vissza a főoldalra

 2016.06.10. 

„A vén Európát, a gyönyörű nőt”

Mindenekelőtt jó szívvel köszöntöm Önöket abból az alkalomból, hogy ez a rovat most kereken a háromszázadik cikkhez érkezett. Isten éltessen mindannyiunkat! A lapos közhelynek megfelelően az idők mindig változnak, ám az elmúlt egy-két évben különösen felpörgött a tempó. Jó-jó, a rendszerváltás idején is csak kapkodtuk a fejünket, és határozottan éreztük, hogy történelmi fordulatok tanúi vagyunk. Majd jött a privatizáció, a balkáni háború, az ezredforduló, a NATO- és az Európai Uniós tagság, satöbbi, satöbbi. Véleményem szerint a folyamat két évvel ezelőtt, az ukrán–orosz háború kitörésekor váltott sebességet, mondhatni a helyzet akkor kezdett el fokozódni. Persze nem állítom, hogy kizárólagosan igazam van – mások nyilván más világpolitikai eseményekhez kötik a jelenlegi válság kezdetét.

Akárhogyan is: amikor kirobbant az eszement harc a Krím-félsziget, majd a Donyec-medence birtoklásáért, és százával haltak meg az emberek, egyszeriben átérezhettük, milyen törékeny a béke, az életünk. Hiszen nem bolygónk egy távoli szegletén, de a  közvetlen szomszédunkban folyt az öldöklés, és ez ugyanúgy érintett minket, magyarokat, mint Lengyelországot, ha már Visztulától a Dunáig rovatcím alatt írok. Természetesen a kárpátaljai magyarságról és a Lembergben (lengyelül Lwów, ukránul Lviv) és vidékén élő lengyel kisebbségről van szó. Tágabb értelemben pedig az Európai Unió és az egész földrész sorsáról. E két évvel ezelőtt kiélesedett, mindmáig tartó konfliktust tavaly teljesen a háttérbe szorította a százezrével Európába érkező illegális bevándorlók ügye. A migránsválság hatására néhány hónap alatt eljutottunk oda, hogy a különböző országhatárokon újra kerítések állnak, a dicsőségesen sérthetetlennek tartott schengeni övezet pedig – bár ezt még nyilvánosan egyetlen politikus sem mondta ki, csak folyosói beszélgetéseken, kikapcsolt mikrofon mellett ismerik be – menthetetlenül fel fog bomlani.

Miért írom mindezt? Múlt hétfőn a lengyel külügyminisztérium bejelentette, hogy több más uniós tagállamhoz: Németországhoz, Ausztriához, Dániához, Svédországhoz hasonlóan négy hét múlva, július 4-től Lengyelország is visszaállítja a határellenőrzést. A hivatalos megfogalmazás szerint az intézkedés ideiglenes jelleggel történik, és a belső uniós államhatáron átlépőket fogják igazoltatni, ellenőrizni. Ez a gyakorlatban a cseh–lengyel, német–lengyel, litván–lengyel és szlovák–lengyel határszakasz ellenőrzését jelenti. A nem uniós tagországok irányából, a belorusz–lengyel és az ukrán–lengyel határon természetesen eddig is működött az ellenőrzés, nagyon is szigorúan. (Bár a belorusz szakaszon voltaképpen nem lenne szükség a lengyel hatóság jelenlétére, hiszen a fehérorosz kommunista diktatúra katonasága vasököllel őrzi a határt, teljesen megakadályozva bármiféle ellenőrizetlen átjárást.) A lengyel határőrség az orosz felségterületnek számító Kalinyingrád, illetve Dánia felé nyitott tengeri szakaszon és a repülőtéri határátlépőkön is visszaállítja az ellenőrzést. A útlevél- és vámvizsgálatot szúrópróbaszerűen fogják végezni a közúti, vasúti, tengeri és repülőtéri határátkelő-helyeken és környékükön, a mostani elképzelés szerint augusztus 2-ig. A külügyminisztériumi közlemény hangsúlyozza, hogy ez az intézkedés nem törvénytelen, ugyanis a schengeni határellenőrzési kódex lehetővé teszi az ilyen ideiglenes korlátozást – indokolt esetben. Éppenséggel az előttünk álló hetekben lesznek olyan kiemelkedő események lengyel földön, amelyek indokolhatják a határok ellenőrzését. Július 8-án és 9-én NATO-csúcstalálkozó zajlik Varsóban, két héttel később, 25. és 31. között pedig Krakkóban tartják az évente megrendezett katolikus ifjúsági világtalálkozót. Ez utóbbi eseményre Ferenc pápa is ellátogat. A rosszmájú kisördög persze azt súgja nekem: ugyan mit ér, hogy július 4-én bevezetik a határellenőrzést? Ha én a NATO-vezetők életére törő terrorista lennék, nem esnék kétségbe. Július 3-án zavartalanul átsétálnék az ellenőrzés nélküli lengyel határon, öt napig elheverésznék egy varsói szállodai szobában, 8-án pedig elkövetném a gondosan előkészített merényletet…

