|
 2016.06.10.
Fényforrás
a nemzet számára
Hapák József–Solymos Szilveszter: Pannonhalma
Pannonhalma
millenniumi évében a legkiemelkedőbb esemény kétségkívül a
Szentatya látogatása volt 1996. szeptemberében. Ő az első pápa,
aki felkereste az ősi monostort. Együtt imádkozott és ünnepelt
a bencés szerzetesekkel. Tanításával összefoglalta a magyar
bencés rend múltját és kijelölte a jövő útját is. Őt idézzük:
„és te pannonhalmi bencés közösség, légy továbbra is –
mint hegyre épült város – fényforrás e vidék és a nemzet
számára. Maradj hűséges ehhez a hivatásodhoz, amint azt az
elmúlt évszázadok során is tetted.”
A könyv első fejezet Pannonhalma történetét mutatja
be. Megtudjuk, hogy Pannonhalma Szent Mártonról kapta ősi nevét:
Sacer Mons Pannoniae; Pannónia szent hegye, Szent Márton hegye.
1965-ig a falut Győrszentmártonnak hívták, ezután vette át a
Pannonhalma nevet. 996-ban érkezett a helyre Szent Adalbert a
brevnovi bencésekkel, ez a bencés szerzetesek letelepedésének
dátuma Pannonhalmán. 1001-ben támogatását élvezve,
felszentelhették a templomukat. Szent István, adománylevelet állított
ki az apátság részére, mellyel földterületeket, Somogy
megyei tizedet és más kiváltságokat biztosított a bencés
rendnek. A templomot Oros apát (1207-1243) építtette, az Ő
idejében alakult ki a bazilika mai formája. A XIII. és XV. század
szomorú időszaka volt az szerzeteseknek, ugyanis olyan emberek
birtokolták az apátságot, akiknek semmi közük sem volt a
szerzetesi élethez. Ennek az időszaknak Tolnai főapát
(1500-1534) vetett véget. Ő a római törekvésnek tett eleget,
miszerint a magyar apátságokat testvéri közösségekbe kell tömöríteni,
hogy így jobban megvédjék a függetlenségüket a világi
hatalmasságoktól, valamint biztosítsák a szerzetesi fegyelem
megtartását. Tolnai apátnak köszönhetően 1510-től
Pannonhalma lett Magyarországon a bencés kongregáció főapátsága.
1639-ben kezdődött meg a bencés szerzetesi rend visszaállítása
a török megszállás után. Ezután jelent meg az új
pannonhalmi címer: öt szív a PAX felirattal az egyik oldalon, másik
oldalon pedig a hiteleshelyi pecsét ábrázolása Szent
Benedekkel. A XVIII. században a felvilágosodás hatással volt
a szerzetesrendekre. Az uralkodók hasznosság szerint ítélték
meg a közösségek munkáit, és csak azokat tartották
elfogadhatónak, melyek betegápolással vagy tanítással
foglalkoztak. Mivel a regula alapján a bencés rend a közösségi
életre tette a hangsúlyt, és nem a közösségi munkára, így
1786- ban II. József beszüntette az összes bencés rendház működését.
A rendet 1802-ben állították vissza, és legfőbb feladataként
a középiskolai oktatást kapta. 1945- ben államosították a
bencés iskolákat és a rendhez tartozó birtokokat is. A győri
és pannonhalmi bencés iskolák működését újra 1950-ben
engedték meg. A szerzetesközösség a nehéz években is hűségesen
végezte munkáját, helytállt az istenszolgálatban, és a II.
Vatikáni Zsinatot követő évektől sokat fáradozott liturgiájának
megújításán és a zsolozsma magyar szövegeinek és
dallamainak elkészítésén. A rendszerváltás után a
pannonhalmi bencés közösség — az iskolai munka folytatása
mellett — új munkaterületeken is próbálja megteremteni
azokat az anyagi lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik számára,
hogy betöltse szerepét az egyházban és a világban. A III. évezred
kezdete így Pannonhalma számára a szerzetesélet újradefiniálásának,
a monasztikus alapokhoz való visszatérésnek és a közösség
építésének időszaka.
Pannonhalma három ékköve a könyvtár, a levéltár és
a képtár. A könyvtár létrejötte 1802-höz köthető, amikor,
mint már említettük, újra működhetett a rend. Az új munkakör,
az oktatás, hamarosan magával hozta a könyvtár megépítésének
gondolatát. Egyértelmű, hogy a tanárképzés és a tudományos
munka fontossá tette egy korszerű könyvtár felépítését. A
század szellemében alkotott templombelső a tudományok temploma
lett. A korra jellemzően immár nem az egyházatyák és hittudósok
alakjai népesítik ne a könyvtárat, hanem a klasszikus görög-római
világ figurái. Így nem véletlen, hogy a mennyezeti ábrázolás
főalakja a rómaiaknál a tudományok istennőjének tartott
Minerva. A főapátok sok könyvet szereztek be külföldi vásárlások
útján, a feloszlatott nyugati kolostorok régi anyagaiból is. A
könyvtár kódexeinek a száma ma egytucatnyi; az ősnyomtatványoké
mintegy
300. A
könyvek száma megközelíti a 300 ezret. A XIX. században még
nem volt sajátos profilja a könyvtár fejlesztésének. Tehát
mindent gyűjtöttek, a hittudományoktól az irodalomig, a filozófiától
a természettudományokig. Tolnai főapát idejéből származik
az egyik ritkaság, a ma inkább Pannonhalmi kódexnek nevezett
Forgách-kódex, amely három részből áll. Az első evangéliumoskönyv
a szentmiséhez, a második rész főpapi áldásokat tartalmaz, a
harmadik a bencés fogadalmi rítust írja le. A könyvtár különösen
értékes része a Paintner Mihály jezsuitától származó
jezsuita kéziratgyűjtemény. A Kézirattár dobozai az elhunyt
rendtársak kéziratait, irodalmi és tudományos munkásságát
őrzik és mentik át az utókornak.
