|
 2016.07.15.
Sokan kiegyeznének
ezzel az eredménysorral
A világklasszis kapuvédő sikeresnek ítéli a Veszprém szezonját
Rendkívül
sikeres idény zárt az MKB Veszprém kézilabda-csapata.
Megnyerte a SEHA Ligát, a magyar bajnokságot és a Magyar Kupát
is, a legrangosabb kupasorozatban, a Bajnokok Ligájában pedig döntőt
vívhatott és csupán hétméteresekkel maradt alul a végső győztes,
lengyel Kielce ellenében. Amilyen sikeres volt a veszprémi év,
annyira felemásra sikeredett a férfi válogatott szereplése,
hiszen a gyenge eredménnyel zárult Európa-bajnokság után
nemzeti együttesünk Szerbiát kiütve kvalifikálta magát a jövő
januári világbajnokságra.
A mögöttünk
hagyott idény értékelésére a válogatott és a Veszprém világklasszis
kapusát, Mikler Rolandot kértük fel.
– A klub- és a válogatott vonatkozásában is aktuális
a kérdés: milyen érzésekkel tekint vissza az idényre annak fényében,
amit elértek idén?
– Elsőként a
klubszereplésről beszélnék. Azt hiszem, túlzás nélkül
mondhatjuk, hogy abszolút sikeresnek könyvelhető el a most véget
ért szezon. Utólag visszatekintve hosszú, tartalmas idényen
vagyunk túl. Ahogyan az évről évre lenni szokott, ezúttal is
sok helyen kellett helytállni párhuzamosan, ami úgy pszichésen,
mint fizikailag roppant megterhelő volt. Ami az eredményeket
illeti, van mire büszkének lenni, hiszen a négy sorozatból hármat
megnyertünk, a negyedikben pedig döntőt játszottunk. Szerintem
nagyon sokan kiegyeznének egy ilyen eredménysorral, és ez még
akkor is igaz, ha természetesen valamennyiünk számára nagyon fájó,
hogy az BL-t nem sikerült megnyernünk.
– Ha már a BL-t
szóba hozta, meg kell említeni, hogy rendkívül nagy viharokat
kavart az elveszített döntő. Miként élték ezt meg?
– Ketté kell választani
ezt a dolgot, mert megítélésem szerint van egy szakmai és egy
emberi oldala is a történetnek. Egyértelmű, hogy a BL minden
értelemben kiemelkedik a versenysorozatok közül, így az ott elért
eredmény megítélése is lényegesen nagyobb visszhangot kap.
Ezt tapasztalhattuk idén is, ráadásul ahogyan a döntő eredménye
alakult, az tovább tetézte a csalódottságot. Ami a BL a
szakmai oldalát illeti, el lehet mondani, hogy a Veszprém egyértelműen
ott van Európa legszűkebb elitjében. Ez örömteli tény,
amelyre büszkék lehetünk. Ugyanakkor rendkívül fájó dolog,
hogy magabiztosan kézben tartott mérkőzésen nem sikerült
feltennünk az i-re azt a bizonyos pontot és végül kikaptunk.
Emiatt mindannyiunkban igen komoly hiányérzet van. A másik, az
emberi oldal legalább olyan fájó, hiszen számos fanyalgó,
lekicsinylő véleményt lehetett olvasni, hallani, pedig a döntőbeli
vereség ellenére csapatunk erre nem szolgált rá. Nekem, aki amúgy
is komolyan a lelkemre veszek minden vereséget, különösen is
rossz volt ezt megélni.
– Az igazi
szurkolók azért értékelték az ezüstérmet is, és a nemzetközi
megítélés is magas szinten értékelte a Veszprém kölni
teljesítményét.
– Igen, ez igaz,
és ez segített átlendülni a kritikus hangokon. Azt gondolom, még
annak ellenére sem tekinthető kudarcnak egy BL-ezüstérem, ha
egy csapat komoly előnyről veszíti el végül a döntőt.
Emellett valóban jellemző az, amit ön is említ, hogy a
kritikus megjegyzések nem szakmai körökből és főleg nem vérbeli
szurkolóink részéről érkeztek, hanem inkább azoktól, akik bármilyen
vereségről is van szó, szeretnek fanyalogni, bírálni. A győri
kézis lányok például gratuláltak, ahogyan mi is nekik az ő
ezüstérmükhöz, hiszen kölcsönösen tudjuk, hogy mekkora
munka áll egy ilyen eredmény mögött.
– Térjünk rá
a válogatottra, hiszen ott is történt egy s más az elmúlt fél
évben. Hogyan értékeli az Eb-szereplést, illetve azt, hogy
annyira fiatal és tapasztalatlan csapattal vágtunk neki a
kontinensviadalnak?
