vissza a főoldalra

 2016.07.15. 

Befektetés a jövőbe

Mélyponton a diákhitel kamata

2016. második félévére tovább csökken a Diákhitelek kamata. A szabad felhasználású Diákhitel1 kamatmértéke 3,75%-on, a Diákhitel2-é 5%-on került megállapításra a 2016. július 1-je és december 31-e közötti időszakra vonatkozóan. A kötött felhasználású Diákhitel2 ügyfelekre eső része továbbra is fix 2%, a különbözetet az állam kamattámogatás formájában fizeti meg a hiteligénylők helyett. Bugár Csaba, a Diákhitel Központ Zrt. vezérigazgatója a Magyar Fórummal közölte, hogy míg Európában alapvetően a diákhitelezés költségvetési forrásokból történik, addig Magyarországon külső forrásokat vesznek igénybe, s hozzátette: a diákhitelt felvevők 49%-a azt nyilatkozta, hogy e nélkül nem tudta volna elvégezni felsőoktatatási tanulmányait.

 Minek köszönhető, hogy már július 1-jétől csökkent a diákhitel kamata?

 –Mindkét diákhitel kamata három elemből tevődik össze. Az egyik a forrásköltség, ami most 2%, második a működési költségünk, és ami miatt alapvetően csökkenni tudtuk a kamatot, az a kockázati prémium, ami 0.94% -ra mérséklődött a félévre, erre még nem volt példa a működésünk alatt. Ez utóbbi kamatelemet az egyáltalán nem fizető adósok számára képzi a Társaság, mintegy céltartalék gyanánt. A kamatokat az összes adósnak meg kell fizetnie, ez most 1% alá került, így ennek tudható be a 15 bázispontos kamatcsökkentés.

 Meghatározzák, hogy évente mekkora lehet a kihelyezett hitelösszeg nagysága?

 –A diákhitel alanyi jogon jár minden felsőoktatási hallgatónak 40 éves korig, s ha egy szemeszterben az összes felvételt nyert fel szeretné venni a diákhitelt, akkor nekünk ehhez biztosítanunk kell a forrásokat.

 A Diákhitel Központ Zrt. idén ünnepli 15 éves születésnapját. Mi a tapasztalata, a hazai diákhitel-rendszer mennyire működik eredményesen?  

–Jó, hogy a hazai rendszerre kérdezett rá, mert Európában alapvetően a diákhitelezés állami, tehát költségvetési forrásokból történik. Magyarországon is fontos költségvetési háttér, hiszen az állam 100%-os kezességet vállalt a források visszafizetésére. Viszont a Diákhitel Központ a pénz-és tőkepiacokról finanszírozza a működését, a hiteleinket innen vesszük fel. Tehát a hitelezéshez külső forrásokat veszünk igénybe, ehhez semmilyen állami támogatást nem kapunk.

 A bankok nyújtják a hitelek forrását?

