|
 2016.06.24.
A nemzeti sorskérdések
megértetése
Egyesületünk nem korlátozza tevékenységét Magyarországra, a
határon túli magyar szakmabelieket is tagjai közé várja
Még februárban
tartotta alakuló ülését a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban
a Történelemoktatók Szakmai Egyesülete (TSzE), melynek bírósági
bejegyzése áprilisban emelkedett jogerőre. Azóta sikerült néhány
kötelező formaságnak eleget tenni, így nincs akadálya, hogy a
nyilvánosság elé lépjenek. Nánay
Mihályt, a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnökét
a céloktól, arról, hogy lehetséges –e objektív módon megközelíteni
a történelemoktatást, az új
tudományos eredmények felhasználási lehetőségeiről és a távlati
tervekről kérdeztük.
Milyen céllal hozták létre egyesületüket?
–Azt érzékeltük, hogy napjainkra az oktatással
kapcsolatos kérdések teljesen átpolitizálódtak. Ez persze nem
új jelenség, hiszen régebben is így volt, de mostanra már átlépett
egy határt. Különösen igaz ez az ideológiai és morális megítélés
kérdését erőteljesen érintő, szakterületén belül egymással
akár teljesen ellentétes értelmezési keretekkel és szemléletmóddal
jellemezhető történelemoktatásra. Éppen emiatt fontosnak
tartanánk, ha egy józan hang is megjelenne, amelyik lehetőleg
nem pártpolitikai alapokon fogalmaz meg kritikát, vagy dicséretet
egyes döntésekkel kapcsolatban. Ezen felül szeretnénk egyesületünkbe
belevonni az egyetemi, felsőoktatási szférát, továbbá
a közgyűjteményeket is, úgy mint a múzeumokat, levéltárakat.
Tagjaink közé várjuk a történelemhez kötőtő rokontudományokat
képviselő oktatókat, és természetesen határon túli magyar
szakmabelieket is, ezzel is komplexebbé, sokszínűbbé téve
munkánkat. Tehát egy keretszervezet, fórum kíván egyesületünk
lenni mindazok számára, akik szívesen tartoznának egy szakmai
közösséghez, mi több szeretnének a köz érdekében is tevékenykedni,
s nem csak a saját területükön, saját intézményükben
dolgozni. Főleg ezekre a kérdésekre fókuszáltunk az alapításkor.
Miként lehetséges az, hogy teljesen ellentétes értelmezési
szemléletmód jellemezi a történelemoktatást?
–A Nemzeti Alaptanterv mindenki számára kötelező közoktatást
szabályozó dokumentum, de elég, ha csak a közismert XX. századi
esetekre gondolunk; Károlyi Mihály szerepében, vagy éppen az
1944-es események körül Horthy Miklós megítélésében nincs
egységes álláspont, és még lehetne folytatni a sort. Tehát
számos kérdés vált ki ellentétes véleményeket, gondolhatunk
a történész-szakmai vitákra, melyek valamelyest átitatják a
középoktatást is. A személetbeli különbségek pedig nagyban
függnek a politikai pártállástól. Jó lenne, ha nem is
konszenzus alakulna ki – az szinte elképzelhetetlen –, de
legalább pártpolitika-mentes fórum jönne létre, például a
XX. század megítélése kapcsán.
Szemben állnak egymással a különböző politikai nézeteket
valló történelemtanárok? Hiszen 1956-tal kapcsolatban sincs
egységes megítélés. Vannak, akik Nagy Imre szerepét kritizálják,
mások Tóth Ilonát támadják, és még sorolhatnám.
–A tanárnak órája megtartása során meglehetősen
komoly szabadága van abban, hogy bizonyos kérdéseket hogyan értékel.
Az állásfoglalás nem tiltott, sőt fontos. Nem vitatom el, hogy
egy embernek lehet sajátos álláspontja, de a tantervi és tankönyvi
kérdés megítélésének objektívnak kéne lennie. Az 1956-os
események kapcsán léteznek elérő álláspontok a történészek
között is, és értékelési, szemléletmódbeli kérdés az,
hogy ki milyen témát emel ki. Ettől függetlenül egy minimális
alapot jó lenne megalkotni, főleg, ha a közoktatást–köznevelést
alapjaiban meghatározó dokumentumokról zajlik épp a vita.
