vissza a főoldalra

 2016.07.15. 

Kiszámíthatóság és stabilitás

Nem vagyok béljós, így nem tudhatom pontosan, mekkora lesz a gazdasági növekedés

A Költségvetési Tanács a költségvetési törvényjavaslatot és annak makrogazdasági hátterét egységében vizsgálja, annak részleteit, bevételeit és kiadásait az egyensúlyi szempontok, az államadósság-szabály teljesülése szempontjából elemzi, s nem bocsátkozik elosztás-politikai kérdések minősítésébe – közölte szerkesztőségünk megkeresésére Dr. Kovács Árpád. A Költségvetési Tanács elnökét arról is kérdeztük, hogy kell-e módosítani a költségvetést a Brexit miatt, s valóban mindenki léphet-e egyet előre.

 Az idei és a jövő évi költségvetésen szükséges –e módosítani a britek Európai Unióból való kilépése miatt?

 –Meggyőződésem szerint nem. Egyrészt a brit kiválási folyamat – annak ma még nem látható egyenetlenségeivel együtt – eleve két évig tart. Tehát közvetlenül a mai pozíciónkat nem érintheti. Másrészt a brit kilépésnek inkább hosszú távú hatásai lesznek. Ráadásul a brit-magyar üzlet kooperációk aránya eltér a német-magyar kooperációk arányától, és aligha hiszem, hogy a kilépés miatt magyarországi brit tulajdonú vállalatok elhagynák az országot, ha a befektetői környezettel elégedettek. Valószínű, a kilépésnek a költségvetésre való kihatása 2016-ban alig lesz érzékelhető, s úgy hiszem jövőre sem lesz lényegi. A hosszú távú európai uniós növekedésre már hatása lehet a kilépésnek, de nagyon sok függ attól, hogy milyen együttműködések maradnak meg. Az EU-ból való kilépés alapvetően a brit gazdaság számára lehet inkább kedvezőtlen. Mindez személyes véleményem, és nem a Költségvetési Tanácsé.

 A kilépés megváltoztatja majd az EU költségvetését?

 –A kilépésnek megvan a maga szabályrendszere, ami a folyamatot – az előzőekben említettekkel összhangban – kétéves horizonton képzeli el. Ma még aligha tudható, mi fog ezután pontosan történni és milyen távlatú következményekkel.

 Maradjunk 2017-es hazai büdzsénél, amit a kormánypártok az adócsökkentés és az otthonteremtés, a baloldal pedig a cserbenhagyás költségvetésének nevez, mondván, hogy „tovább szélesíti a szakadékot a jómódú kiváltságosok és a létválságban élő milliók között”. Hol az igazság?

 –Nem vagyok igazságosztó. A Költségvetési Tanács hangsúlyozottan nem foglalkozik olyan elosztás-politikai kérdésekkel, amelyek azt vizsgálják, hogy egyes társadalmi csoportoknak mennyi jut. Azt értékeli, hogy a befolyt adók az aktuális társadalmi feladatok egészére fordítható forrásokat növelik vagy sem. Az adóbevételek 2016-ban is kedvezően alakulnak. A folytatódó fehéredési folyamat, és a különböző adópolitikai lépések a költségvetés bevételi oldalának főösszegét, s vele az elosztható források összességét növelik. Az is tény, hogy a költségvetés kiadási oldalán minden soron növekmény mutatkozik. A változás mértéke azoktól a politikai, társadalom- és gazdaságpolitikai meggondolásoktól is függ, amelyeket a kormány képvisel. Így természetszerűen vannak olyan területek, amelyeknek arányaiban több jut. Így látható, hogy a gazdasági teljesítményének fenntartása-fokozása érdekében a kormány javaslatára az Országgyűlés nagyon komoly támogatásokat irányzott elő, mert elsődleges érdek, hogy a gazdaság növekedése további lendületet kapjon. A kis-és középvállalkozói, az otthonteremtési és ehhez kapcsolódva az építőipari támogatásokban kifejeződik, hogy a gazdasági növekedés a kormányzati törekvés fókuszában áll, mint ahogy társadalompolitikai szempontból a család vagy a bérrendezés a közszférában. Hozzá kell tenni, hogy az adók centruma, elsősorban s az ÁFA-nál változott; ma már nem beszélhetünk 27%-ról e fogyasztási jellegű adónál, hanem az a különböző kedvezmények miatt átlagosan körülbelül 22%-ra csökkent. A tudatos adópolitika része, amikor differenciálást hajt végre saját meggyőződése, pénzügypolitikája szerint a kormányzat.

 Valóban mindenki léphet egyet előre?

 –Mindenki lép egyet előre, de nem mindenki ugyanannyit – a kormány társadalompolitikai és gazdaságpolitikai célkitűzéseinek függvényében. Ezekkel a célokkal – mint már említettem – a Költségvetési Tanács statútuma szerint érdemben nem foglalkozik. Felhatalmazása alapján a Költségvetési Tanács a költségvetési javaslatokat és azok makrogazdasági hátterét egységében vizsgálja, annak részleteit, bevételeit és kiadásait az egyensúlyi szempontok, az államadósság-szabály teljesülése szempontjából elemzi.

 Milyen aggályai voltak a büdzsé megszavazása előtt a Költségvetési Tanácsnak, és azokat a kormányzat figyelembe vette?

 –Aggályainkat a kormány figyelembe vette. Elsősorban a tartalékképzést tartottuk problémásnak, ezért a kormány szerény mértékben növelte a tartalékokat. A másik aggályunk abból fakadt, hogy az ún. strukturális – egyszeri hatásoktól mentes - hiány növekedése nagyobb mint azt az uniós szabályok engedik. Bár ez nem vezethet túlzottdeficit-eljáráshoz, a Tanács ezt is figyelembe véve hívta fel a kormányt, hogy a törvényjavaslat indoklásában mutassa be, hogy a költségvetési törvényjavaslat szerinti hiánycél eleget tesz-e az Európai Unió strukturális hiányra vonatkozó kritériumának. A kormány válaszában jelezte, hogy az elkövetkező években visszaállítja az általuk is vállalt menetrendet, mely a követelménynek megfelelő, alacsonyabb deficit számot tartalmaz.

 Igaz, hogy a 2017. évi költségvetés az első, amelyet már nem kell válságköltségvetésnek tekinteni?

 –A 2017-es kiegyensúlyozott, a stabilitási és a növekedési szempontokat egyensúlyban tartani szándékozó költségvetés. Attól függ a büdzsé teljesíthetősége, hogy jövőre miként alakulnak majd a gazdasági folyamatok. Amennyiben a gazdasági teljesítmény az alapul vett 3%-ot meghaladja, vagy attól nem tér el jelentősen, akkor nem lehet jelentős probléma a költségvetés célrendszerével. Ezen minden bizonnyal nem változtat, hogy idén 2-2.5%-os növekedés valószínűsíthető. Egyes szakértők 2,5%-ost, mások pedig ennél kisebbet, 2%-ot várnak. Ennél pontosabb mérték ma inkább a „béljóslás” kategóriája lenne. Sok tennivaló és lehetőség van még a 2016-os év tarsolyában is!

 A GDP folyamatos bővüléséből érez-e majd valamit a lakosság?

 –Természetesen, sőt már most is érezhető, hiszen lakossági fogyasztás az egyik hajtóereje a GDP növekedésének, és ezek a számok töretlenül emelkednek. A lakosság – saját erőfeszítése, nemkülönben a kormányzati intézkedések révén bővülő jövedelméből - már nem csak megtakarít, hanem fogyaszt is.

Medveczky Attila