2016.05.07.

A csúnya nacionalisták

Schulz elvtárs megint nyilatkozott. Természetesen Martin Schulzról van szó, az Európai Parlament baloldali német elnökéről. A balliberális demokrácia mindenre elszánt védelmezője úgy véli, a magyar és a lengyel kormány egyaránt ellensége a mélyebb európai integrációnak. Schulz úgy fogalmazott, hogy a magyar és a lengyel állami vezetők jobboldali nacionalisták – e két jelző a legszörnyűbb szitokszavak közé tartozik egy balliberális brüsszeli csinovnyik számára. Ugyebár vannak az unió szívében a liberális európai demokraták, és valahol a peremen vandálkodnak a szalonképtelen jobboldali nacionalisták. Pontosan úgy, ahogy hazánkban a Horn-kormány idején volt a szakértő, demokratikus SZDSZ-es szürkeállomány, és velük szemben a bőgatyás, fütyülős barackos mucsai magyarok… Visszatérve Schulz elvtársra, szerinte az a legfőbb baj a lengyelekkel és a magyarokkal, hogy „kizárólag a rövid távú taktikákra összpontosítanak”, jóllehet igazán tisztában lehetnének azzal, hogy milyen előnyökkel járna egy még erősebben központosított Európai Unió.

A rokonszenves Martin Schulz minderről a Politico című brüsszeli hírmagazinnak beszélt. Megjegyzendő, hogy ez a papíron belga hírportál valójában egy amerikai lap európai kiadása. Schulz kifejtette, hogy a magyarok és a lengyelek újranacionalizálódnak, márpedig az borzasztó veszélyes. Mi több, szó szerint azt mondta: a magyar és a lengyel nacionalista kormány „fantazmagóriája felelős földrészünk jelenlegi nehéz helyzetéért”, úgy bizony. A nehéz helyzet alatt nyilván a tömeges migráció, vagyis az illegális bevándorlás veszélyeire gondolt, és nem a csirkehús áfájának csökkentésére vagy a kínai mézhamisítókra. Tehát Orbán Viktor és Beata Szydlo legnagyobb bűne a milliós nagyságrendű menekültáradattal szembeni óvatosság, a kötelező menekültkvóta elleni lázadás. Schulz szerint a magyarok és a lengyelek cinikusak, amikor elutasítják a menekültkvótát. Majd áttételesen bolondnak nevezte miniszterelnökünket: „Aggódom azok miatt, akik annyival elintézik az Orbán Viktor-féle vezetőket, hogy csupán néhány bolond, akik megkérdőjelezik Európát.” Igazán aranyos ez a Schulz. Szerinte mi, magyarok és lengyelek azért is cinikusak vagyunk, mert nemzetállamként megakadályozzuk az uniós közösségi intézmények hatékony működését. Azt is állítja, hogy politikai pályája során csak nagyon ritkán tapasztalt cinikusabb viselkedést: elutasítjuk a részvételt a menekültek elosztásában, majd az EU-t bíráljuk egy olyan válságért, amely nem is jött volna létre, ha kivennénk a részünket a probléma megoldásából. Eme összetett mondat második fele abszurd valótlanság. Micsoda? Hogy a menekültválság nem jött volna létre, ha a magyarok beleegyeznek a kötelező kvóta szerinti szétosztásba? Vagyis az eddig Európába özönlött másfél millió illegális bevándorló nem idézett volna elő válságot, ha Orbán Viktor elfogadja, hogy közülük néhány ezret hazánkban helyezzenek el? Ez nevetséges.

Nyilatkozata végén Martin Schulz felsorolja, melyek a jelenlegi legégetőbb gondok az Európai Unió működésében, és e szavaival kivételesen egyetérthetünk: a terrorfenyegetettség, a migránsválság, Nagy-Britannia esetleges kilépése a szövetségből, a tagállamok között szélesedő törésvonalak. Valóban viharos, nyugtalanító időket élünk.

