vissza a főoldalra

 2016.06.03. 

Iskola a szórványban

Identitáserősítő programokat valósítunk meg

Erdei Ildikó, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója: a szórvány nem feltétlenül jelent hátrányt. Határ menti településként több kultúrát ismerünk, diákjaink jól beszélnek három-négy nyelven. Iskolánkban angol és német nyelvű oktatás folyik. Fel akarjuk mutatni, hogy a szórványban is lehet teljes értékű magyarként élni.

 A Szórvány Alapítvány, az Esélyt a Szórványnak Alapítvánnyal közösen, műhelytanácskozást hívott össze május 6–7-én Temesváron. Igazgatónő is részt vett ezen az eseményen. Miről szólt ez a rendezvény?

 – A tanácskozáson a magyarországi Nagybánhegyes községben kialakítandó diáktábor és szórványház programjairól tárgyaltak azok az oktatásügyben tevékenykedő civil szervezetek, alapítványok és az iskolák vezetői, akik jó gyakorlatokat valósítottak meg. Olyan koncepció kialakításán dolgoztak az esemény résztvevői, mely felvázolja, milyen szerepe lehet egy szórványháznak, és milyen programokkal lehet segíteni a szórványban élő magyarságot.

 Ha már a szórványt említettük. A Bartók Líceum főleg a szórványmagyarságból fogad diákokat. Milyen vonzáskörzete van az intézménynek?

 – Temesvár tipikus nagyvárosi szórvány. Több mint 330 ezer lakosából a magyarok lélekszáma körülbelül 15 ezres. Líceumunk vonzáskörzete elsősorban a város és környéke. A megyében működik még egy középiskola, ahol magyarul tanulhatnak gyerekek, a „Gerhardinum” Római Katolikus Teológiai Líceum. A mi diákjaink tehát elsősorban a nagyvárosból, de a mellette fekvő, még magyarlakta településekről, Újszentesről, Újmosnicáról is jönnek. Ők naponta ingáznak az iskolabusz programnak köszönhetően, de vannak, akik a kollégiumot választják. Jelenleg a megye öt településen működik még magyar felső tagozatos iskola. Elsősorban az azokban végzettek jelentkeznek hozzánk, ritkán Arad megyeiek – majláthfalviak és kisiratosiak – is. Nem véletlenszerűen jönnek líceumunkba a gyerekek, hiszen kialakítottunk egy olyan térségi iskolahálózatot, amit állandóan erősítünk. Megyénkben összesen 11 településen tanulnak magyarul gyerekek 1–4. osztályig. Egyes kis iskolákban 8-10 magyar gyermek tanul csupán anyanyelvén. Az egyik fő célkitűzésünk, hogy ezeket az elszigetelten működő iskolákat megerősítsük, számukra szakmai segítséget nyújtsunk. Tehát tudjuk, hogy kik azok a gyerekek, akik beiratkoztak a megye magyar kis iskoláiba, nyomon követjük sorsukat, és számítunk rá, hogy a Bartók Líceumban tanulnak tovább.

 A líceum olyan, mint Magyarországon egy hatosztályos gimnázium?

 – A líceum kifejezés a magyarországi négyosztályos gimnáziumnak felelne meg. Tehát a 9–12. évfolyamos diákok tanulnak bennük. A román közoktatásban nem szerepelnek 6 osztályos líceumok. A magyar tannyelvű iskolahálózatban gyakran előfordul, hogy egy intézményen belül alsó-, felső tagozat és líceum is működik. Mivel a líceum a középiskola legmagasabb szintje, így az egész komplex intézményt líceumnak nevezik. Ez vonatkozik ránk is. Iskolánkhoz tartozik a 10-es számú napközis óvoda is, ebben az épületben, az óvodások mellett kezdik meg az iskolai életet az előkészítő osztályok is.

 Bartók Béla a névadójuk. Foglalkoznak zenei képzéssel?

