|
 2016.06.24.
Oscar
Wilde: „Az oktatás elismerésre méltó dolog, de nem árt, ha
időnként eszünkbe jut, hogy amit valóban érdemes tudni, nem
tanítható.”
Tanítanék! –
üvöltik Pukliék.
Mire? – kérdezzük
mi.
Néhányan kalandvágyból
kilátogattunk az SZDSZ legutóbbi puccskísérletére. Megállapítottuk,
pont, mint azon a régi taxisblokádos őszön, most is
felvonultattak elégedetlen, vérben forgó szemű proletárokat.
Az azonosságon nem rendültünk meg. Nem úgy a tőlünk hallótávolságban
állók csoportjának verbális minőségén. Ezen felül a nem
elhanyagolható hónalj és alkoholszag kevercse által fellépő
sokkhatás hamar hazaűzött bennünket, és a hangnem, mely a közönség
ezen részében uralkodott. Szó szerint képtelenségnek tartjuk
leírni azt a moslékot, a tömény trágárságok tömegét,
amely a pofájukat elhagyta, csak az olyan kiszólásokat idézzük,
mint: „szívesen kidönteném a belét”; „ba..meg, nem kell
itt demokráciázni, garantálom, ha rajtam múlik, a kölkeivel
együtt kerül bitófára”. Gyomorforgató volt.
Hazafelé felidéztük
Utassy Jóskát, aki 1969-ben megmondta: „Akkor lehetne demokráciáról
beszélni, ha például édesanyám a Március 15. téren felállhatna
a kis sámlijára, és szidhatná a kormányt.”
Ma a kormány szidásához
nem kis sámli, hanem újságok, rádiók és tévék sora áll
rendelkezésre. Most a demokrácia hiányáról panaszkodni nevetséges
és kontraproduktív.
Más kérdés,
mennyire fáj, hogy az örökké tartónak gondolt, idegen segítséggel
megszerzett hatalom 2010-ben kicsusszant a kiválasztott kezekből,
azonban ez sem menti a köztereken megjelenő büdös leheletűeket,
akik a tisztséget viselő személyek és családtagjaik becsületsértésig
fokozott szidalmazását megengedik maguknak.
Ezek, ha rajtuk múlik
gond nélkül lövetnek.
***
Kik vezényelnek kiket?
A társaságunkban
lévő tisztességben megőszült pedagógus barátunk szerint
családilag ugyanazok, akik az 1828-ban alapított Egri Érseki
Tanítóképzőt 1969-ben a kommunista vezetőről, Ho Si Minh-ről
nevezték el, családilag ugyanazok, akik az imperialista Amerika
ellenségeiből Amerika barátaivá vedlettek. Az ellenzéki
reformerek.
Fölvezetik mint független
fiatalt, Pukli Istvánt, aki 1979-ben Szekszárdon született. Nem
az a baj, hogy 17 évesen az MSZP-be szeretett, még az sem, hogy
a felesége meg a kommunisták belügyminisztere, a liberális
Kuncze alatt szolgált. Talán az nem közömbös, hogy ő maga
Cusi haverja. (A sikkasztásért 7 évre bevarrt ifjú szociról
van szó, akinek bár Gyurcsány fizetett ki sok tízmilliót, mégis
Zuschlagot dugták dutyiba. Szerk.) Úgy hírlik, Pityukát kerületi
kádéenpések tették be a Teleky igazgatói székébe végzettség
nélkül, a testvére börtöntöltelék, nagyapja ávós, és
most ifjú ellenzéki reformerként comboskodik a tüntetők élén.
A gyerekek érdeke hidegen hagyja őt. A bérkövetelés mint ok,
nem áll meg, hiszen egy 25 éve a pályán lévő pedagógus bére
a Fidesz kormánynak köszönhetően 500 000 Ft körül jár. A
megbízók célja pőrén politikai hovatartozás okán elkövetett
kormánybuktatási kísérlet.
Különösen
foglalkoztatnak a politika aktuális problémái.
1997 nyarán, az
augusztus elején Fadd-Domboriban megrendezett közéleti táborban
ismerkedtem meg igazán a Magyar Szocialista Párttal. Ezen a nyáron
lettem a tagja az Ifjú Szocialisták Mozgalomnak. 1997. október
elején alakítottuk meg társaimmal a mozgalom szekszárdi
alapszervezetét.
Szintén október
óta vagyok tagja az MSZP paksi alapszervezetének – áll a
fiatal ellenzéki reformer Pukli hitvallásában, melyet az MSZP képviselőjelöltjeként
közölt saját magáról. Mikor megneszelte, hogy esetleg
lebuktatják, drágabolgárúr vállán sírta el, hogy eddig
hazudott, de most mindent elmond magáról.
***
Ami az ellenzéki liberális reformerek kormányon való ténykedését
illeti, csak a megszállókkal, a korszakonként változó idegen
felsőbbséggel kötendő új alkuk megkötése érdekelte őket.
45 óta, nem alaptalanul, a nomenklatúrába tartozónak tételezik
magukat, akik alá a bürokrácia és a rabszolgák tartoznak. Ők
a kiválasztottak, akik az első, a másod- és harmadosztályú
állampolgárok általuk kijelölt csoportjának állandósága
felett vannak hivatva őrködni.
***
A kádári oktatáspolitika rögeszméje volt a kiválasztottak
utódainak feldiplomázása. A kis liberálfunkci fiókából, ha
apa vagy anya pártja nem nyúl a hóna alá, jó segédszínész,
szobafestő vagy péksegéd lehetett volna, de a funkci gyerekének
diploma kell. A végképp eszetlennek bizonyult csemetékkel töltötték
fel a képzőket, mert ott matekból nem volt felvételi, ha
magyarul nem tudott rendesen írni olvasni, azt megbocsátották.
Hát így jutottunk ide. Most ők ordítják, hogy tanítanék. Ez
is milyen jellemző.
***
A régi nagy bolsevista forgatókönyvet vették elő, mert
egyszer a mesterségesen lebutított Antall kormánnyal szemben
eredményesnek bizonyult a taxisblokádjuk. Körbenéztek, kiket
lehetne céljaik elérése érdekében felhasználni?
1990-ben Pesten és
Budán közel húszezer taxis dolgozott engedéllyel és legalább
ötezer feketén. Munka nélkül tengődtek, könnyen heccelhetők
voltak. (2013-ban öt-hatezer taxi futott a főváros útjain.)
A taxisoknak olyan
kommunikációs hálózatuk volt, amilyennel akkor csak a rendőrség,
a mentőszolgálat és a hadsereg rendelkezett. Az úgynevezett CB
rádió biztosította azt a kommunikációs rendszert, amely lehetővé
tette az országot megbénító demonstrációt.
Ugyanakkor
elgondolkodtató, hogy a CB kommunikáció nem volt titkosított,
tehát bárki (így a rendészeti egységek is) tudhatták, mire készülnek.
Akkor a taxisblokáddal
fogva tartott országban még sikeresebbek voltak az eszdéeszesek,
tehát megmutatták: hiába nyerte meg az MDF a választásokat,
ők maradtak az első osztályú állampolgárok. A nomenklatúra
helyeit ők osztják. Ám a magyar nép körében egy ideje vesztésre
állnak. Orbán a favorit.
Most először a
helyosztó státusuk megborulni látszik. Ez a hiszti oka.
czyla
|
