vissza a főoldalra

 2016.07.08. 

Csorja Gergely: Felelősség és elszámoltathatóság

Az angol válogatott kapitánya lemond, mert csapata kiesett az Eb-ről Izland ellen. Helyes, mert vállalja az eredmény következményeit. Az angol miniszterelnök lemond, mert a nép kiszavazta az országot az EU-ból. Helyes, mert belátja, hogy tetteiért elszámoltatható, legalább politikai szempontból. De mit tesz az Európai Unió vezetése, miután az egyik legfontosabb tagállam kilép a szervezetből? Megállapítja, hogy az angolok hülyék. Mindenféle demokratikusnak nevezett társadalmi környezet talán legfontosabb ismérve, hogy a vezetők – legalább valamennyire – felelősek tetteikért, az általuk képviselt szervezetért. Jelentős kudarc esetén legalább politikai, erkölcsi szinten elszámoltathatók. Például úgy, hogy lemondanak, vagy felajánlják lemondásukat.

Ha az Európai Unió mint intézményrendszer a legkisebb mértékig is demokratikus lenne, és nem az Egyesült Államok és a Szovjetunió által fenntartott, jóváhagyott és ellenőrzött politikai kaszt, a hatvanas évektől Európát lejtőre rakó atlantista és szovjetbarát ellentétpárból kifejlődő bürokrata politikusok irányítása alatt álló gittegylet lenne, akkor most arról folyna a diskurzus, hogy mikor oszlatja fel magát az Európai Parlament, és hogy az Európa Tanács hogyan vezényli le az átmenetet a következő választásokig.

Ez a kérdés azonban szóba se került. A cseh miniszterelnök ugyan felvetette, hogy Junckernak talán le kellene mondania és Juncker talán lemond. Talán nem. Lényegében mindegy.

Ahhoz, hogy az Európai Unió széthullását megállítsuk, ahhoz ennél lényegesen többre van szükség. Most azon ne elmélkedjünk, hogy Csurkának már megint igaza volt, hogy így, ebbe az unióba értelmetlen volt belépni, mert úgyis szétesik, most koncentráljunk arra, ha már itt vagyunk, akkor mit kezdhetünk a faramuci helyzettel.

Az Európai Unió megkerülhetetlen hatalma Németország. Németország gazdasági teljesítménye, népessége, katonai ereje, geopolitikai helyzete arra predesztinálja, hogy Európa meghatározó hatalma legyen. Csakhogy a német politikai elit, melynek tagjai közül nem egy állt amerikai vagy orosz (szovjet) zsoldban, retteg a valódi politizálástól. Németország a második világháború óta magán hordja a holokauszt skarlátbetűjét. A német politikai elit tagjaitól elvárás, hogy megtagadják önnön múltjukat és undorodjanak tőle. Korábban ez a kifelé mutatott öngyűlölet érthető kelléke volt a német politikának, hiszen a rommá lőtt és kettévágott német állam(ok) politikusa egy minden tekintetben megszállt ország valódi hatalom nélküli képviselője lehetett. Ma azonban a német politikai elit tartózkodása a valódi politizálástól – tehát hogy Németország ne csak gazdasági és kulturális ügyekben járjon el külföldön, hanem éljen erejével katonai, gazdasági és globális gazdasági hatalmával és az Európai Unió külpolitikai irányultságát, ha kell agresszívan meghatározza –, tulajdonképpen érthetetlen.

Igaz, a német politikai elitben ma nem látszik olyan karakteres vezető, aki képes lenne legyőzni a német elit félelmeit a hatalom valódi gyakorlásától. Pedig Európának ma szüksége lenne az erős német vezetésre, mely egyben tarthatná az uniót. Ezért is talált jó visszhangra az átlag németnél a magyar példa. Orbánt mégse nevezhetjük ki német kancellárnak, bár Németországban volna rá igény.

Így a karakteres német vezetés erősen kétséges marad és bár az unió számláit ma Németország fizeti, mégsem látszik képesnek a széthullás szélére sodródott politikai formáció egyben tartására.

A másik lehetséges forgatókönyv, hogy a visegrádi országok a maguk 64 milliós népességükkel és közel félmillió négyzetkilométeres területükkel a korábbiaknál egységesebben és agresszívebben lépnek fel az unió ügyeiben. Ennek a szövetségnek az ereje a karizmatikus vezetőkben lehet. E tekintetben Orbán Viktorral Magyarország az élen járhat. A V4-ek gyenge pontja ugyanakkor, hogy Németország nemzeti összterméke önmagában négyszerese Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia együttes nemzeti össztermékének.

Az EU jövője bizonytalan. Azonban az összes forgatókönyv közül a legrosszabb, ha minden változatlan marad.