 –Nem kizárólag, a diákhitelek finanszírozását többféle módon biztosítjuk. Egyik legnagyobb partnerünk az Európai Beruházási Bank, mely Európában, mint a felsőoktatást finanszírozó intézménynek csak számunkra biztosít forrást, körülbelül 90 milliárd forint összegben. Tulajdonosi joggyakorlónk, a Magyar Fejlesztési Bank 60 milliárd forinttal, a Takarékban 10 milliárddal járul hozzá működésünkhöz. Forrásaink harmadik pillérét a saját kötvény kibocsátásaink teszik ki, ami jelenleg 80 milliárd forint. Ezt a keretet évente a nemzetgazdasági miniszter engedélyezi Társaságunk számára. Tehát a Központ összhitel állománya 230-240 milliárd forint, folyósított hiteleink összege pedig 280 milliárd. Így látható, hogy kb. 80-84% az, ami a teljes állomány finanszírozásához külső forrást igényel. Az eredményességre vonatkozó kérdését sem kerülöm ki; az elmúlt két év során gyakorlatilag jelentősen, közel a felére csökkent a diákhitel kamata, ami alapvetően annak köszönhető, hogy a magyar állam külső megítélése a minősítők által is kedvezőbb. Saját kötvénykibocsátásunk az Államadósság Kezelő Központtal együtt történik; 20 bázispontra csökkent csak az a felár, amivel mi többet fizetünk a papírjainkért, mint az állampapírt megvásárlók, ami kifejezett pozitívum. A Diákhitel sikeressége abban is mérhető, hogy beváltotta az alapító Állam hozzá fűzött reményeit, szervesen beépült a felsőoktatás rendszerébe. A Diákhitel2 kihasználtsága, - mely konstrukciót négy éve hozta létre a kormány,- a négyszeresére növekedett az elmúlt négy évben, a jogosultönköltséges képzésben tanulók 22%-a veszi fel. A másik tényező, mely alátámasztja a Diákhitel konstrukció létjogosultságát, hogy 15 év alatt a Diákhiteleket 370 ezer fiatal vette fel, amelyből körülbelül 150 ezer adósunk már vissza is fizette azt, függetlenül attól, hogy alapvetően egy hosszú lejáratú hitelről beszélünk, hiszen a Diákhitelt az öregségi nyugdíjkorhatárig kell visszafizetni.

 Vannak, akik nem fizették vissza a hitelt?

 –Mára 2% alatti azoknak az aránya, akik egyáltalán nem fizetik vissza a hitelüket, ami körülbelül 20 ezer főt jelent. Ennek a behajtási sikerességén mi is és a NAV is dolgozik. A nem fizető ügyfeleket egy év után adjuk át behajtásra a NAV-nak. Előtte természetesen több csatornán keresztül keressük meg az ügyfeleket és szólítjuk fel őket elmaradásuk rendezésére. Hatékony a személyes kapcsolatfelvétel az adósokkal, ily módon sikerrel tudunk megállapodni velük. Senkinek nem célja a büntetés, és gondolom, a hitelfelvevők a legtöbb esetben önhibájukon kívül kerülnek nehéz helyzetbe, például elveszítették munkahelyüket, de a kötelezettségeiket akkor is teljesíteniük kell.

 Többen tartanak az eladósodástól, még akkor is, ha támogatott hitelről van szó. Melyek a hitelfelvételek kockázatai?

 –Ez az az hitel, ami más hitelintézménnyel szemben semmilyen hitelvizsgálatot, adósminősítést nem igényel. Nem vizsgáljuk, hogy az ügyfél milyen körülmények  között él, milyen az anyagi helyzete, tehát semmilyen fedezetigény nem szükséges, hiszen a diákhitel alanyi jogon jár azoknak a hallgatóknak, akik 40 éves korig a felsőoktatásban tanulnak – függetlenül attól is, hogy esti, nappali, vagy levelező tagozatra járnak. A kockázatot az jelentheti a Diákhitel esetében, hogy az ügyfél miként használta föl a hitelét, diplomaszerzés után miként tud elhelyezkedni, milyen életpályát fut be. Mi ebbe a folyamatba nem tudunk belefolyni, csak követők vagyunk. A nem teljesítők esetén azért utólagos monitoringozást végzünk, így tájékozódásképpen megtudjuk, milyen egyetemekről, főiskolákról kerültek ki adósaink. Látható tendencia, hogy a felsőoktatási intézményeket, az oda felvételt nyertek több mint 30%-a nem végzi el, adósaink is főleg ebből a körből kerülnek ki. Tehát, ha minél többen diplomáznak a hitelfelvevők közül, annál nagyobb az esélye, hogy többen tudnak törleszteni is. Igaz, hogy egyre többen félnek az eladósodástól, hiszen előttük a devizahitelesek problémája. Az általános hitelellenesség 2008 után a Diákhitel 1-re is kihatott, hiszen az igénybe vevők száma csökkent, ma már 10% körüli azoknak az aránya, akik felveszik ezt a hitelt. A Diálhitel1 szabad felhasználású – nem úgy, mint a Diákhitel2, mely kizárólag az önköltséges képzésben kérhető és közvetlenül a felsőoktatási intézményekhez érkezik –, így bármire felvehető, de alapvetően a megélhetést, a lakhatást, az utazást biztosítja a legtöbb felvevő számára.