Lehetséges objektív módon megközelíteni a történelemoktatás
kérdéseit?
–Arra kéne törekedni, hogy a tanár, amennyire
tudja, függetlenítse magát a személyes, szubjektív, torzító
tényezőktől. Mivel az ember sorsa, családi körülményei,
gondolkodásmódja kihat a szemléletmódjára, így mindig is
lesz több megközelítési mód, de ennek a szubjektivitásnak
minimálisnak kellene lennie az alapdokumentumokban
–alaptantervben, kerettantervben, a tankönyvekben – amelyekről
ma komoly vita zajlik a közéletben.
A történelemnek, a történeti tanulásnak kötődnie kell
a tanulóknak a társadalmi valóságról alkotott képéhez?
–Természetesen, hiszen a történelem fontos feladata
a jelen megértésének a kialakítása, azon túl, hogy a múlt
megismerése identitást képez. Tehát a társadalmi valóság
megismertetése a történelemoktatás feladata, és jó lenne, ha
ehhez minél hatékonyabban és korszerűbben tudná hozzásegíteni
a diákokat.
A történelemoktatás feladata az enciklopédikus tudás átadása,
vagy olyan általános és szakműveltség megalapozása, amely
alkalmas az állandó integrálódásra, bővülésre, fejlesztésre?
–Ez egy összetett kérdés, hiszen ma egyre inkább a
kompetencia- és képességfejlesztés, az ismeretszerzés
megalapozása az elsődleges elvárás. Ám úgy gondolom, hogy a
történelemnek szükséges alapvető tárgyi tudást átadnia a
diáknak, amelyik természetesen a kompetencia- és készségfejlesztés
alapja lehet. Így az alapszíntű enciklopédikus tudás, a
minimum-követelmény, szükséges, hogy megjelenjen a történelemoktatásban,
és lehetőség szerint a diákok sajátítsák is azt el. Természetesen
ennek nem lehet túlzottan magas a szintje, hiszen az átlagember
számára nem a történelemtudomány egészének az elsajátítása
a feladata. Főleg azoknak a nemzeti sorskérdéseknek,
korszakokat meghatározó jelenségeknek, eseményeknek és személyiségeknek
az ismerete a lényeges, melyek következményeivel együtt élünk,
és a közbeszéd része – s a jelenlegi világunk megértéséhez
segít minket hozzá. Ezen tényanyagok megismerése lenne az
optimális, de úgy, hogy mindenféle öncélú adathajhászástól
mentes legyen.
Ez nem illúzió?
–Nem, mert egy minimum alap megállapítható. Ha
fellapozunk egy történelemkönyvet, abban rengeteg dátum és név
szerepel, olyanok, melyeket az utca emberei, még az olvasottabbak
sem igazán ismernek, tudnak. Alapvetően olyan tényanyag birtokában
kell lenni a diákoknak, amellyel a jelenlegi folyamatok feltárhatók
– ilyen mértékig szükséges a lexikális tudás. De például
az I. világháborús osztrák–magyar hadsereg számos
parancsnokát, vagy éppen az összes 12. századi magyar király
tevékenységét nem kell tudni fejből, mert ez történész
szakma feladata.
Említette a tankönyveket. Azt veszem észre, hogy túlzottan
mozaikosok. Tehát, ha tanítják a mohácsi vészt, akkor nem
tekintenek ki Európára, nem tanítják, ki volt akkor a német-római
császár (V. Károly), és a fölrajzi felfedezésekről sem esik
szó. Ez jó megoldás?
–A történelemoktatás
egyik legnehezebb feladata, hogy a diákok szinkronban lássák a
magyar és az egyetemes történeti eseményeket, hiszen mindkettő
szorosan összefügg, és egyikből következik a másik. Régi
hagyomány, hogy a magyar és az egyetemes történelmet elkülönítve
tanítjuk. A tanterv is ilyen tematikus egységeket állít föl.
Ugyanakkor a kettő teljes szinkronba állítása nehézséget
okoz, hiszen a magyar történelmet részletesebben oktatják az
iskolákban. Másrészt pedig sokszor problémát jelent, ha az
egyes országokban zajló eseményeket, változásokat folyton
megszakítunk, ezáltal a tananyag töredékes lesz, és nehézzé
válik a hosszabb távú történelmi folyamatok bemutatása.
