vissza a főoldalra

 2016.07.15. 

Leányok, legények meg a többiek

Szombat délelőtt az egyik nagyáruház pénztáránál álltam sorba, amikor mögöttem egy kisfiú még egy csokit vitt oda gyorsan édesapjához kérlelő tekintettel, mire apuka mosolyogva azt mondta: „Ne ezt a rózsaszínes kindertojást válaszd, ebben biztos valami Barbie-baba, vagy lányos játék lesz. Hozz egy másikat!” Körbenéztem, mindenki csak mosolygott a kisfiún és édesapján, valahogy senki sem ripakodott rá az apukára, amiért „nem hagyja”, hogy gyermeke maga döntsön nemi identitásáról. Bár délután néhány ezren előkerültek a melegfelvonuláson, egyelőre nálunk az áruházban tapasztalt történet a normális. Spanyolországból már jóval rémisztőbb hírek érkeztek, Madridban 1,5 milliós utcabál kerekedett a „kirekesztettek” napjából. És a fent említett kisfiú végignézhette volna, amit azok művelnek akár az Andrássy úton, akár Madridban. Ugyan megóvják a televízióban a tizenéveseknek készült filmektől, a lefóliázott dohányboltokba véletlenül sem láthat be, azt viszont bárki végignézheti, ahogy magukból kifordult emberek egy szál rongyban rázzák magukat, hallgathatja, és transzparenseken olvashatja, ahogy Istent gyalázzák. Hogyan lehetséges az, hogy ezen a rendezvényen nincsenek érvényben az utcán való megjelenésről, a közszeméremsértésről, a gyűlöletbeszédről, a vallásgyalázásról szóló paragrafusok?

Na de a szombati napnak volt egy sokkal szívderítőbb eseménye is, foglalkozzunk inkább azzal! Csíksomlyón ismét megrendezték az Ezer Székely Leány Napját, a 85 éve meghirdetett hagyományőrző mozgalom felhívására 1775 leány és kereken 800 legény öltött magára székely népviseletet.

A Domokos Pál Péter néprajztudós által kezdeményezett Ezer Székely Leány Napját 1931-ben tartották először, a székely népviselet, néptánc, népzene és népszokások felelevenítésének céljából. A találkozó jelmondata – Hitében erős, erkölcsében tiszta, és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk – tükrözte a szervezőknek azt a törekvését, hogy a népi hagyományok felelevenítésével a közösségi identitást erősítsék. Domokos Pál Péter a húszas években költözött haza Budapestről, lett a csíkszeredai tanítóképző tanára, és hétköznapokon is székely harisnyát, valamint csizmát öltött.

Az 1931-es első rendezvény után néhány évig még sikerült megszervezni a találkozókat, majd 1990-ben rendezhették meg újra, hogy évről évre ezen a napon is átélhessék a székelyek az együvé tartozás örömét.

Az esemény seregszemlével kezdődik, Csíkszereda főterén felvonulnak a székely falvak népviseletbe öltözött leányai és legényei, népi játékok bemutatásával, körtánccal szórakoztatják az összesereglett közönséget. Csíkszeredából együtt vonulnak ki a csíksomlyói nyeregbe Csík különböző vidékeiről és a Székelyföld távolabbi tájairól egyedi népviseletükben érkező, néptáncukat, népzenéjüket és népdalaikat magukkal hozó hagyományőrző csoportok. A szentmisét követi a népviselet, a népdal és a néptánc több órás ünnepe, a hagyományos népviseletbe öltözött csoportok bemutatkozása a nyeregben épült Hármashalom-Oltár színpadon.

Idén Csíkszentimre volt a „házigazda”, jövőre pedig Tusnádfürdő látja el ezt a szerepet, ugyanis a lakosság számához viszonyítva onnan jelentek meg legtöbben népviseletben a találkozón.

A házigazda Csíkszentimre által épített regisztrációs kapu az idén valóban egyedire sikerült: egy szarvast ábrázoló bejáratot készítettek. A néptánccsoportok bemutatói előtt ünnepi beszédek hangzottak el, többek között Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere szólt az ünneplőkhöz. „Itt nálunk a legnagyobb a vallási elkötelezettség és elhivatottság, itt még mindig tele vannak a templomok, fontosak az ünnepek, fontos a keresztség, az elsőáldozás, a bérmálás, a házasság ünnepe. Ezért vagyunk ma itt, ezért lehetünk itt, mert nekünk ez az érték még megmaradt, megtartottuk – bár komolyan dolgoztak azon, hogy elvegyék tőlünk ezt a létfontosságú alappillért. Én nem feltétlenül hiszek a számmisztikában, de ez a nyolcvanötös azt jelenti, hogy egy H és egy E. Mondhatjuk erre azt, hogy Hajrá Erdély, de ezekkel a betűkkel kezdődik ennek a 31-ben kitalált eseménynek a jelmondata is, mely úgy hangzik: Hitében Erős!

Hargita megye testvérmegyéi is képviseltették magukat a rendezvényen. Török Dezső, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke elmondta, nagy megtiszteltetés számára, hogy itt lehetett. „Itt az Ezer Székely Leány Napján mindannyian otthon vagyunk. Hazát, hitet nem cserél az ember.”

Lehet ezt így is, lehet ezt úgy is. Az Ezer Székely Leány Napjának sokkalta nagyobb háttere és múltja van, mint a Budapest Pride-nak. Csekélyke biológiai tudással gyanítható, a jövője is kecsegtetőbb.

Märle Tamás