 Fontos, hogy ha lehetőség van rá, a hallgatók már az egyetemi/főiskolai évek előtörlesszenek?

 –Javallott, de alapvetően azért ez nem jellemző. A Diákhitelről mindig elmondjuk, hogy kamatos kamattal jár, a hitelfelvétel első napjától kezdve a kamat rárakódik a felvett tőketartozásra. A tanulmányi idő a folyósítási szakaszt jelenti, ekkor még nem kell törleszteni, de díjmentesen van mód a törlesztésre. A többség felsőfokú tanulmányai befejezése után – a hallgatói jogviszony megszűnését követő negyedik hónapban – kezd el törleszteni. A Diákhitel1 esetében az első két évben a minimálbér 6%-a után kell fizetni a törlesztést. Az a trend, hogy 180%, idén már 200% felett járunk a visszafizetéseknél, tehát az adósok a dupláját fizetik meg annak, ami a kötelezettségük, azért, hogy minél hamarébb megszabaduljanak tartozásuktól.  

Akik felveszik a diákhiteleket, mennyire tudatosan teszik ezt, mi a tapasztalata, eléggé járatosak a pénzügyi világban az egyetemisták?

 – Más pénzügyi intézményekhez hasonlóan mi is készíttettünk reprezentatív felmérést a fiatalok pénzügyi kultúráját vizsgálva, az eredményekből egyértelműen kitűnik, hogy a diákhitelt felvevők sokkal tudatosabbak, mint azok, akik ódzkodnak a hitelek felvételétől. Természetesen vannak olyan fiatalok is, ahol a családjuk anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy a szülők pluszforrásokat biztosítsanak a tanulmányok folytatására. Az ilyen családból származó diákok egyértelmű, hogy tudatosan veszik föl és használják fel azt a 15 és 50 ezer forint közötti összeget, amit havonta igényelhetnek. Abból is látszik a tudatosságuk, hogy az igénylők több mint fele szemeszterenként egy összegben kéri a Diákhitelét. A Diákhitel2-nél is a tudatosság jellemző, pontosan a 2%-os kamat miatt, s azért is, mert nincs összegszerű korlátja ezen hitelfelvételnek. A felsőfokú intézményhez érkezik be a pénz, és a hallgató jogosan érzi, hogy a nyugodt tanulást biztosító körülmények számára mind rendelkezésre állnak. Mindezen túl kommunikációnkban is állandóan hangsúlyozzuk, hogy ez a kölcsön befektetés a jövőbe, s ez nem csak hangzatos szólam, tény is: már egy 2011-es  kutatásunk során a diákhitelt felvevőink 49%-a azt nyilatkozta, hogy enélkül nem tudta volna elvégezni az egyetemet, főiskolát.

 Azok a diákok, akik nem képesek előzetes kalkulációkat készíteni bevételeiket és kiadásaikat illetően, hol és kitől kaphatnak tanácsot?

 –Nagyon jó a kérdés; három éve fejlesztettük ki egyik kollégánk inventív ötlete alapján Pénzügyi tájoló alkalmazásunkat, melyet a diakhitel.hu-n lehet elérni. A pénzügyi kalkulátor segítség a diákok, a szüleik, pedagógusok számára, hogy meg nézzék, adott egyetemen/főiskolán körülbelül mennyibe kerülhet számukra egy tanév. Milyen kiadásokkal, társult költségekkel és bevételekkel lehet számolni. A kalkulátort a felsőoktatási intézményekkel való jó kapcsolatainknak köszönhetően félévente tudjuk frissíteni, így a jelentkezők a leghitelesebb és legfrissebb információkhoz juthatnak hozzá. Indulás óta 90 ezren használták ezt a kalkulátort honlapunkon, ennyi hallgatónak már bizonyosan tudtunk valamiféle segítséget nyújtani egy komoly, továbbtanulási döntés meghozatala során.

Medveczky Attila