|
 2016.06.10.
Lélekemelő programokkal emlékeztünk Márton
Áronra Bécsben
„Méltó és
felemelő” – leginkább ezekkel a jelzőkkel illethető a május
27–28-án Bécsben rendezett Márton Áron-emléknapok
programsorozata. Magyarország Miniszterelnökségének
Nemzetpolitikai Államtitkársága, az Ausztriai Magyarok Gazdasági
Érdekközössége – Kaláka-Klub, a Collegium Pázmáneum és a
Balassi Intézet – Collegium Hungaricum közös szervezésében
május 27-én megnyílt a Márton Áron élete és munkássága című
emlékkiállítás, május 28-án pedig ünnepi szentmisén, majd
emlékülésen emlékeztek Erdély nagy püspökére az ausztriai
magyarok. A Márton Áron Emlékév keretében szervezett rendezvénysorozaton
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár
kiemelte: „Tisztelettel beszélünk Márton Áronról és őszinte
csodálattal, megbecsüléssel emlegetjük a nevét. Ő volt az,
aki a rábízottakat átsegítette a nehéz évtizedeken.” A
megindítóan szép bécsi események csodálatos példáját adták
a határokon átívelő, széles összefogáson alapuló méltóságteljes
megemlékezésnek, s mindeközben a résztvevők lelkét valóban
ritkán tapasztalható magasra emelték.
A kiállítás létrehozói
számára fontos volt, hogy összekapcsoljanak ezáltal egy kis csíki
települést, az őáltaluk féltve és büszkén őrzött emlékezetet
a nemzet távolabbi részeivel, jelen esetben a Bécsben élő
magyar közösséggel, mondta a Collegium Hungaricumban a tárlatot
méltató és megnyitó beszédében Csibi Krisztina. A Magyarság
Háza igazgatója a Márton Áron életét és munkásságát képeken
és szöveges tájékoztatókon keresztül ismertető tablók
bemutatása után így összegezte a kiállítás célját: „Egy
olyan ember példáját mutatja be a kiállítás, akinek
szellemisége máig hat, aki a teljes magyarságért vállalt áldozatot
és a szó legnemesebb értelmében ember volt. Legyen ez a vándorút
minél teljesebb, hogy minél több területen ismerhesse meg a
hazai és külhoni magyarság a Püspök példáját: hitben és
szeretetben, a magyarságért való kiállásában.”
Az ünnepi alkalommal Molnár Mária, a Collegium Hungaricum
igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, majd Vencser László,
az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója a
ma 98 éves és még mindig aktív erdélyi ferences szerzetes, P.
Bíró János Antal verssoraival mutatott rá arra, hogy Márton
Áron az egész világ magyarsága számára ragyogó csillag: „Áron
püspök Erdély egén / Legragyogóbb csillag vagy, / Fáklya
voltál életedben, / Halálban is az maradsz! / Ez a csillag szórja
fényét / A világon szerteszét, / Hogy hirdesse püspökünknek
/ Csodálatos életét!” Gaal Gergely, a Márton Áron Emlékév
2016 Programbizottságának elnöke azt hangsúlyozta, a nagy erdélyi
püspök mindenki számára példakép, és az emlékév éppen
erre szeretné ráirányítani a figyelmet. Az ünnepi műsorban
Molnár Hunor, a Bécsi Magyar iskola diákja és a Bartal Lajos
vezette Missio Cantorum Vegyeskar működött közre. A Budapestről
érkezett kórus Ferenczes István csíkszeredai költő Márton
Áron püspökhöz írt himnuszával is – amelyből Márk József
ferences szerzetes komponált éneket – megörvendeztette a közönséget.
Május 28-án a Collegium Pázmáneum teljesen megtelt kápolnájában
Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció országos
igazgatója, Pál László kismartoni püspöki vikárius és
Varga János rektor ünnepi szentmisét mutatott be a 120 éve született
nagy erdélyi püspök emlékére. A szentegyházi születésű Pál
László, miután felelevenítette a hetvenes évek közepéről
őrzött emlékét, a gyulafehérvári székesegyházbeli találkozását
Márton Áronnal, szentbeszédében a hit nagy alakjaként állította
a püspököt a hívek elé. „Sok megpróbáltatásához az erőt
istenhite adta” – fogalmazott, majd így folytatta:
„Szorongatott helyzeteiben: szekuritátén, börtönben,
palotafogságban és minden megpróbáltatásban bátor volt, soha
nem félt, mert tudta és hitte, hogy a legnehezebb órákban, a
legnagyobb megpróbáltatásban sincs egyedül: vele van az
Isten.” Ilyen hitre lenne és van szükségünk nekünk is, ma,
a XXI. században élő keresztényeknek – tette hozzá a
kismartoni püspöki helynök. Végül arra is kitért: annak
tudatában, hogy semmi nem magától értetődő, hanem minden
kegyelem, nem szabad elfelejtenünk hálát adni Istennek a hit
nagy példaképeiért, köztük Márton Áron püspökért. „És
mondjunk köszönetet a hit nagy ajándékáért, amely a
megfoghatatlan Istenben gyökerezik” – zárta szavait Pál László.
