vissza a főoldalra

 2016.07.15. 

Mindenhol jó

Egy kárpátaljai fiú délvidéki lányt talált magának egy budapesti kollégiumban, majd kimentek Írországba dolgozni, ahol már egy kislányuk is született. A fiú húga Pesten tanul, özvegyen maradt édesanyja pedig Kárpátalján él, alig látja unokáját. Hasonló a helyzete annak a délvidéki fiúnak, aki ugyancsak pesti tanulmányai alatt lelte meg Erdélyből való párját. Az esküvő után vettek egy lakást Pesten hitelre, ám a törlesztő részletek akkora terhet róttak rájuk, hogy kénytelenek voltak kimenni Svájcba. Jelenleg azért gürcölnek ott, hogy kifizessék pesti lakásukat, miközben már három gyermekük is született.

Tekervényes életutak, szétszakadt családok. Mindkét család haza akar jönni és még hány ilyen példát tud mondani ki-ki a rokonságából vagy ismeretségéből. Az elmúlt években egyértelműen javult a helyzet hazánkban, egyre több a munkahely, a családokat segítő lehetőség, ennek ellenére rengeteg fiatalnak okoz problémát az elindulás vagy a hazatérés. A liberális újságok és a magát konzervatívnak beállító médiacsoport mégsem ezzel a társadalmi problémával foglalkozik, hanem hisztérikus hangulatot keltenek cikkeikkel az angol népszavazás óta. Mi lesz most a kint dolgozókkal? Ezután nem vállalhatnak többen munkát az Egyesült Királyságban? Mintha olyan nagy probléma lenne, ha egyesek hazaköltöznének és nem lenne több kivándorló.

Aztán azt is megtudtuk, milyen ostobák vagyunk mi a nemzeti oldalon, amiért az osztrák Szabadságpártnak drukkolunk, mondván csak azt látjuk, hogy ők is a bevándorlók ellen vannak, de az nem jut el az agyunkig, hogy a magyar, lengyel vagy román vendégmunkásokból éppúgy elegük van a sógoroknak. Tessék mondani, miért jó az nekünk, ha honfitársaink Ausztriában dolgoznak? Hogy szakácsokból például hiány van hazánkban, mert tömegesen mennek a szomszédba? Egyébként is, valahol nem az lenne a normális, ha a magyarok a Kárpát-medencében élnének?

Märle Tamás