A politika viharaiból evezzünk át a kultúra békésebb vizére! Cseppet sem meglepő módon szerény sajtónyilvánosságot kapott, hogy az idei esztendő Bella István emlékév, az 1940 és 2006 között élt Kossuth-díjas költő, műfordító tiszteletére. Költészete igazán maradandó érték, mindamellett munkásságának jelentős részét alkotják műfordításai: a finn-ugor és a lengyel kultúra alkotásait ültette át nyelvünkre. Számára is meghatározó élmény volt a lengyel kultúra, a lengyel–magyar történelmi összetartozás. Életének lengyel fejezete huszonkilenc éves korában, 1969-ben kezdődött, féléves varsói ösztöndíjával. Kétségtelenül legjelentősebb műfordítói teljesítménye a XIX. században élt Adam Mickiewicz múlhatatlan klasszikusának, Ősök című drámájának magyarra fordítása. Ki volt Mickiewicz? Egy átlagos magyar annyit tud róla, hogy ő volt „a lengyel Petőfi”. Valójában Mickiewicz a valaha élt legfontosabb lengyel szerző: zseni, hazafi, a modern lengyel nyelv megteremtője. Kulturális súlya szerint ő Petőfi, Arany János és Kazinczy Ferenc egy személyben. Gyermekkorát a mai Litvánia területén töltötte, felnőtt fejjel bejárta a Krímet, emigránsként végül Párizsban kötött ki, majd rejtelmes körülmények között Konstantinápolyban halt meg. Az igényes magyar olvasók elsősorban legfőbb művét, a Pan Tadeusz című hőskölteményt ismerhetik. (E cím magyarul annyit jelent: Tádé úr.)

Az Ősök fordításának folyamata meglehetősen zaklatott volt, és csaknem huszonöt évig tartott. Bella István 1977-ben kezdte a munkát. A saját örömére lefordította a mű első és második részét, és még néhány szakaszt a harmadik részből. Ez összesen nyolcszáz verssort tett ki. Mivel hivatalos állami, azaz kiadói megbízást nem kapott a fordításra, és valamiből élnie is kellett (családfenntartói kötelezettségek terhelték), a munkát abbahagyta. Egyedül a Magyar Rádió irodalmi osztálya mutatott némi érdeklődést Mickiewicz iránt, de a felkínált kétforintos sordíj (igen, soronként két forint) nem volt elég csábító ahhoz, hogy Bella hosszú hónapokig virrasszon a szöveg fölött. Mickiewicz annak idején éveken keresztül dolgozott az Ősök kéziratán, a mű keletkezéstörténete nagyon kusza, betoldások és változatok sokasága született. A teljes alkotás 6296 sorból áll. Nem csoda, hogy Bella elsőre visszarettent a fordítástól, hiszen e munka évekig tartott volna.

1997 végén mégis folytatta a fordítást. Az idő tájt szívpanaszai miatt leszázalékolták, és a rokkantsági nyugdíj révén állandó jövedelemhez jutott, a gyerekei pedig már kiröpültek a családi fészekből. Szerencsére hűséges segítői is akadtak, két kiváló műfordító: Szenyán Erzsébet és Kovács István. A teljes fordítás 1999-ben készült el, esztendővel később pedig megjelent önálló kötetben. Halála előtt nem sokkal Bella úgy fogalmazott, hogy ezzel a munkájával nem elégedett, utólag sok pontosítani valót talált benne. Hozzátette: „Remélem, egyszer majd sikerül megjelentetnem egy javított kiadást. Egy kerek Mickiewicz-évforduló jó alkalom lenne ehhez, mondjuk halálának százhatvanadik évfordulója, amely 2015-ben esedékes. Legalább fél évet, vagy inkább egy egészet csak a magyar szöveg javításával kellene töltenem, hogy majdnem olyan tökéletes lehessen, mint az eredeti.” Bella István e terve 2006-ban bekövetkezett halála miatt sajnos nem valósulhatott meg.

Zsille Gábor