– Őszintén
mondom, hogy nem a válasz vagy az értékelés alól szeretnék
kibújni, hiszen tagja voltam az Eb-csapatnak, ám mivel már nem
Talant Dujsebajev a szövetségi kapitány, így nem tartanám
etikusnak, hogy utólag bármilyen értelemben is minősítsem az
általa alkalmazott válogatási elveket, vagy a meccsekre
kidolgozott taktikáját. Ezért csak annyit mondanék, hogy csalódásként
éltük meg a szereplésünket, szerettünk volna lényegesen jobb
helyezést elérni, hiszen egy kiemelkedő szerepléssel még a riói
olimpiai kvalifikációra is maradt volna sanszunk. Sajnos nem így
alakult.
– Azért azt
csak meg kell kérdeznem: rutinos, sokat megélt játékosként előre
sejtette, hogy baj lehet az Eb-n, vagy osztotta a szövetségi
kapitány előzetes optimizmusát és ön is hitt a csapatban?
– Egy sportoló
nem mehet fel úgy a pályára, hogy nem hisz saját magában,
illetve csapatsportágban szereplőként a saját csapatában. Én
is reméltem, hogy sikerül kiemelkedően szerepelnünk, ám a
csapat összetétele mégiscsak döntő jelentőségű a teljesítményben.
A mi esetünkben kevés volt a komoly nemzetközi rutinnal
rendelkező játékos, így fennállt a lehetősége már előzetesen
is annak, hogy ez az Eb nem rólunk szól majd. Sajnos a
rosszabbik forgatókönyv vált végül valósággá.
– Ezzel egyben
bizonyságot nyert akkor az is, hogy még mindig az elmúlt évek
sikereit szállító alapemberekre kell építeni?
– Igen, az eredmények
is azt mutatják, hogy ez így van. Visszacsatolnék arra, amiről
az előbb beszéltem: az összetételen nagyon sok múlik, és
erre a Szerbia elleni vb-selejtező az igazolás. A Dujsebajev
helyére ideiglenesen kinevezett kapitány, Javier Sabaté
visszanyúlt a régi játékosokhoz, és ez azonnal eredményre
vezetett. Ezek a játékosok nemcsak a szükséges rutin és
tapasztalat birtokában vannak, de korábban többször is bizonyították
már, bennük van az a tudás, ami képessé teszi őket arra,
hogy az igazán kiélezett helyzetben is sikeresek legyenek.
Szerintem itt volt a vb-selejtező sikerének kulcsa, hiszen ez
egy kétmeccses párharc volt, amelynek győztese kijutott a
vb-re, a vesztes viszont lemaradt a seregszemléről. Nem volt tehát
más választás, nyerni kellett, ehhez viszont a régi harcosok
csatába küldésére volt szükség. Örülök, hogy sikerült a
vb-kvalifikáció.
– Az Eb után
sokan leírták a férfi válogatottat is, hasonlóan, mint a BL-döntő
után a Veszprémet. A sikeres vb-kvalifikáció miatt érez-e elégtételt
a csapat, és személy szerint ön?
– Igen, akár
azt is mondhatjuk, hogy ez egyfajta elégtétel, hiszen a szurkolóinknak
és saját magunknak is sikerül bizonyítanunk, hogy nem
felejtettünk el kézilabdázni, és igenis van keresnivalónk a
világ legjobbjai között. Ami a becsmérlést illeti, való
igaz, hogy a válogatottról is sokan leszedték a keresztvizet az
Európa-bajnokság után. Ám lelkizés ide vagy oda, muszáj
ezeket a helyén kezelni és csak annyira mérvadónak tekinteni,
amennyire valójában azok. Az igazság az, hogy – amint más
sportágakban is megfigyelhető – a kézilabdában is van egy
olyan szurkolói réteg, amelyet akár divatszurkolónak is
nevezhetünk. Számukra a vereség esetén már nem ugyanazok a
sportemberek vagyunk, mint győzelemkor, viszont éppen ezért nem
is kell túlértékelni az ő véleményüket. Igazán mérvadónak
azon szurkolók számítanak, akik jóban-rosszban a csapat
mellett állnak, és szerencsére ők vannak sokkal többen. Hozzátenném,
hogy részükről legfeljebb kritika szokott érkezni, becsmérlés
sosem, ami nagy különbség.
– Milyen célokkal
vág neki a felkészülésnek, a következő idénynek csapat és
egyéni szinten?
