vissza a főoldalra

 

 

 2016.06.03. 

Titkos tárgyalások és kockázatok

Az EU nagy államai több előnyt tudnak kovácsolni az egyezményből, mint a periférián lévők

Titkosak a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezménnyel kapcsolatos tárgyalások, ezért az iparágak szereplői képtelenek felkészülni a változásokra – közölte a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. A kereskedelem előtt álló korlátozások lebontásának egyértelmű nyertese a fogyasztó, de csak addig, míg el nem veszti munkahelyét – hívta föl kockázatokra a figyelmet Dr. Parragh László.

 Több helyen olvasni, hogy a transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodást (TTIP) az Európai Bizottság az EU minden demokratikus alapelvét felrúgva zárt ajtók mögött tárgyalja, abba a társadalmi partnerek nem kaphatnak betekintést, csak a nagyvállalati szektor képviselői. Egyetért ezzel a megállapítással?

 –Még a nagyvállalati szektor képviselői sem kapnak formális betekintést a tárgyalások meneteibe, informális módon elképzelhető. Súlyos hiba, hogy a megállapodás tárgyalását nem teszik átláthatóvá, nyilvánossá. Azt nem állítom, hogy nincs szükség a transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodásra, mert a világ ebbe az irányba halad. A vámok lebontása, a szabályok, így a vállalati vitarendezés szabályainak egységesítése mindenhol jellemző folyamat. A korlátozások lebontásának egyértelmű nyertese a fogyasztó, hiszen ha nagyobb a verseny, akkor növekszik a szolgáltatások színvonala, jobb lesz a minőség, és csökkennek az árak. Világunkban zajlik egy másik folyamat is; a délkelet-ázsiai térséggel szintén tárgyal az Egyesült Államok. Nem mindegy, hogy az EU-val, vagy Délkelet-Ázsiával kötik meg először ezt a megállapodást. A megállapodás tartalmi részeivel vannak problémáim.

 Vegyük sorra a problémákat.

 –Az első, amire már utaltam, hogy ezek a tárgyalások zárt körben zajlanak olyan kérdésekről, amelyek később meghatározóak lesznek a cégek és a fogyasztók életében. Szabványokról, vitarendezésről, árképzésről beszélünk, tehát olyan témákról, melyek nagymértékben befolyásolják a jövő piacát. Ezekről a tárgyalásokról a piaci szereplők semmit sem tudnak. A másik lényeges összefüggés, hogy minden ilyen megállapodásnak jellemzően a centrumországok a nyertesei – a mostaninak Németország autóipara lehet az egyik legnagyobb nyertese – , míg a periféria országai várhatóan vesztesei lesznek. Azt is tudni kell, hogy az USA-ban eltérőek a különböző szabályozások. Az Egyesült Államok környezetvédelmi szabályai lényegesen megengedőbbek, mint az Európai Unióé. Ez befolyásolja a vegyipart, az olajtermelést, a gázkitermelést, a palaolaj és palagáz bányászatot, a szén-dioxid kibocsátást, s minden olyan költségtényezőt, ami összefügg a környezetvédelmi kibocsátással. A másik nagy terület a haditechnika. Az amerikai haditechnika jóval lekörözte az európait, ahogy az űrkutatás és a telekommunikáció is. Az amerikai filmipar, zeneipar is meghatározó a világ szórakoztatóiparában. Ebbe a témakörbe tartozik maga a pénz is; a dollár ma általános fizetőeszköz, olyannyira, hogy a világ pénzfolyamatait általában dollárban határozzák meg. Az olaj árát csak abban. Ezzel szemben az euróra a folytonos válság jellemző. Azt se feledjük el, hogy a hitelminősítő intézetek mind amerikai kézben vannak. Ezzel ők befolyásolják egy adott ország pénzügyi folyamatait, fizetőeszközének árfolyamát, és versenyképességét. Amerika olyan eszköztárral rendelkezik, amivel diktálja az európai folyamatokat. Hazánkat érintő példát is mondok: büszkék vagyunk rá, hogy alaptörvénybe rögzítettük, hogy nálunk nem lehet génmódosított élelmiszert előállítani. A génmódosított élelmiszer 30%-kal nagyobb termésátlag mellett termelhető. Tehát, ha az USA GMO-s búzát termel, akkor az 30%-kal nagyobb termésátlaggal valósul meg, ami azt jelenti, hogy 30%-kal olcsóbb lesz, mint az európai. Amikor majd a magyar vásárló a termékek közt választ, bizonyára az olcsóbbat vásárolja meg.

