vissza a főoldalra

 

 

 2016.06.10. 

A Kárpát-medencei egység alapja

Trianon 96

Az 1920. június 4-én igazságtalanul megcsonkított Magyarország határain kívül rekedt 3,3 millió honfitársunk, akiknek lélekszáma ma már alig haladja meg a 2 milliót. Vajdaságban csupán 250 ezer, Kárpátalján jóindulattal 150 ezer magyar él. A magyar népesség egyre fogyatkozik határainkon kívül és belül, a tendencia megfordítására nem sok időnk maradt. Az elvhűség és a boldogulás sokszor nem könnyen összeegyeztethető. Szomorú, de a többség számára előbbrevaló az anyagi érvényesülés, mint hogy gyerekeket vállaljon, magyar iskolába írassa őket és mindenáron a Kárpát-medencében találjon megélhetést. Hibáztathatnánk is ezért a hozzáállásért határon túli honfitársainkat, de a csonka hazában nem ugyanígy gondolkodik a többség?

A határokon átívelő nemzetegyesítéshez éppen ezért jelenleg a legjárhatóbb és a legtöbb sikerrel kecsegtető út a gazdaságpolitika. Ha lesz korszerű infrastruktúra, jó minőségű utak, tömegközlekedés, modern kórházak magyar orvosokkal, akkor nem akarják majd annyian elhagyni szülőföldjüket. Ha lesz megélhetés, akkor lesz több gyerek. Ha lesz magyar munkahely, akkor a gyereket magyar iskolába fogják íratni. 

Mit tehet mindezért Magyarország? Először is a kormánynak példát kell mutatnia elvhűségből és tartani magát az alkotmányhoz, mely szerint megőrizzük a nemzet egységét. Vagyis legyen bármilyen felháborodás itthon egyesek részéről, amiért a kormány kórházat akar építeni Erdélyben, utakat akar felújítani Kárpátalján, vagy sok-sok milliárdot kíván szánni felvidéki gazdaságfejlesztésre, meg kell tenni.

És azt meg kell hagyni, hogy amíg külpolitikában, a határon túli nemzettársainkért való kiállásban nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, addig a 2014-ben útjára indított Kárpát-medencei ágazati politika igen csak elismerésre méltó.

Számos ingatlan felépítését vagy felújítását vállalta az utóbbi években a magyar állam, így adták át Újvidéken az Európa Kollégiumot, Révkomáromban az Ipari Szakközépiskolát, és újulhat majd meg többek között a kolozsvári református Bornemissza-Szilvássy ház.

Az ingatlanfejlesztéseken túl több üdvözlendő program is elindult, mint a közösségi élet felrázását szolgáló Petőfi Sándor-program, amelynek keretein belül 50 fiatal tevékenykedett 9 hónapon keresztül a szórványvidékeken. Már az első esztendő is hozott sikereket, Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában és Horvátországban beindult, sok helyen újraindult a magyar nyelv oktatása. Beregrákoson és Munkácson néptánccsoport, Aknaszlatinán cserkészcsapat alakult. A Kárpát-medence számos magyar közösségében működik ősz óta rendszeres táncház, színjátszó kör, természetjáró szakkör az ösztöndíjasok munkájának köszönhetően, Fogarason pedig első alkalommal tartottak magyar napokat.

De ahogy írtam, a magyar identitás és kultúra megőrzése nem lehetséges magyar gazdaság nélkül. Ezért oly fontos, hogy 2015-ben beindították a külhoni szakképzést, amely komoly hiányosságokat pótolhat a szakmát tanuló magyar fiataloknál. 2016-tól pedig a külhoni magyar fiatal vállalkozók is segítségben részesülnek. A szakmai tanácsadás, képzés és hálózatépítés mellett vissza nem térítendő támogatással kívánja a kormány ösztönözni olyan vállalkozások létrejöttét, amelyek munkahelyet teremtenek, hozzájárulnak a fiatalok szülőföldön maradásához és boldogulásához, a külhoni magyar közösségek gyarapodásához.

Nemzetgazdasági szempontból ugyancsak ígéretes Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter hétvégi ígérete, aki egy székelykeresztúri gazdafórumon segítséget ígért abban, hogy a székely termékek eljussanak a magyarországi piacokra. Kívánatos volna, hogy mindez Kárpát-medencei szintre emelkedjen. Ihassak Igazi Csíki Sört Pozsonyban, a budapesti piacon a brazil gyümölcsöket szorítsák ki Európa legjobb termőföldjének, a Vajdaságnak árui, Ungváron lehessen kapni csallóközi lisztet.

Mert a legsürgetőbb ez: gazdaságilag és kereskedelmileg összekapcsolni a Kárpát-medencét. E nélkül ugyanis nincs magyar feltámadás, de még megmaradás se.

 

Märle Tamás