– Hála
Istennek, a sikeres vb-selejtező miatt nemcsak a klubbal, de a válogatottal
is szép feladatok várnak majd ránk a következő szezonban. Ami
a Veszprémet illeti, a cél nagyon egyértelmű: minden létező
fronton győzelemre törünk majd. Az idei év már bizonyította,
hogy képesek vagyunk erre, hiszen a négyből három sorozatban
győztünk. Igazán nemes cél, hogy jövőre végre a BL-ben is
csúcsra érjünk. Látva mindazon erőfeszítéseket, amelyeket a
vezetés megtesz, ez jogos elvárás felénk, játékosok felé,
hiszen rendre klasszis játékosokkal erősítik meg az amúgy is
nagyon erős keretet. A válogatottal elsődlegesen a világbajnokságon
való tisztes helytállás lehet a cél, megmutatni, hogy nem véletlenül
vagyunk ott. Személyes célokról csak a csapaton belül tudok
beszélni, hiszen rendszerint elmondom, hogy én csak egy játékos
vagyok a csapaton belül. Szeretnék ugyanolyan jól teljesíteni,
mint az ezt megelőző szezonban, és úgy a klubban, mint a válogatottban
hasznos tag lenni, nagy védésekkel segíteni közös céljaink
elérését.
– A nyáron új
szövetségi kapitányt is szerződtet a szövetség a férfi válogatott
élére, hiszen Javier Sabaté csak átmenetileg kapta kezébe a
karmesteri pálcát Dujsebajev távozása után. Milyen kapitánynak
örülne személy szerint?
– Egy játékosnak
semmiképpen nem feladata, hogy kívánságokat fogalmazzon meg az
új kapitány kiválasztása kapcsán. Annyit viszont azt hiszem,
az egész csapat nevében mondhatok, hogy olyan kapitányra van szükségünk,
aki nem csupán a legerősebb keretösszetétel megtalálására képes,
de alkalmas arra is, hogy hozzátegye játékunkhoz azt a pluszt,
amellyel kihozza belőlünk a maximumot. Ez akár már a világbajnokságon
is megvalósulhat, ami szép eredményt jelentene.
– Végezetül
egy személyes kérdés: itt a nyár és a nem túl hosszú, de jól
megérdemelt pihenő ideje. Mi lesz a Mikler család programja?
– Tekintettel a
BL négyes döntőre, valamint a júniusi vb-selejtezőre, a
szezon csak nemrég ért véget, így a nyaralás érdemi szervezésével
még nem volt idő foglalkozni. Most mérjük majd fel a lehetőségeket,
és komoly esélye van, hogy idén nem megyünk külföldre,
helyette itthon pihenünk és töltődünk fel. De konkrét helyszín
még nincs, az viszont már egészen biztos, hogy a kézilabda nem
marad ki nyáron sem: eleget téve egy kedves meghívásnak, pár
napig részt veszek egy kézilabdás kapustáborban.
***
NÉVJEGY
Mikler Roland
Dunaújvárosban
született 1984. szeptember 20-án.
Pályafutása: Szülővárosában,
Dunaújvárosban kezdett kézilabdázni, tizenegy évesen lett
igazolt játékos. Végigjárta a szamárlétrát, és korosztályról
korosztályra haladva 2002-től a felnőtteknél is szerepet
kapott. Csakhamar alapembere lett az akkor még állandó dobogós
Duna-parti csapatnak. Nem véletlen, hogy amikor a Dunaferr megszűnt,
rögvest nagy nevű kérője akadt: a Pick-Szeged. Elfogadta a kék-fehérek
ajánlatát, így a Tisza-parti együttesben mutatkozott be a
Bajnokok Ligájában, majd lett bajnoki ezüstérmes és a Magyar
Kupában is második a csapattal. Négy sikeres szegedi év után
klubot váltott és a nagy vetélytárs, Veszprém hálóőre
lett. Rögvest kezdőkapus lett az MKB Veszprém csapatában,
amellyel immár két bajnoki címet, két SEHA Liga-győzelmet és
két BL-döntőt vívhatott. Tehetségét a válogatottnál dolgozó
szakemberek is hamar észrevették. Már állandó tagja volt a különböző
korosztályos válogatottaknak, amikor 2004 novemberében
Franciaország ellen a felnőtt nemzeti együttesben is
bemutatkozhatott. Azóta túljutott a századik válogatott fellépésén
is. Azzal, hogy szerepet kapott Londonban, ő lett az első
szegedi kapus, aki részt vehetett a nyári olimpiai játékokon.
A korábbi kubai és magyar válogatott Carlos Perez búcsúmeccsén
a világválogatottban is pályára léphetett.
Sikerei: EHF
Kupa-győztes (2014), kétszeres BL-döntős (2015, 2016), kétszeres
SEHA Liga-győztes (2015, 2016). Olimpiai 4. helyezett (London –
2012), világbajnoki 7. helyezett (2011), Európa-bajnoki 8.
helyezett (2008), Világkupa 7. helyezett (2004), junior világbajnoki
bronzérmes (2005), junior Európa-bajnoki 4. helyezett (2004),
ifjúsági Európa-bajnoki 8. helyezett (2003). Kétszeres magyar
bajnok (2015, 2016), kétszeres Magyar Kupa-győztes (2015, 2016).
Többszörös bajnoki ezüst- és bronzérmes, valamint Magyar
Kupa ezüst- és bronzérmes a Pick-Szeged, illetve a Dunaferr
csapatával.
Kovács Attila
|