A szentmisén a Missio Cantorum Vegyeskar teljesített
felejthetetlen zenei szolgálatot, és a közösség a himnuszok
előtt természetesen a Márton Áron püspök boldoggá avatásáért
szóló imádságot is elimádkozta.
A szentmisét követően a Pázmáneum dísztermében a bécsi
Márton Áron Emléknapok rendezvénysorozat harmadik programjaként
emlékülés vette kezdetét, amelyet Hegyes Ádám és Dányi Árpád
zongoraművészek négykezes játéka nyitott meg. Johannes Brahms
Német Requiem című zeneművének második, Mert minden test
olyan, mint a fű című tétele illő nyitánya volt az estnek,
amelyen a nagyszámú emlékező és ünneplő közösséget Potápi
Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntötte.
„Örömünkre szolgál, hogy számtalan eseménynek lehetünk a
tanúi az emlékév során, hiszen nagyon sokan csatlakoztak az
emlékévhez, egyházi és civil közösségek, katolikusok és
nem katolikusok a Kárpát-medencében és a nagyvilágban Kanadától
egészen Új-Zélandig” – vázolta az emlékév eddigi
tapasztalatait beszéde elején az államtitkár. Kijelentette:
„Tisztelettel beszélünk Márton Áronról és őszinte csodálattal,
megbecsüléssel emlegetjük a nevét. Ő volt az, aki a rábízottakat
átsegítette a nehéz évtizedeken, az ő hit és magyarság
melletti kiállása tette könnyebbé azt a már-már
elviselhetetlen időszakot. A börtön és az átélt más nehézségei
sem akadályozták meg abban, hogy folyamatosan buzdítsa, intse,
bátorítsa az általa pásztorolt nyájat.” Potápi Árpád rámutatott:
„Ami Márton Áront az erdélyi magyarsággal összekötötte,
az a szeretet. Ezt érezte és tapasztalta meg mindenki, akivel
csak találkozott. A püspök ugyanis szerette híveit, nemcsak a
katolikusokat, de a többi felekezet tagjait is. A szeretet mellé
pedig társult a kötelesség. Márton Áron hitte, hogy a rá bízott
népért kötelességgel tartozik. Mindig meglátta, hogy pozíciójából
fakadóan hol és hogyan tud a magyarságért tenni. Nem
hallgatott a magyarságot ért sérelmekről, miközben békére
intette a zúgolódókat…” Szavait az államtitkár egy
al-dunai székely tanárember, Borsos Tamás bácsi szavaival zárta:
„Szebb a világ velünk, mint nélkülünk.”
A 25 éve Ausztriában élő Vencser Lászlót Márton püspök
bérmálta, a teológián tanította, szülőfalujában, Ditróban
pappá szentelte, majd római tanulmányai befejezte után a
fiatal erkölcsteológus a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola
tanáraként esztendőkön át a nagy püspök közvetlen közelében
dolgozott. Mintegy húsz évet átfogó személyes emlékeinek
felelevenítését szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a többnyire
nem Erdélyből elszármazottakból álló, láthatóan nyitott és
érdeklődő ausztriai közönség.
Virt László szociológus, Márton Áron életrajzírója
Kisebbségi erkölcs: Márton Áron című előadásában végigvezette
a hallgatóságot a püspök életútján és hitvallásán. „A
tömeget érintő népmissziókkal a kiengesztelődés eszméjét
állította előtérbe, ugyanakkor a terjeszkedő új diktatúra
ellenmérgeként a felnőttek hitoktatását, a családok
evangelizálását, a merő katolikus szokásokon túlmutató elkötelezett,
evangéliumi kereszténységet szorgalmazta. Tudta, hogy lelki
fordulat nélkül nem maradhatunk meg” – hallhattuk Virt László
előadásában, aki azt is a kiemelte, Márton Áron tudta, hogy a
kereszténység csak akkor lesz életképes, ha az nem csak egy
szelete az életnek, hanem az egész életet áthatja.
A Bécsi Magyar Iskola két diákja, Grubbauer Evelin és Tök
Tamás versszavalatokkal – melyeket Lengyel Ferenc tanár úr
tanított be – járultak hozzá a műsor ünnepélyességéhez.
A bécsi Márton Áron Emléknapok zárógondolatát a műsorok
vezetőjeként e sorok írója nyújtotta át a közönségnek,
Szappanos Gábor író Quadragesima Die, azaz A negyvenedik napon
című, megjelenés előtt álló novellájából kölcsönözve:
„Nemcsak szent életű főpásztor, de példamutató ember is
voltál az embertelenségben.”
Varga Gabriella
(erdely.ma)
|
