakolczay Lajost. Ez az alapítvány Wagner Nándor filozófus szobrászművész hagyatékát ápolja, s első könyvük erről szólt Wehner Tibor szerkesztésében. Mindig is azokat a könyveket támogatta az alapítvány, amelyek értéket hordoznak. Így mesekönyveket, a dizájn történetéről szóló kötet is, de megjelentettük A kürti harmincat is, ami a Tiszakürtön élő Debreczeni Tibor harminc évéről szól. Íme egy könyv, amely Tiszakürtről szól. Ahogy a Debreczeni házaspár – Tibor bácsi és Vilma néni – lát minket. Harminc éve, hogy tavasztól őszig Kürtön élnek, hogy adófizető polgáraink, akikről ismert, hogy dolgos emberek, szépítik házaikat, rendben tartják kertjeiket, akik – köztudott róluk – szeretik a kürtieket, miként a kürtiek is szeretik őket. A könyv – A kürti harminc –, amit kézben tart az olvasó, tele kürti emlékekkel, történetekhez, helyzetekhez, különböző személyiségekhez kapcsolódó emlékekkel. És mögöttük a történelem, a Kádár-korszak, a rendszerváltás, szóval a harminc év, hol fényben, hol árnyékban, hol a kettő villódzásában. Majd szerettem volna együtt lenni Szakolczay barátommal Nagyváradtól Picassóig.

A kötet szerzője elmondta, hogy gyermekfejjel még semmit sem tudott Trianonról, hiszen Nagykanizsán, ahová iskolába járt, erről nem lehetett beszélni. „Amikor megláttam az egyik kioszkban az Igaz Szót, máris megvettem.” Elcsodálkozott azon, hogy a fejlécen az olvasható: „A Román Szocialista Köztársaság lapja”. Ekkor tudta meg, hogy magyarok is élnek a határon túl. Ezután művészi előképzőbe járt, ahogy Vári Éva színésznő és Róka István operaénekes. Technikumba járt, szülei kérésére, mert abban bíztak, hogy annak elvégzése után azon nyomban jól kereső szakmája lesz. De ez nem így történt, az érettségi után szinte az összes folyóiratot járatta. Egyetlenegy nagy csalódása volt, hogy nem vették föl az egyetemre. Ezután úgy határozott, csak akkor megy vissza egyetemre, ha tanítani hívják. Ez nem történt meg, autodidakta módon tanult, és egyre több kötetet jelentetett meg.

Wehner Tibor művészeti író, költő, tanár elmondta, hogy valószínűleg kevesen tudják, hogy erdélyi körökben Szilágyi Domokos művei által lótó-futó gyarmatügyi előadó címet kapott Szakolczay Lajos. A trianoni határokon belül pedig a magyar kultúra, és a magyar művészet nagykövetének szólítják. A cím bizonyítékául szolgál az ebben a könyvben felsorolt publikációs jegyzék. A könyv felépítése világos és logikus. A könyv nyolc nagy fejezetből áll. A tematikus egységek mindegyikében értékfeltáró és értékálló szövegek: cikkek, tárlatnyitók, portrék, beszélgetések, tanulmányok sorakoznak – sok-sok tucat alkotóról. A könyvlezáró két tanulmány művelődéstörténetünk remek összegzései: Hit, erkölcs, magyarság – Vonulatok a kortárs magyar irodalomban és művészetben, Valaki jár a fák hegyén – A szakrális a kortárs magyar művészetben.

Püspöky István festő- és grafikusművész közölte, hogy Szakolczay Lajossal hosszú ideje tart a barátságuk. Szakolczayt nem lehet egyszerűen nem szeretni. Tiszteli és szereti a nőket, igazi modern lovag. Püspöky annyira nem szereti, ha magyarázzák a képeit, de minden egyes kritika, útmutatás jól esik számára.

Bertha Zoltán irodalomtörténész szerint Szakolczay Lajos valódi polihisztor, kisebbségi előadó, olyan, aki össznemzeti kritikusnak számít. Szerinte, ha valaki igazán sokat tett a magyar irodalom összehangoltságáért, az Szakolczay. Az est végén a szerző kiemelte, hogy az alkotások fontosak, és nem a kritikus személye. A festő, a szobrász, a fotós, a textiles az igazi alkotóművész. A kritikus dolga pedig a szolgálat.

Medveczky Attila