vissza a főoldalra

 2016.07.15. 

Szeged és a menekültek

Érdekes tanulmány látott napvilágot nemrégiben Szegeden. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Szociológiai Tanszéke által készített vizsgálat a Magyarországra érkezett migránsokkal kapcsolatos alapvető attitűdök előfordulási arányait vette górcső alá, valamint összevetette a vonatkozó szegedi és országos adatokat, és külön megnézték azt is, hogy az idegenekkel szembeni elzárkózás melyik társadalmi csoportok körében a legmagasabb. Az egyetemi tanszék vizsgálata a legteljesebb mértékben publikus, olyannyira, hogy sajtótájékoztatón mutatták be annak eredményét, illetve egy színes grafikonokkal szemléltetett, tartalmas sajtóközleményt is közreadtak.

Figyelembe véve, hogy nagyvárosaink közül – déli határ menti fekvése miatt – éppen Szegedet érintette leginkább a tavaly megindult rendkívüli migráció, egyfelől érthető is volna, hogy a helyi tudományegyetem miért érzi szükségét egy ilyen tanulmány elkészítésének. Az azonban már több mint érdekes, hogy a vizsgálati adatok szerint – az érintettség ellenére – Szeged lakossága kevésbé ellenszenves a menekültekkel, mint az ország más városaiban vagy akár a fővárosban élők. Az is elgondolkodásra ad okot, hogy – a tanulmány szerint legalábbis – egyértelmű összefüggés van a migránsok elfogadása és az iskolai végzettség között, mégpedig oly módon, hogy minél iskolázottabb, műveltebb valaki, annál inkább befogadó, és egyértelműen kimutatható, hogy a tanulatlanabbak, kevésbé műveltek azok, akik nem látják szívesen a migránsokat.

Magyarra fordítva és némileg leegyszerűsítve, az SZTE BTK Szociológiai Tanszék által készített vizsgálat a következőket állítja: Szeged egy befogadó, liberális szemléletű város, ahol – a város erőteljes érintettsége ellenére is – az országos átlaghoz képest jóval inkább toleránsak a migránsokkal kapcsolatban, ráadásul az elutasítók kimutathatóan az alacsonyabb végzettségűek köréből kerülnek ki, vagyis minél tanulatlanabb, műveletlenebb valaki, annál inkább idegenellenes.

A tanulmány szűk három hete került nyilvánosságra, és mondani sem kell, hogy a balliberális médiafelületeken sok helyütt olvasható volt, nem egy helyen arra való utalásokkal kiegészítve, hogy Szegeden nem ért célba a kormány bevándorlásellenes politikája és kampánya. Tekintettel arra, hogy tavaly nyáron – éppen a migránsáradat tetőzésekor – két ízben is jártam Szegeden, valamint több szegedi barátom is van, magam is vizsgálódtam egy kicsit ez ügyben. Egyrészt azért, mert tavalyi emlékeim alapján teljesen más képet őriztem a szegediek migránsokhoz fűződő érzéseiről. A taxisofőrtől a helyi közlekedési társaság buszvezetőjéig, a kocsmárostól a trolin utazó idősebb hölgyig, számos emberrel beszélve, általánosan tetten érhető volt a félelem, a riadalom, és ebből fakadóan az elutasítás is. Igaz, az általam találomra megszólítottak iskolai végzettségére egyszer sem kérdeztem rá, így könnyen meglehet, hogy minden látszat ellenére hat-hét elemit végzett tahókkal sikerült csupán beszédbe elegyednem…

De annak érdekében, hogy az esetleges ilyen irányú problémát áthidaljam, a napokban – immár a meglepő következtetésekre jutó tanulmány ismeretében – kifaggattam Szegeden élő, a városhoz ezer szállal kötődő barátaimat. Ők kivétel nélkül diplomás, széles látókörű, művelt emberek, ily módon – a vizsgálat eredménye szerint legalábbis – minimum közömbösnek, de inkább migránspártiaknak kellett volna lenniük. Esetükben erről szó sem volt, sőt! Volt közöttük, aki humbugnak, szemfényvesztésnek nevezte a kutatást, és Winston Churchillnek a közvélemény-kutatásokra vonatkozó legendás mondatát idézte fel. Másikuk azt mondta, hogy az egyetem szerinte nem adná a nevét egy el nem végzett kutatáshoz, így a vizsgálódás egész biztosan lezajlott, ám valószínűleg elefántcsonttoronyban élnek azok összeállítói, akik nem ismerik a szegedi emberek problémáit, így a migránskérdésről alkotott véleményüket sem. Harmadik barátom szerint az egész mögött a politikát kell és érdemes keresni, és nyomatékkal hívta fel a figyelmemet arra, hogy Szeged MSZP-s vezetésű település, ahol Botka akarata érvényesül, s ahol még mindig jelentékeny módon érzékelhető a Kádár-korszak szellemisége.

Meglőve éreztem magam, mert bárhogyan néztem is, mindenképpen komoly ellentmondás feszült az általam tapasztaltak, valamint az egyetemi vizsgálat eredménye között. Emellett nem volt igazán világos számomra a város állítólagos migránsszeretete és a politika közötti összefüggés sem. A dolog megértéséhez megdöbbentő módon olyan helyről érkezett „segítség”, ahonnan aztán a legkevésbé sem vártam. A Népszabadságból. Megjelent ugyanis itt egy publicisztika Ragály címmel, mégpedig egy, a szegedi viszonyokat jól ismerő újságíró, Tanács István tollából. A balliberális lap újságírója szerint Botka László sorozatos szegedi győzelmeit a fajsúlyos ellenfél hiánya és az a pszichózis magyarázza, amit a fenyegetett, magányos erőd képének és hősiességének sulykolásával idéz elő. Emellett Botka – a Népszabadság újságírója szerint legalábbis – sikerrel szédíti a szegedieket, hogy ők különbek mindenki másnál, demokraták, nyugatosak, dacolnak a Fidesz-diktatúrával, és ők maguk a szabadság utolsó magyarországi bástyái.

Hogy ez így van-e, nem tudom, nem élek Szegeden. Ám az biztos, hogy ezt olvasva bizony érthetővé válik egy ilyen kutatási eredmény erőteljes publikálási törekvése, amely – fentebb kifejtett eredménysorával – szintén hozzájárulhat a „Fidesz-diktatúrával dacoló város” képéhez. Amiben a saját tapasztalataim szerint semmi nem igaz, legalábbis a migránskérdés tekintetében biztosan nem, ám arra mégis jó lehet, hogy megerősítse szegedi bástyájában Botkát, akinek az MSZP-választmányból történt kigolyózása után erre bizony minden korábbinál nagyobb szüksége is lehet.

Kovács Attila