„Itt élnek a holtak, itt beszélnek a némák” –
hirdette egykor (lefordítva a latin szöveget) a felirat a
pannonhalmi levéltár szobájának falán. A felirat találó,
hiszen a némaságukban is beszélő iratkötegek a múlt életének
írásban rögzített és feltámasztható emlékei. A levéltár
a középkori bencés kolostorok féltve őrzött helyisége volt,
főleg ott, ahol hiteleshelyi működést is gyakoroltak. Noha a
hiteleshelyi működés 1890-ben hivatalosan megszűnt, az
oklevelek rendezése, gondozása és föltárása továbbra is levéltárost
igényel. Jelenleg a levéltárban a rendi levéltártól elkülönítve
őrzik a hiteleshelyi anyagot. De itt vannak elhelyezve egyes családok
letéti anyagai is. A levéltár legértékesebb darabjai a
Tihanyi alapítólevél 1055-ből, a Pannonhalmi kiváltságlevél,
és a Szent László-féle összeírás. Árpád-kori oklevél
mintegy 60 darab. Az oklevelek nagy részét a 14 kötetes Rendtörténetben
tették közzé.
A bencés rend a műalkotások gyűjtését soha nem
tekintette feladatának, de a kolostori környezet igényes kialakítására
mindig gondot fordított. Feljegyzések tanúsága szerint 1650 körül
a monostorban 73 festmény volt, emellett ereklyetartók, domborművek
gazdagították a liturgikus felszerelést. A XIX. században, párhuzamosan
az iskolák átvételével, a kultúra ápolása és a művészetpártolás
is az előtérbe került. A könyvtárat tervező Páckh János a
nagy könyvárteremhez oldalsó helyiségsort alakított ki a gyűjtemények
számára. Itt kaptak helyett a képtár, a régiségtár, a
numizmatikai és a természetrajzi gyűjtemények. A barokk kori
festményeket a II. József-féle feloszlatás során elvitték. A
XIX. század elején Kovács Tamás főapát vásárlás útján a
pozsonyi Viczay Héderváry –gyűjtemény árverésén jutott
hozzá értékes festményekhez. E gyűjtemény azonban nem
annyira tudatos és rendszeres gyűjtés, mint inkább hagyatékokból,
alkalmi vásárlások útján gyarapodott. Legújabban, a II. világháború
idején az oroszvári (felvidéki) Lónyai-kastély képei és értékei
kerültek hagyatékként Pannonhalmára. A rendi portrék, illetve
a vallásos képek egy részét a kolostor folyosóin helyezték
el. Mára a könyvtár után a képtár a Főapátság legnagyobb
gyűjteménye, amely a mintegy 200 festményen kívül a 3000
grafikai lapot számláló metszettárat és szoborgyűjteményt
is magában foglalja. A magyar állam 140 festményt védetté
nyilvánított.
A metszettár ugyancsak a XIX. század első felében
alakult ki. Főleg hagyaték jóvoltából kerültek metszetek a
gyűjteménybe. Kiemelkedő Szeder Fábián munkássága, aki könyvtáros
korában az általa gyűjtött metszeteket lapokra ragasztva könyvvé
köttette be. Jelentős számban vannak a gyűjteményben XVIII.
század vallásos és profán témák. Pannonhalmi vonatkozásban
különös jelentősége van annak, hogy a metszettárban megtalálhatók
a monostor különböző korokban megörökített látképei, és
építésének XVIII-XIX. századi tervrajzai. A magyar építésztörténetben
is jelentős forrásnak tekinthető az a tervsorozat, amely 1770 körül
készült a monostor átépítéséről. Hasonlóan értékesek a
könyvtárat és a tornyot építő Engel Ferenc és Páckh János
klasszicista tervrajzai, valamint Storno Ferenc historizáló épületrestaurálásának
vázlatai.
A numizmatikai gyűjteményt ma is a könyvtárban őrzik.
S természeténél fogva több részgyűjteményből áll. Legértékesebb
az a mintegy 5000 darabból álló rómaipénz –gyűjtemény,
amely a XIX. században részben vásárlás, részben hagyatékok
révén alakult ki. A római érmeket szakszerűen, leírásokkal
ellátva rendezték el. A magyar és a külföldi pénzek gyűjteménye
sem jelentéktelen, bár a II. világháború idején minden
aranypénznek nyoma veszett.
Összefoglalva:
több mint ezer éve, 996 óta koronázza a Győr melletti Szent Márton
hegyét bencés monostor. Szent István apja, Géza nagyfejedelem
hívta be az országba Szent Benedek szerzeteseit, hogy szellemiségükkel
(Ora et labora – Imádkozzál és dolgozzál) segítsék a
magyarság kereszténnyé válását. Az 1001-ben felszentelt
templom és monostor a későbbi Árpád-házi királyok zarándokhelye
lett, kisugárzó szellemiségű központ. A monostor több mint
ezer éve visszatekintő történetét, látnivalóit, kincseit Sólymos
Szilveszter bencés tanár mutatja be Hapák József több száz művészi
felvételének segítségével. A könyv felidézi a bencés rend
oktatónevelő tevékenységét éppúgy, mint a legutóbbi évtizedek
kimagasló eseményeit:
(Hapák József–Solymos Szilveszter: Pannonhalma. A hegyen
épült város; kiadta a Magyar Könyvklub és a Pannonhalmi Főapátság
2000-ben)
M.A.
|