 – Bartók nevét választotta ezelőtt 26 évvel az intézmény akkori tanári kara és diáksága. A névválasztás az iskolateremtő szándékot és vezéreszménket tükrözi. Bartók Béla igazi példaképet jelent diákjaink számára. Azért is döntöttek Bartók neve mellett, mert a Bánság szülötte. Nincsenek zenei osztályaink, de természetesen a zenei oktatásra, főként az iskolán kívüli tevékenységeken belül nagy hangsúlyt fektetünk. A hivatalos román oktatási rendszerben heti egy órában tanulnak a gyerekek rajzot és zenét. A középiskolában csak bizonyos osztálytípusokban kötelező a zenei oktatás – kéthetente egy óra. Idén döntöttünk úgy, hogy a következő tanévtől a napközi idején – a román oktatási rendszeren belül a napköziket az iskola csak szülői vagy egyéb támogatással tudja megszervezni – plusz zenei foglalkozásokat is nyújtunk diákjainknak. De már 15 éve nagyon jó hagyományőrző csoportok oktatói tanítják növendékeinket. Így a Szeged Tánccsoportból jönnek át rendszeresen Temesvárra oktatni. Két képzés között pedig elsősorban a tanító kollégák vállalják a rendszeres táncpróbák megtartását. Elsősorban a néptánc jelent nagyon fontos identitásformáló erőt. Az elmúlt években a hangszeres oktatás is egyre sikeresebb. Megalakult a citera együttesünk, és sok alsó tagozatos furulyázik, gitárkör jött létre, diákjaink népdalversenyeken vesznek részt. Az idei országos Őszirózsa Népdaléneklési Versenyen a négyből három kategóriában növendékeink nyerték el az első díjat.

 Az oktatás mellett a nevelésre és a tehetséggondozásra is nagy hangsúlyt fektetnek?

 – A tehetséggondozás pedagógiai programunk lényeges eleme. Szórványoktatási intézményként meg kell mutatnunk azt, hogy bár kevesebben járnak egy-egy osztályba, nagyon tehetséges diákjaink vannak. Nemcsak a versenyek győzteseit tekintjük tehetségeseknek, hanem hisszük, hogy mindenki tehetséges lehet egy adott területen. Abban segítünk, hogy a tehetség magvát a napvilágra hozzuk, és utána gondozzuk azt. A tehetségek felmutatása azért is lényeges, mert mint kisebbségi oktatási intézmény, sok előítélettel küzdünk. Míg a mellettünk lévő román líceum megválogatja, hogy kiket vesz föl, és elitista tehetséggondozást folytat, addig a mi intézményünk egy közösségépítő, jövőbe mutató hely, ami több mint iskola.

 Mit jelent az, hogy előítéletekkel küzdenek? A város vezetése negligálja önöket?

 – Temesvár nyitott, multikulturális város. Nálunk nem erős az ellentét a románok és a magyarok között. Talán azért, mert csekély lélekszámunk miatt nem tartanak tőlünk. A német kisebbség száma elenyésző, de a német nyelv magas presztízse miatt erős német tannyelvű gimnázium működik a városban, a szerbeknek is van egy középiskolájuk. Szám szerint mi magyarok vagyunk ebben a körben a legjelentősebbek, nem mondhatjuk, hogy a város vezetése különösebben ellenséges lenne velünk, de nem is érezzük a feltétlen támogatásukat. Főleg a szórványról kialakult negatív képpel kell megküzdenünk. Sokan tekintik gyengének, leépülő közösségnek a szórványt. Vajon ki akar egy ilyen közösséghez tartozni? A szórvány nem feltétlenül jelent hátrányt. Határ menti településként több kultúrát ismerünk, diákjaink jól beszélnek három-négy nyelven. Iskolánkban angol és német nyelvű oktatás is folyik. Fel akarjuk mutatni, hogy szórványban is lehet teljes értékű magyarként élni. Már azzal, hogy a szülő eldönti, hogy gyermekét magyarul taníttatja, a magyar közösséghez való elköteleződését fejezi ki. Azok a magyar szülők, akik román iskolába íratják be gyermeküket, tartozhatnak a magyar közösséghez, de az ahhoz való kötődésük már nem annyira erős. Amíg líceumunk több mint iskola, azaz közösségi helyszín is, addig a magyar közösségnek van jövője a városban.