vissza a főoldalra

 2016.05.07. 

Színtudatos tervezés

Nem a kritikusoknak, hanem a magam által feltett mércének szeretnék megfelelni

Zeke Edit díszlet- és jelmeztervező középiskolai tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában végezte, ahol 1978-ban érettségizett. Tanulmányait a Szurikov Képzőművészeti Akadémián folytatta Moszkvában 1979–1981 között. 1984-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskolán. 1984-től 1989-ig a Kecskeméti Katona József Színház állandó tervezője, 1992-től 2005-ig a Miskolci Nemzeti Színház díszlet és jelmeztervezője, 2005-tól 2009-ig a Magyar Állami Operaház díszlettervezője. A Magyar Képzőművészeti Egyetem adjunktusa, a látványtervező tanszék tanára. 2014-be doktorált a Színház-és Filmművészeti Egyetemen, ahol 2014 szeptemberétől óraadó tanár.

Díjak, elismerések: Miskolc város Nívó díja (1996); Színházi Fesztivál legjobb jelmeztervezés (1997); Jászai Mari díj (1998); Színkritikusok díja, a legjobb jelmez (Koldusopera, VIII. Henrik – Új Színház, Radnóti Színház) (1998); Határontúli Színházak Találkozója, legjobb jelmeztervezés (2003).

Látványtervezés és színdramaturgia

 Minden előadás lényeges része a látvány. Lehet a darab, a zene nagyszerű, de talán a látvány az, ami először megérinti a publikumot. Mi jellemzi a látványtervezés folyamatát?

 –Természetesen maga a mű – akár prózai, akár zenés – az ihlető. Ezt követi a rendezővel való közös gondolkodás, a mű megfejtése a darab sugallatai alapján, s annak vizuális leképezése.

 A látványtervezésnek egyik legfontosabb része a szín. Mi mindent lehet a színek segítségével meghatározni? Jellemeket, korokat, hangulatokat?

 –A szín nálam különösen fontos tényező. Szinte egyszerre kezdem el a tér kifejlesztésével eldönteni a színhangulatot. Minden előadás önmagában egy rendszert képez, így a színek egymáshoz való viszonyát is rendszerbe teszem, a látványon belül. A látvány alaphangulatának is egyik legfontosabb eleme a szín meghatározása. A színnel összefüggéseket lehet kiemelni, bizonyos alakokat jellemezni és a néző tekintetét irányíthatjuk általa. Tehát nagyon lényeges kifejező eszköz a szín.

 A világítást is művésznő tervezi meg?

 –Nem, hanem közösen gondolkodunk a világítástervezővel és rendezővel. Az alkotófolyamat első fázisaiban születik meg a díszlet és jelmez, míg a világítás a legutoljára. Tehát a világítás alkalmazkodik inkább a tervhez, az elképzelésekhez. De a tervezés legelején már számba vesszük a világítási lehetőségeket.

 Gondolom ez azért is lényeges, mert az adott díszlet, vagy jelmez színe „megváltozik”, ha más színnel világítják meg.

 –Pontosan, a fény által megváltozhat a színpadkép alaphangulata.

 Milyen az egyéni munkamódszere?

 –Először a díszletet tervezem meg. Hiszen a díszlet a legnagyobb képfelület a látvány szempontjából. Mikor már megvan a díszlet hangulata, világa, s eldöntjük, melyik korban és milyen vizuális stílusban játszódjon a darab, akkor tervezem meg a jelmezeket. A díszleteket és a jelmezeket a néző egyszerre látja, így a kettő kiegészíti egymást, egy vizuális egységet képez. Ezért együtt kell róluk gondolkodni.

 Minden egyes alak, szereplő más-más színű jelmezt is kap?

 –Ez a koncepciótól, a mondanivalótól függ. Tehát ez nem esztétikai, hanem tartalmi kérdés.

 Láttam Selmeczi György Bizánc című operáját, aminek ön a díszlet-és jelmeztervezője. Az előadáson egyetlen nagy díszlet uralja a színpadot. A bizánci palota falait láthatjuk, előtte lépcsőkkel, s mindezt színesíti a fények szép játéka. Ez utóbbi is az ön ötlete volt?

 –Mielőtt a kérdésére felelnék, pontosítanom kell. A Bizánc kapcsán meg kell jegyezni, hogy egy országnak, valaha volt hatalmas birodalomnak a végnapjait látjuk, s ehhez kerestem egy szimbólumot, s tanulmányoztam az úgynevezett hatalmi építészeteket. Így jutottam el az olasz fasizmusig. Mussolini Rómában új városnegyedet építetett, amely az Esposizione Universale Roma rövidítése alapján, E.U.R. néven lett ismert. Onnan vettem a motívumot. Ez egy nagyon letisztult formája az ókori építészetnek, ami egyrészt kortalan, és szerintem a hatalmi építészet egyik legkifejezőbb példája. A különböző jelenetekhez találtuk ki a fényjátékot, ami nagyrészt a rendező ötletéből fakadt.

 Miért döntött úgy, hogy a jelmezek meglehetősen eklektikusak legyenek? Hiszen a hivatalnokok mai, míg a törökök, a császár, a felesége, a főpap korhű ruhában volt.

 –Nem akartunk csak kortárs jelzésekkel dolgozni. Így a díszleten, a lépcsőkön megjelentek a nagy kultúrák eltűnésének dátumai Karthágótól kezdve Bizáncig. A hivatalnokoknál és a népnél viszont megpróbáltunk egy 20. századi érzetet kelteni. A két kor keverésével szerettünk volna egy máig érvényes történelmi problémára reflektálni.

 Amikor egy olyan darabot látunk, mikor csak mai ruhában vannak a szereplők, sokakban felvetődik a kérdés, hogy ebben az esetben mi dolga a jelmeztervezőnek, mert például frakkot bárki beszerezhet.

