vissza a főoldalra

 

 

 2016.07.08. 

Amikor a szellem vakvilága ragyog be a Klubrádió ablakán

 Az ágytál, amire vágytál

Kunocska Zsuzsácska tüntetést szervez Sándorka Máriácskával

Hallga, hallga zeng a szó: A fekete ruhácskás nővérkének levés még egészen icike-picike, de csinoska korában a kikeményített fehér fityulácskába beszorult fejecskéjében született meg úgy, hogy közben végig tudta, hogy az ő formája a fekete ruhácskában az igazi. Az ugyanis slankít. Ahhoz úgy pászol az ágytál törtfehérje, hogy már ezért érdemes mozgalmat indítani. Az ügyből ki, valamint befolyólag „Az ágytál, amire vágytál” zászlaja alá hívogatja a választások okán a vezetésből momentán ellenzékbe szorult hajthatatlan hatalommániákusok megbízásából Sándorka Máriácska az embereket egyenesen a Kossuth térre!

Odahagyta a kisdedeket másra, gügyög, szipog Máriácska a rádió stúdiójában, aki olyannyira beleszeretett a rivaldába, hogy azt ígéri: ő bíz addig vissza nem megy az ágyacskákhoz, amíg az övéi meg nem kaparintják újra a 2010-ben elvesztett hatalmukat. És ebben Máriácska nagyon biztos, enged bepillantást igen szerényen berendezett szellemi szférájába. Alighogy a budai hegyvidéken megpillantotta a napocskát, két édesded szemecskéjével, már tinédzserke korában odagyökerezett a drága kicsi magyar nép kórházi ágya mellé a két hosszú lábacskája.

A gyakorlati tanárai mindjárt az elfekvőbe helyezték, gondolván ott, ha árt, hát árt, Istenem.

Fényképet is vitt ennek bizonyítékául a stúdióba, elmesélte miért és hogyan esett az a nevezetes pillanat, mely megörökítette szakmai elköteleződöttségét az ágytállal. Azokban a boldog időkben fényképészek járultak a szigorú, de igazságtalan, ám annál jobban okított, no pláne pártállami fegyelmezettséget sugárzó ugyancsak kikeményített fehér nővérkeruhába merevedő leánykák lábai elé. Ekkor esett meg az a csodálatos, csodálatos, csodálatos élménye, hogy beszólt neki a főnök kollégácska, hogy aszondja: Máriácska a nyári dög melegben osztályainkon elfekvő felnőtteket akaratuk ellenére nem kell ám, se betakargatni, se ölelgetni, és erőszakkal csupa szívjóságból az ágytálra se kényszeríteni. Mert abban az emberi emberek által vezetett szépséges időkben csak az volt a probléma, hogy hogyan szeretgessük betegeinket. Nem úgy, mint most, a gonosz Orbán kormány idején, ahol szakvizsgát követelnek a nővérkéktől, hogy megfelelő béremelésben tudják őket részesíteni, melyet Máriácska – felocsúdván a konyhában hagymavágás közben – kikér magának.

– Juj, de édeske vagy – sikkantotta el magát a klub szerkesztőcskéje – itt, ezen a képen. Hogy s mint alakult életecskéd, azóta, hogy ennek a mostani, Orbán által szörnyűvé tett egészségügynek helyzetéből kifolyólag kikötöttél a csecsemőknél, végül miért hagytad oda az édi-bédi csecsemőcskéket ágyacskáikkal együtt, hogy minden betevő falatka kenyérkére jó legyél vajnak, most mondd csak el, ki mindenki lesz ott a rendezvényen, és pontosan hánykor kezdődik az összejövetel. Puklitól a Padödögig sorolja a sok neves embert Máriácska, miközben édes-bús beszédének fonalát gombolyítja:

– Ölelgettem elég dedet, mostanra már a Facebookra vetem szemem, oda írnak nekem az üzenőfalamra, de olyan de olyanokat, hogy most is csupa könny a szobám: sírva fakadok ha csak eszembe jut miket pillantottam meg legutóbb is az én Facebook oldalacskámon, amit rögtön törlök is, ezért van meg bennem a bizalom.

– És milyen az, amikor te megjelensz valahol édeske Sándorka Máriácska? Hervadnak a szóvirágok a kissé lefittyedő ámde ugyancsak méztől csöpögő ajkakon.

– Ó, hát az olyan, de olyan, csilingel Máriácska, ömlenek az üveggyöngyök, s mese közben igazán meghatódik önnön szerény kicsinységétől a pártaktivista, szék nem marad szárazon: Képzeld el, ott várakozott legutóbb is az a rengeteg ember, amikor a könyvecskémet kiváltottam, de engem soron kívül, és azonnal beengedtek, és ott elbeszélgettünk, és mindenki velem volt, és engem és nekem. Úgyhogy emiatt kell nekem ezt csinálnom.

A szerkesztőcskével megállapodtak, hogy addig itt nem lesz se demokrácia, se egészségügyi ellátás, amíg közülük egynek is ki kell várnia a sorát bárhol, bármiben. Ezért kell kimenni a Kossuth térre.

 

czyla

 

Megj.: Aki az embereket hülyére venni akaró, a giccset neoprimitivizmussal dúsító, ennél geilebb rádióműsort hallott, jelentkezzék, megjutalmazzuk!