vissza a főoldalra

 2016.07.08. 

Kis meglepetések

Balkáni gerlék

Remeg a pára a vízen, mindenki benn, a part szinte kiürült, a strand betoncsíkján oldalvást csokoládébarnára sült, ezüsthajú emberpár. Két gerle madár, egyforma márkájú szürkéskék fürdőruhában. Periférikusan látom őket, míg lassan befele gyalogolok (kicsit mély az iszap) a sekélyből a mélybe, még elér a hangjuk is. Beszélgetnek.

– Na, úszunk előbb vagy dugunk? Hallom a férfit. Bár kétségtelenül jó karban lévőnek látszanak, ám minimum hetvenesnek gondolom őket, meglepődöm. A kimondottan konszolidált külsejű hölgy miatt lassabbra fogom, vajon mit válaszol?

–Nem is tudom – mondja, úsznék talán, de nem bánom, ha akarod előtte dugjunk. És a mögöttük lévő fürdőlepedőt (ugyancsak szürkéskék) kezdik igazgatni. – Na, hát azért ez kis túlzás – gondolom, ám mielőtt sietősre fognám, még diszkréten odalesek: az öklüket éppen egymásnak tolják, a nő azt mondja kettő, a férfi pedig magabiztosan rikkantja: snóbli és nyitott tenyerét az ég felé fordítja.

 Brexit

Ez a szó első hallásra olybá tűnt nekem, mint egy tüsszentés. Most már tudom is miért. Mert úgy voltam vele, mint a Háry János történeteire tüsszentő diák. Sose hittem benne, csak meghallgattam. A konkrét események meg már münchhauseni magasságokig érnek. A báróhoz köthető mesék majd háromszáz évesek. De a mostaniak is tudnak füllenteni olyanokat, mint a mindig szomjúhozó lováról Münchhausen, miszerint hiába itatta, az csak egyre szomjasabban vedelte a vizet. Végül a háta mögé nézve Münchhausen meglátta, hogy szegény patást kettévágta a vár bevételekor a lezuhanó kapu rácsa. A ló önállósult hátsó része szétrúgott a törökök között, majd a kancáknak kezdett udvarolni. A báró babérindával varrta össze lovát, aminek az az üdvös hatása lett, hogy az ágból lomb serdült, s ő árnyékban ülhetett a nyeregben. Hát lezajlott a szavazás: a britekről nem tudjuk mennek-e vagy maradnak, akik eddig menni akartak, most jönnének? Alig hiszem. Aláírást gyűjtenek, mondják van már vagy hárommillió, a maradásért. De az aláírásoknak a fele hamis. Mondja valaki, hogy az EU és a Brexit nem hasonlít Münchhausen báró történeteihez? Ez a mostani EU például a kettévágott mindég szomjas lovat idézi. Meddig itatjuk még?

 Szebb jövő

Volner János jobbikos pártember. E minőségében járt valahol vidéken. Puritán, pártjának szigorú erkölcsi rendjéről közismert emberként mutatkozik, ám némelyek úgy vélik, most ráfaragott, mert követték és lefotózták. Az esetből hírt csináltak, miszerint egy fiatal, mutatósabb hölggyel ment volna befelé a csalitosba, pásztor-húszpercre. Hja, modern idők, modern párt. Sőt néppárt és keresztény. A bulvár már csak ilyen kurkászós, de garantálom Volnernek ebből kára nem lesz. Nem lehet. Mert ki vonná felelősségre, mikor a pártelnökkel Vonával ugyanez megesett, hát az vesse rája az első követ, aki stb. stb. A pártelnöki story azonban szociológiailag volt figyelemre méltóbb. Történt, hogy valaki közszemlére tette a pártelnök szerelmi levelezését, amit az egyik szervezeti vezetőjével folytatott. Valószínűleg a párt hivatalos helységeiben történtek a verbális aktusok, mert a mai napig olvasható levelezés részletei szerint a valóságoshoz kerestek megfelelő helyet. A levelezés a korábbiak során szerzett kölcsönös testi tapasztalataik kitárgyalásával indul, az egymásba borult felek keze alatt szinte sistereg a klaviatúra. A pornografikus beszélgetés során, mikor már elönti agyukat a vér, hogy köszönnek el egymástól a pártemberek?

Szebb jövőt, Gábor. Szebb jövőt, Marianna! Csak az elvtársat hiányolom az aláírások mellől, persze nyugi, ami késik, az nem múlik.

Cz.