vissza a főoldalra

 2016.06.10. 

Csorja Gergely: A posztmodern, avagy a közönséges ember gondolatai

Ortega y Gasset 1930-ban megjelent nagy hatású műve, melyet sokat hivatkoznak a jobboldalon, de melyet annál kevesebben olvastak, leírta az elmúlt évszázad egyik legfontosabb folyamatát. A tömegember mindent elsöprő évszázados előretörése egy a nyugati civilizációban eleddig ismeretlen jelenséget hívott életre: Az „egész világ” máskor a tömeg és a kivételes, másszerű kisebbség szoros egysége volt. Ma az egész világ a tömeg egymaga. Ortega ténymegállapítását sokféleképpen magyarázzák, attól függően, hogy a tömegideológiák melyik oldaláról közelíti meg a minősítő. Van, aki elitista, meghaladott elméletként értékeli és van, aki a korábbi világok magasabbrendűségét, jobbságát kívánja igazolni Ortegával.

Mindkét megközelítés a tömegember sajátja és éppen azzal a felületi érintéssel, azzal a mindent leegyszerűsítő piktogram tudással kezeli Ortega – és minden jelentős gondolkodó – világát, mellyel a reggeli zabkása evése mellett beleolvas egy-egy cikkbe. A figyelmét három-négy mondatig képes fenntartani, ugyanakkor ebből a három négy mondatból messzemenő következtetéseket, ítéleteket alkot.

A piktogram tudás, mellyel oktatási intézményeink – különös tekintettel az egyetemekre – felvértezik értelmiségünket, nem teszi lehetővé, hogy az elmúlt évezredek felhalmozott tudásának és szellemi teljesítményeinek alapjait, a bölcselet legnagyobb hatású rendszereit mélységében ismerje meg az értelmiség.

Fél oldal Arisztotelész, egy oldal Platón, három sor Kant, negyed óra Berkeley, egy mondat Heidegger és mintha szó lett volna valami Spenglerről is. Ennyi fér bele az értelmiség elvárt tudásába. Ezekkel szemben a szórótárgyakra kell figyelni: a műszaki értelmiség végeláthatatlan példamegoldási képessége, a jogászok 275 oldalnyi Brósz–Pólay római jogi tudása, és mindehhez fél évente 10-15 tárgy átfutása.

A tömegember, a tömegértelmiség számára a filozófia értéktelen okoskodás, sőt szitokszó. A tömegértelmiség szakmává silányítja a bölcseletet és megvető lenézéssel szemlél mindent, ami nem szakmai és ami a piktogram tudáson túl kíván terjeszkedni.

Így aztán a bölcselet áttevődik természetgyógyászok, életviteli tanácsadók, ufókutatók és üzleti alapon szerveződő spirituális vezetők kezébe. A posztmodern élő bölcselete az Édesvíz Kiadó kiadványai között található: az angyalterápia, a sorskapcsoló használata és a gyógyító médiumok világa ez. Ez a tömegember valódi bölcselete, ez a mindennapok valósága. Több ezer év nagyszerű gondolataiból, tudásából végül ez maradt élő filozófiának.

A bonyolult, nehezen érthető rendszerek, Husserl fenomenológiája, Spengler történelemszemlélete, de akár a rövidebb könnyebben átfutható gondolatok, mint Németh László egy-egy esszéje lényegében érthetetlen a tömegember számára. A szavakat, sőt a mondatokat ugyan megértjük, a nagy többség azonban képtelen figyelme fenntartásával végigolvasni, értelmezni, átélni a piktogramszint feletti gondolatot.

A gondolkodás, az írás és a beszéd leegyszerűsödésével párhuzamosan megjelent a szaknyelv mágiája. A szakértelmiség kapaszkodója, önigazolása ez. A szaknyelvi fordulatokat ugyanis csak a beavatottak értik. Így aztán szaknyelvi kifejezésekkel el lehet takarni, be lehet burkolni, fel lehet díszíteni a legoktalanabb gondolatsort. Az így feldíszített gondolat aztán eladhatóvá, szakszerűvé, látszólag értékessé és értelmessé válik.

Ehhez alkalmazkodott az írás, az értelmiségi közbeszéd és természetesen a politika is. A posztmodern ember elérte, hogy a soha nem látott óriási tudástáron ülve elveszítse az érdemi gondolkodás képességét.

Autisták és csodabogarak világába száműzettek a metafizika, az ontológia, az ismeretelmélet és úgy általában a világegyetem, a természet, az élet okával és céljával, a történelemben érvényesülő rendezőelvvel, a tudás és megismerés lehetőségével, a szépség, a művészet és a nyelv mibenlétével, a jogi-politikai normák természetével, a cselekedetek helyes vagy helytelen mivoltával, Isten és a transzcendencia létével foglalkozó gondolatok.

Terméketlen okoskodás lett mindebből a hasznos napi cselekvés, a pillanat uralása, a vagyon és hatalomszerzés, a fogyasztás és az örökös növekedéskényszer mellett.

Ortega szavaival: Talán ostobaság, amit mondok, de az író, amikor a tollát kezébe veszi, hogy valamely sokáig melengetett témájáról értekezzék, arra az átlagolvasóra kénytelen gondolni, aki ugyan sohasem foglalkozott a tárggyal, de a művet olvasni fogja, nem azért, hogy valamit tanuljon belőle, hanem ellenkezőleg, hogy bölcsen ítélkezzék felette, ha nem vágna össze a fejében tartott laposságokkal. Ha azok az egyének, akikből a tömeg áll, magukat sajátosan kiválasztottaknak hiszik, egyéni tévedéssel, nem pedig társadalmi visszássággal állunk szemben. De a jelen perc jellegzetessége éppen az, hogy a közönséges ember jól tudja a maga közönséges voltát, de bátorságot merít e közönségesség jogára és arra, hogy e jogot általánosan érvényesítse.