vissza a főoldalra

 2016.01.29. 

Nemzetőrség, nemzeti gárda, sorkatonaság

Simicskó István honvédelmi miniszter a múlt héten bejelentette, hogy gondolkodnak valamiféle önkéntes területvédelmi szervezet, valami nemzeti gárda vagy nemzetőrség felállításán. Simicskó bejelentése nem előzmény nélküli, sőt évtizedes előzménye van. Az országgyűlés 2001 végén elfogadott egy határozatot, melyben a kormányt felkéri, hogy hozzon létre törvényjavaslatot a Nemzetőrség felállításáról.

A határozat indoklása elmondja, hogy miért van szükség Nemzetőrségre.

A Magyar Honvédség a haderőreform előrehaladtával kis létszámú professzionális haderővé alakul át. Magyarország azonban nem mondhat le arról, hogy a honvédelem össznemzeti ügy maradjon, és hogy mindenki részt vállalhasson a haza fegyveres védelmében. Ehhez azonban meg kell teremteni a feltételeket. Elsőként azt, hogy minden fiatal férfi olyan katonai kiképzésben részesüljön, amely alkalmassá teszi, hogy megvédje szűkebb pátriáját, családját, vagyonát és ezen keresztül hazáját. Ezt a célt szolgálja a Nemzetőrség felállítása. A Nemzetőrség mint új fegyveres erő a honvédelmi miniszter irányítása alatt a Magyar Köztársaság jelenlegi védelmi rendszerét szükségszerűen kiegészíti, és erősíti az ország honvédelmi képességét.

A javaslat szükségesnek tartja, hogy a Kormány dolgozza ki a Nemzetőrség létrehozásának feladatait, hangolja össze a haderőreformmal, és a Magyar Honvédségben felszabaduló hivatásos állományt, ingatlanokat és fegyverzettechnikai eszközöket, akik és amelyek hasznosíthatók a Nemzetőrségben, csoportosítsa át a megalakuló új fegyveres erőbe. A Nemzetőrség megalakításával egyidejűleg célszerű áttekinteni a védelmi felkészítés egész rendszerét, a tartalékos képzést, a területvédelmi erők felállításának és alkalmazásának jövőbeni rendszerét, valamint a többi fegyveres erő és a rendvédelmi szervezetek állományával szemben támasztott követelményeket.

Simicskó István, aki nem mellesleg a hadtudományok doktora, a Nemzetőrség vagy valamilyen hasonló szervezet felállítása mellett következetesen kiállt. Nem véletlenül.

A rossz emlékű és abban a formájában értelmetlen sorkatonai szolgálat megszűnésével, pontosabban felfüggesztésével Magyarország védelmében hatalmas űr keletkezett. A területvédelmi képesség elvesztése azt jelenti, hogy nincs megfelelő mennyiségű ember, akit ki lehet állítani fontos épületek, hidak, utak védelmére, nincs, akit katasztrófa esetén el lehet küldeni segíteni, őrködni.

A területvédelmet biztosító szervezet számtalan országban található és ezek többnyire hatékonyan működnek. Egy ilyen szervezet azon túl, hogy hasznos, ha ügyesen alakítják ki, a résztvevő fiataloknak is sok örömet okozhat. Közösség alakulhat ki, és olyan eszközöket használhatnak, olyan ismereteket sajátíthatnak el 18-20 éves fiúk, melyek garantálják az érdekes és értékes időtöltést.

Az új szervezet létrehozása azonban hatalmas munkát és bizony javakat igényel. Ugyanakkor ha sikerül létrehozni az önkéntes alapon működő szervezetet, az jelentős értékeket teremthet. Gondoljunk csak arra, hogy az állam kezelésében lévő és folyamatosan pusztuló elhagyatott ingatlanokat felújíthatják, élettel tölthetik meg. Legyen az volt szovjet katonai bázis, vagy elhagyott gyár.

Egy ilyen szervezet lőtereket, gyakorlótereket, sportlétesítményeket, raktárakat hoz létre vagy újít fel. Sőt jól szervezett országos hálózat nélkül nem is működhet megfelelően. Több tízezer ember óriási munkát képes elvégezni, még akkor is, ha csak időnként tevékenykednek.

Persze sok kérdés vetődik fel. Van-e a Honvédség olyan állapotban, hogy képes legyen egy ilyen szervezetet jól létrehozni? Kik alakítják a képzéseket, kik foglalkoznak majd a fiatalokkal? Mert ha a sorkatonaság hagyományaiból marad a „fókázás”, „kopaszozás” és a többi sötét tahóság, akkor bizony ez a szervezet értéktelen marad.

Ha Simicskó képes végigvinni elképzelését, akkor személye garancia lehet, hogy a magyar katonai hagyományok közül ne a szocializmus hagymaszagú bunkósága, hanem egy új szerethető és a fiataloknak tudást, fizikai erőt és hasznos, de szórakoztató időtöltést biztosító szervezet öröme legyen a meghatározó.

Csorja Gergely