 A TTIP-nek milyen lehet a foglalkoztatásra gyakorolt hatása?

 –Az erős, a centrumországok számára ez az egyezmény mindenképpen hasznos, és a foglalkoztatásra is pozitív hatást gyakorol. Ha viszont egy adott ország nem túlzottan termelékeny, és hatékony, akkor megfordul a folyamat, mert képtelen eladni a szolgáltatását, vagy csak hatalmas árkedvezménnyel, ami tovább rontja a versenyképességet. Ezt láthatjuk az EU –ban is, a görög, a spanyol, vagy a portugál gazdaság példáján.

 Tehát Magyarország számára ez a megállapodás, ha létrejön, csak problémát okozhat?

 –Ezt nem állítom, mert nem ismerjük sem a megállapodás, sem a tárgyalások tartalmát. Az érintettek háta mögött zajló egyeztetés nem tisztességes és nem demokratikus. Az EU, főleg a németek érdekei miatt titkolódzik ebben a kérdésben. Nincsen az unióban olyan fórum, ahol átláthatnánk ennek a folyamatnak a tartalmi részét. Emiatt az iparági szereplők még fel sem tudnak készülni a változásokra. Jelenleg az USA nettó gáz importőr. 5 év múlva gáz exportőr lesz. azért, mert náluk a palahasításos technológia engedélyezett, míg az EU-ban nem. A két világ közötti morális látásmódban is erőteljes különbség van, gondoljunk a fegyvertartásra, a halálbüntetésre, a választott bíráskodásra. Egészen más értékrendet követ Amerika, mint Európa. Nem állítom, hogy egyik jobb, mint a másik, de tény, hogy az amerikai gazdaság versenyképesebb.

 Ha létrejön a transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás, akkor Európa amerikanizálódik?

 –Nyilvánvaló, hogy az USA elkezdte bekebelezni a világot, hiszen hatalmas versenyelőnnyel rendelkezik. De nekünk a saját érdekeinket is figyelembe kell vennünk. Azt állítom, hogy azzal együtt, hogy minden szabadkereskedelmi egyezmény jót tesz a fogyasztónak, azért ha a fogyasztónak egy idő után már nem lesz munkája, akkor neki már nem lesz jó. A megállapodásnak csak addig van értelme, amíg a fogyasztó állása megmarad, és az ebből származó jövedelmét el tudja költeni. Nekünk nem kell mást tenni, minthogy az európai közvéleménnyel tudatosítani azt, hogy ennek a megállapodásnak megvannak az árnyoldalai is. A periféria-országokat integrálni kell a rendszerbe, mert állandóan kifosztják őket. Jövedelmük folyamatosan áramlik be a centrumországok felé – a miénk is. Hiába nő 3%-kal a magyar nemzeti össztermék, ha a Magyarországon felhasznált nemzeti termék 6%-kal kevesebb, és ez az arány még nem is annyira rossz. Összefoglalva: kellenek nemzetközi megállapodások, le kell bontani a korlátokat, meg kell állapodni a vitarendezésben, segíteni és erősíteni kell a versenyt, de nem úgy, hogy „letesszük a fegyvert”, s hagyjuk, hogy mások diktáljanak. Ma az EU sajnos így tesz.

 

Medveczky Attila