vissza a főoldalra

 2016.06.17. 

Csorja Gergely: Az emberiség végnapjai

Kairó a maga 20 milliós lakosságával akár impozáns város is lehetne. De nem az. Kairóban minden félig van kész. Befejezetlen házak, befejezetlen utak, kiszállított, de fel nem állított villanyoszlopok, félig elkészült parkok, megalomán félig kész építkezések. A láthatóan évek, évtizedek óta befejezetlen építkezések lehangoló képét tovább rontja a mindent elárasztó szemét. Pillepalackok, nejlonzacskók, és papírszemét fed mindent. Utat, folyót, parkot, sivatagot. Kairó nem azért ilyen lehangoló, mert valami szörnyű szegénység tombol Egyiptomban, bár nyilván a szegénység is közrejátszik, hanem azért, mert a szemét az ott lakókat valójában nem zavarja. Drága autókkal állnak a félkész épületek alatt üresen álló, épphogy kikotort és szeméttel gazdagon behintett „garázsokban”. De talán az egészen sajátos világlátás legkifejezőbb megnyilvánulását a piramisoktól nem messze láttam: Egy út menti közparkban városi kertészek éppen bokrokat vágtak formára, közben pedig locsoltak a 38 fokos melegben. A kertész vidáman locsolta a gyepet és a legkisebb mértékben sem zavarta, hogy egy hazai szeméttelepnek is becsületére válna az a zacskó- és palackmennyiség, mely az éppen ápolt parkot borítja.

Rádiótelefonnal, új autóval, plazmatévével bőven el van látva az Egyiptomi társadalom. Ivóvíz, a számunkra élhető környezet azonban alig található a fáraók földjén. Ennek ellenére Egyiptom százmilliós lakossága évente 2 millió gyerekkel gyarapodik.

Ez a látszólag élhetetlen környezet valójában egy embergyár, ahol olyan emberek milliói „készülnek”, akiknek teljesen normális, ha a folyón egy híd alatt több száz méternyi szemét torlódik fel, ha a legkisebb nézetletérést is hangos ordítozással intéznek el, vagy ha néhány férfi elkap egy-egy lányt és kicsit szórakozik vele.

Nem azért van ez így, mert ezek az emberek rosszak, vagy alantasak lennének. Ez azért van, mert mi Európaiak, miután elfoglaltuk ezeket az országokat, szolgasorba taszítottuk az ott élőket, elraboltuk kincseiket, kiirtottuk vezetőiket, most rájuk szabadítottuk legpusztítóbb találmányunkat. A fogyasztói társadalmat.

A fogyasztói társadalom rákfenéje, a vásárlási vágy – mely tulajdonképpen kielégíthetetlen – elérte a szeméttengerben élő egyiptomiakat és úgy általában a most exponenciálisan növekvő társadalmakat. Ahhoz, hogy a korlátlan fogyasztás addikcióvá erősödjön, ahhoz szükséges, hogy a fogyasztó legalább néhány értéktelen, de marketinggel kívánatossá tett termékhez hozzájusson. Az elmúlt évtizedek nagy eredménye, hogy a Nyugat profitmaximalizálási tébolyában arra jutott, hogy a föld lakosságának nagyobbik részét kitevő, létminimumon tengődő tömegnek lehetővé kell tenni, hogy továbbra is a létminimumom tengődjön, de Iphone-nal a kezében és lapos tévével a nappalijában. A nappalin nincs ablak, nincs bevezetve víz, nincs csatornázás, de van tévé és parabolaantenna.

Ilyen otthonból több milliót találhatunk Egyiptomban. Okostelefont és lapos tévét a városban egyszerűbb szerezni, ezért a létminimumom tengődő tömeg a városba áramlik, ahol azt az idáig őt fenntartó képességét is elveszti egy-két generáció alatt, hogy saját élelméről legalább a megfelelő időjárási körülmények mellett képes legyen gondoskodni.

Százmilliós, milliárdos önmagáról gondoskodni képtelen tömeg jön napjainkban létre, mely már létével jelentős szociális problémát jelent és mely létrejötte pillanatában alkalmatlan az alkotásra. Ez a tömeg lényegében azonos a kapitalizmus táptalaját adó városi proletariátussal, azzal a különbséggel, hogy a kapitalizmus értelmét adó iparosodás azt a tömeget ellátta munkával és a részleges felemelkedés lehetőségével. A ma kialakuló új proletariátus mellett, mely elsősorban Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában milliárdos tömeget alkot, nincs olyan munkaerőigény, melynek ez a tömeg képes megfelelni.

Ez a tömeg egyetlen jelentős potenciállal rendelkezik. Ez pedig töretlen népességnövekedése.

A magyar miniszterelnök mostani látogatása során, amikor az egyiptomi katonával, Sziszi elnökkel beszédet mondtak az egyiptomi–magyar üzleti fórumon Kairóban, jól összegezte a helyzetet. Európa és ezen belül Magyarország elsődleges érdeke, hogy Egyiptom sikeres legyen, és hogy Sziszi elnök – akit a jogállam, a fékek és ellensúlyok rendszere nagyjából annyira érdekel, mint Lagzi Lajcsit a vízszámla – stabil hatalmat építsen ki.

A Sziszi-féle, a nép által támogatott diktátorok fogása lehet ugyanis az egyetlen remény, hogy ne induljon el Európa felé több tízmilliónyi modern proletár. Az amerikai külügy éppen ezeket a diktátorokat vadászta le az arab tavasz nevezetű külpolitikai melléfogással.

A beáramlás elkerüléséhez persze szükség lenne egy politikailag, gazdaságilag, pénzügyileg és katonailag stabil és egységes Európára. Ennek pillanatnyilag esélye sem látszik.

Az exponenciálisan növekvő modern proletárok tömege pedig lassan, de biztosan áramlik északra. Az Egyesült Államokba Dél-Amerikából, Európába pedig Afrikából és a Közel-Keletről.

A folyamat megállíthatatlannak tűnik. Ha ezt a folyamatot nem tudjuk kezelni, akkor nem csak a Nyugat van veszélyben, de az önfenntartásra képtelen tömeg lesz a világ meghatározó népessége. Ez pedig az emberiség végnapjait jelenti.