Mindemellett azt gondolom, alapvető elvárás, hogy a diákok
megismerjék a magyar történelemmel párhuzamosan zajló világtörténelmi
eseményeket. Az érettségiben is megjelenik, hogy párhuzamosan
a fő folyamatokat egymás mellé illesztve kell bemutatni, akár
az ön által említett példa esetében, hogy V. Károly 1526-ban
milyen más politikai, vagy vallási kérdésekkel volt
elfoglalva, mikor mi a törökökkel háborúztunk.
A történelem tanítása hogyan
kapcsolódik a nemzettudathoz?
–A nemzeti identitásképzés a történelemtanítás
egyik legfontosabb alapja, és a Nemzeti Alaptanterv céljai között
is megjelenik. Hiszen a nyelv és a földrajzi környezet mellett
a történelem a harmadik, és talán a leghangsúlyosabb tényező,
amelyikből fakad a nemzeti identitás gondolata.
Az új tudományos eredmények eljutnak a közép- és az
alsófokú oktatásba?
–Egyesületünk egyik feladata ennek a folyamatnak az
elősegítése, mert azt tapasztaljuk, nem igazán hatékony az új
ismeretek eljuttatása a közép- és alsófokú oktatásba. A
marxista terminológia már eltűnt a történelemoktatásból, de
a társadalomtörténetben az osztály-jellegű történetírás még
bizonyos klisékben fennmaradt. Ezért is szükséges az új eredmények
beültetésére a tanításba. A célok eléréséhez –többek között
– jövőre a tagok számára ingyenes szakmai és módszertani
továbbképzésekkel, előadások szervezésével kívánunk hozzájárulni.
A VERITAS munkatársai általi kutatásokról értesülnek a
történelemtanárok?
– A középiskolai
történelemtanítás egész embert kíván, hiszen heti 40 órát
meghaladó munkát jelent. Ezért illúzió azt gondolni, hogy a
tanárok tömegével járnának hétköznapi tudományos
konferenciákra, vagy éppenséggel a legfrissebb tanulmányköteteket
forgatnák – nincs is erre intézményes keretük. Ezért korlátozottak
nem csak a VERITAS, hanem az MTA TTI vagy bármely más kutatóintézet
eredményeinek a középiskolákba való eljutása.
A múzeumokban, levéltárakban is folynak kutatások. Ezek
eredményei eljutnak a szakmához?
–Aligha, hiszen egy megyei múzeumi értesítő folyóirat
kiadásáról sokkal kevesebben értesülnek, mint egy fővárosi
reprezentatív, nagy publicitást kapó konferenciájáról. Így
sok esetben szakmai téren az egyetemen elsajátított tanulmányok
alapján oktatnak a tanár kollégák. A legtöbb tanár-továbbképzés
alapvetően pedagógiai és módszertani jellegű, és legkevésbé
sem szakmai. Ez egy nagy probléma, mert hiányoznak az önművelődés
feltételei. Holott nagy az igény a szakmai továbbképzésekre.
Ezért is gondoltuk, hogy érdemes ezt az egyesületet létrehozni.
Most, az alapítás évében mi a legfontosabb feladatuk?
–Alapvetően számos adminisztratív kérdést kell
tisztázni, melyeknek kellős közepén tartunk. Ezek a háttérmunkák.
Alapvető cél a tagfelvétel, hogy a hírünk eljusson minden
oktatási intézménybe, ahol erre a kérdésre nyitott és fogékony
kollegák dolgoznak. Őszre bemutatkozó konferenciát tervezünk,
melynek témája a Gulág-év, az 1956-os forradalom és szabadságharc
jubileuma, valamint olyan aktuális kérdések, mint az új NAT
szerkesztése, vagy az érettségi módosított formája. Korszerű,
igényes honlapot szeretnénk a nyáron elindítani, mert
korunkban, ami nincs az interneten, az szinte nem is létezik. A
2017-es évet már egy működő infrastruktúrával, és remélhetően
számottevő tagsággal tudjuk elkezdeni, és utána klasszikus,
kidolgozott programokat tudunk dolgozni. Távlati tervként említhető
a történelemoktatók nyári találkozóinak szervezése,
valamint a kerettantervhez igazodó tanulmányi versenyek indítása.
Medveczky Attila
|
