2016.07.01.

Húgyos Peti Balatonszárszón

A Friedrich Ebert Alapítvány támogatásával tartották Farkasházyék rendezvényüket. A demokrácia, a jogállam általuk gondolt visszaállításának módszerét ennyiben foglalták össze:

„– Tárgyalni, hogyan?

– Sehogy, le kell lőni.”

Jó, hogy van nekünk ez a Farkasházy.

Ha példát kell felhoznunk az igazi sötét, bolsi, irigy káderekre, akik aztán ügyesen átfordultak a neoliberál–kapitalista maffia támogatói közé úgy, hogy közben jottányit sem változott mélyen gyökerező pártállami beidegződésük, akkor könnyű dolgunk van. Csak meg kell őket mutatnunk. Idézni kell mondanivalójukból. Hogy lássuk, ők úgy élnek, ahogy ítélnek.

Ők és/vagy utódaik jöttek össze megint Farkasházy kertjében és abban maradtak, hogy aki nincs velük, azt le kell lőni! Kik kerültek fel a listájukra?

Először is a bűnös magyar nép, mert nincs velük: tudják, sosem is volt, úgyhogy a népnek a kétharmadot, Orbánnak meg országvezető képességét nem bocsátják meg az országvesztők. Méltó párjuk a sok lukácsista és maoista, valamint KISZ-, munkásőr- és emeszempés csecsen nevelkedett 89-es demokrata.

Nézzük meg, tényleg jól nézzük meg ezt a csapatot. De ne étkezés közben!

Nemcsak úgy néznek ki, mint egy tolvajbanda, hanem tényszerűen tolvajok, hiszen ellopták egy nagy hagyománnyal rendelkező tisztességes népi találkozó nevét.

A népi nemzeti írók 1943-as Szárszói találkozójának a nevét.

Másrészt ötlettelen senkik, akik semmilyen önálló alkotásra nem képesek, tehetségtelenségüket a mások szellemi tulajdonának elorozásával pótolják. Mindig is ezt tették.

A tanácsköztársaság terroristáinak szellemi örökösei ők.

Nincs értelme politikai vitát nyitni, hogyan is lehetne velük (értsd: a nemzeti oldallal) szakmai vitát folytatni? – kérdezte hugyos Peti, mire a hasonszőrű hallgatóság válaszolt: Sehogy, le kell lőni!

„Sehogy, le kell lőni!” – hangzik el a kerti mulatságon drogfüggők jelenlétében. Ha általunk nem várt módon, de a szóban forgó személyek mégis úgy belövik magukat, hogy a végén lőnek, nem kell keresni a felbujtókat. Ámbár ez sovány vigasz. Naponta halljuk, sajnos gyakran megesik, hogy drog hatása alatt merényletet követnek el. Egy magát nyíltan drogosnak valló személy nem kockázati tényező?

Szerintünk nem véletlenül ajánlgatják a csak számunkra névtelen betelefonálók bizonyos rádiókban a likvidálásra alkalmas módszereket, melyeket majd, ha övéik hatalomra kerülnek a demokrácia felkent bajnokainak képviseletében, akkor az olyan ’89-es demokraták, mint pl. Vastagh Pál egykori igazságügy-miniszter, jogtudós, kanadai nagykövet, korábban a Szovjetunió, újabban az Európai Unió híve, a „szakértő” bevezethet.

Mint ismert, egy másik összejövetelen a „szakértő”, cca. 5 éve, „igazmondó” Gyurcsány Ferenc jogállamféltő társaságában kimondta: még jogállam van, de súlyos zavarokkal küzd.

Kicsit régebben még az első szabad választások előtt, nyilván minden rendben volt jogállamilag, mikor 1990 februárjában Vastagh megígérte: Ezek (a győzelemre esélyes nemzeti pártok) nem a Parlamentben fognak négy évet ülni a Kossuth téren, hanem az újra megnyitott Recsken.

A fejlődés, hogy úgy mondjuk szemmel látható, kézzel fogható, töretlenül halad. Irányát tekintve, most éppen Balatonszárszón, visszafelé: Vastagh Pál a diktatúra tapasztalt jogtudora, még csak Recsket tartotta szükségesnek megnyitni a politikai ellenfelek számára. Ezeknek ez már kevés, új direktíva lett kiadva: le kell lőni!

Vastagh elvtárs a jogállaminak nehezen nevezhető MSZMP színeiben kezdte, majd a jogi egyetem elvégzése után Szegeden maradt KISZ-titkárnak. 1983 és 1986 között aspiráns Moszkvában, az SZKP Társadalomtudományi Akadémiáján. A szocialista orientációjú fejlődő országok társadalom-, illetve államelméletéről írta kandidátusi disszertációját. A tudományos fokozat megszerzése után egy évvel egyetemi docenssé nevezték ki, majd 1988 nyarán megválasztották a jogi kar dékánjává. A Szovjetunióból való hazatérése idején a reformkommunistaság határán lévőnek vallotta magát. Közel két év alatt fokozatosan jutott el annak felismeréséig, hogy a szovjet típusú politikai rendszer nem reformálható, ezért gyökeres átalakítására van szükség. Nyártól télig annyira kijegecesedett benne a gyökeres átalakító, hogy 1988. december 11-én, az MSZMP Csongrád megyei tisztújító küldöttértekezletén a megyei pártbizottság első titkárává választatta magát.

Igen, ugye ez már csak így van. Felismerte, hogy rossz a pártállami rendszer, ezért aztán a pártállami rendszer megyei csúcsára hágott. Vastagh párttitkárként állította, hogy a Munkásőrség és a párt közötti kapcsolat elszakíthatatlan. Sőt 89-ben úgy fogalmazott, hogy a Munkásőrség egy olyan társadalmi önszerveződés, állampolgári mozgalom, ami ellentétben más hasonló kezdeményezésekkel, egy olyan eszmerendszer mellett teszi le a voksát, ami a szocialista társadalmi rendünk alapjait is magában foglalja egyben. Vastagh a nagy felismerés birtokában lett a nagyon demokratikusok igazságügy-minisztere, ezután a Szovjetunió helyét az Európai Unió, annak alkotmányozó konventje töltötte be életében. Szépen futott karriervonala Kanada után a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozatának kitüntetését vehette át Sólyom Lászlótól, és hogy a jövő nemzedéke se legyen kénytelen nélkülözni a demokrácia bajnokának „szaktudását” az Általános Vállalkozási Főiskola rektori posztját is elnyerte.

A Friedrich Ebert Alapítvány ugyancsak csodálkozhat, hogy az általa támogatott találkozón szellemileg milyen szegényes, dohos volt a felhozatal. A fő szervező azt a kifogást találta a kudarcra: azért nem jelent meg érdemleges személy a kirekesztő, kiüresedett, kádárkort idéző kerti mulatságon, mert megélhetésüket látnák veszélyben, ha megjelentek volna.

czyla