Apropó, terroristák. Egy héttel ezelőtt két terrorgyanús eset is borzolta a lengyel kedélyeket. Az egyik Varsóban történt: a rendőrség hétfőn hajnalban tetten ért három, szélsőséges anarchista körökhöz tartozó férfit, akik éppen robbanószerkezetet helyeztek két parkoló rendőrautó alá. A kocsik az egyik varsói kerületi rendőrkapitányság előtt álltak, a pasasok gyúlékony folyadékkal megtöltött palackokat, vélhetőleg Molotov-koktélokat próbáltak az alvázra erősíteni. A hivatalos rendőrségi közlemény szerint a palackok alkalmasak lettek volna a kocsik megsemmisítésére – ezt onnan tudni, hogy az egyik palackot kísérleti jelleggel fel is robbantották. A másik eset szerdán történt a nyugat-lengyelországi Wroclawban, történelmi magyar nevén Boroszlóban. Egy egyetemista szögekkel és ammóniumnitráttal megtöltött főzőkuktát helyezett el egy városi buszon, majd leszállt. A pokolgépnek minősülő tárgyat az utasok még időben eltávolították a buszról, de az a járdán felrobbant, és egy embert megsebesített. A diákot azonnal elfogták, de nem volt hajlandó vallomást tenni. A rendőrkocsik ellen támadó három férfi is konokul hallgat. Ugyanakkor az általuk elkövetett bűncselekmény nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Csakugyan változnak az idők: Lengyelországban mindeddig nem volt divat terrortámadásokat végrehajtani, a terrorveszély ismeretlen fogalom volt… A megkérdezett lengyel biztonsági szakértők is rámutatnak, hogy az efféle támadások nem túl megnyugtatók a NATO-csúcstalálkozó és a katolikus ifjúsági világtalálkozó előtt. Egy friss minisztériumi tájékoztatás szerint mindkét eseményre valós veszélyt jelent az Iszlám Állam, amely fenyegető üzeneteket küldött a lengyel hatóságoknak. A varsói rendőrkapitány máris elrendelte a fokozott rendőri jelenlétet és ellenőrzést.

Európát illetően további hír, hogy e hét szerdán (ezeket a sorokat a lapzárta miatt hétfőn írom) az Európai Bizottság a lengyelországi belpolitikai helyzetet vitatja meg. Legalábbis a hivatalos közlemény szerint. Arról van szó, hogy az uniós bizottság el akar fogadni egy javaslatot, amely elindítaná a januárban az alkotmánybíróság helyzete miatt kezdeményezett uniós jogállamisági eljárás második szakaszát. „A vén Európa, a gyönyörű nő”, Varga Miklós slágerének szavait idézve, a migránsválság fenyegető árnyában azzal foglalkozik, hogy balliberális irányból leckézteti a polgári konzervatív lengyel kormányt, vagyis az unió egyik legjelentősebb, 38 millió lakosú tagállamát.

Zsille Gábor