 –Egyáltalán nem mindegy, hogy kit jelenítünk meg frakkban, vagy öltönyben. A frakk a pulóverhez képest is jelent, jelez valamit. Ha a villamoson körülnézünk, akkor megtapasztalhatjuk, hogy egyik öltözet a másikhoz képest valamit kifejez. A mai öltözetek pedig sokkal pontosabb szociális jelentéssel bírnak a nézők számára. Sokszor saját korunk összefoglalása a legnehezebb. Az öltözetek jelentését, egymáshoz való viszonyát már a tervezőnek kell összeállítani. Sokszor nehezebb egy mai társadalmi keresztmetszet összeállítása, mint mikor a történelem egyes fejezeteire tekintünk vissza.

 Doktori disszertációját a színdramaturgiáról írta. Mit is jelent ez a fogalom?

 –Arról van szó, amit már kérdezett, a színekkel való foglalkozásról, amikor egy előadás világát megteremtjük, s azon belül a viszonylatok is jelentenek majd valamit. A színdramaturgia az egyes előadások színtérképét jelenti, és a színek által a darab drámai változásainak a lekövetését, megerősítését, megsegítését. Tehát a színek használatával való drámaiságról, és a folyamatok színrendszer változásaival elérhető kifejezőeszközök lehetőségeiről próbáltam összefoglalni eddigi tudásomat a DLA- dolgozatomban.

 Magyarországon kuriózumnak számít, hogy valaki erről a témáról írjon?

 –Nem tudok róla, hogy a színdramaturgia színpadi vonatkozásainak itthon, vagy külföldön lenne irodalma. A színek dramaturgiai szempontok, hangsúlyok szerinti felépítése tervezői munkám egyik leglényegesebb motívuma. Ezért választottam ezt a témát, ami nem tudom, mennyire unikális, de tény, hogy nagyon lényeges a színdramaturgia megismerése, és tudatos használata a tervezés során.

 Több időt töltöttem a Színművészeti Egyetemen, mint az Iparművészetin

 Már a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában is tetten érhető volt a színek iránti érzékenysége?

 –A szakközépiskola első évében kiderült, hogy eléggé erősen vonzódom a színek felé. Főleg a festészet érdekelt, s ez az érdeklődés az évek folyamán erősödött.

 Miért éppen Moszkvában tanult?

 –Magyarországon évtizedeken keresztül szünetelt a díszlet-és jelmeztervező képzés, ami régen az Iparművészeti Főiskolán volt. Így az ebben az időszakban színházi tervezővé vált művészek más vizuális területekről érkezve, mint építészet, grafika, textiltervezés, váltak színházi látványtervezővé. Éppen, mikor Moszkvában tanultam, akkor indult be a Képzőművészeti Egyetemen ez a képzés.

 Mit köszönhet a moszkvai éveknek?  

–Megismerkedhettem a csodálatos orosz színházi kultúrával. A Moszkvában töltött idő igen erősen hatott rám és hatással van rám a mai napig. Kiváló tanáraim voltak, sok mindent köszönhetek az ott elöltött időszaknak.

 A magyarországi főiskolai évek alatt módjában állt rendezőhallgatókkal együtt dolgozni?

 –Annyira, hogy több időt töltöttem a Színművészeti Egyetemen, mint az Iparművészetin, mert jobban érdekelt a tervezésnek ez az ága. Szerencsére több rendező hallgatóval dolgozhattam a vizsgájukban, így kölcsönösen tanulhattunk egymástól.

 A tervezéshez nélkülözhetetlen rajztudást a főiskolán sajátította el?

 –Nem, hanem a szakközépiskolában, ahol nagyon komoly és színvonalas a rajzoktatás. Ebből az alapból „építkeztem.” A rajz a vizualitás nyelve, annak elsajátítása nélkül nehezen lehetne vizuálisan kommunikálni.

 A diploma után textillel már nem is foglakozott?

 –Soha, hiszen már az Iparművészeti Főiskolán is a díszlet-és jelmeztervezés érdekelt, s tanárom, Plesznivy Károly ebben nagyon segített, amiért mai napig hálás vagyok neki.

 Mikor érkezett az első kőszínházi felkérés?

 –Diplomám megszerzése előtt kaptam első kőszínházi megbízásomat Kecskemétről, ahová rögtön le is szerződtettek.  

Negyed százada Miskolchoz fűz a legszorosabb szál

 Eleinte voltak-e nézeteltérései a rendezőkkel?

 –Dehogyis, nagyon boldog voltam, amikor feladatokkal bíztak meg. Azt sajnáltam, hogy több prózai darabot szerettem volna tervezni, de az első években főleg zenés megbízásokat kaptam. Emiatt csalódtam kissé, de a későbbiekben a színház minden műfajához volt szerencsém, mint tervező. Egy évre szünetet tartottam a tervezésben, majd 1992-ben Hegyi Árpád Jutocsával együtt szerződtem Miskolcra, ahol 15 évig voltam a társulat tagja.2014-2015-ben ismét 2 évet tagja voltam a társulatnak és jelenleg is ott dolgozom. Immár több mint 24 éve Miskolchoz fűz a legszorosabb szál. Nem feltétlenül a színházak fontosak, hanem a rendezők, akikkel évtizedekig együtt dolgozhattam. Ebből a szempontból nagy élményt jelentett számomra, mikor Székely Gábor megalapította az Új Színházat, és megismerhettem az általa képviselt példaértékű szellemiséget.

 Tehát míg Miskolcon volt státuszban, addig Budapesten is tervezett?

 –Ott is. Hiszen a tervezők inkább a rendezőkhöz, és nem az adott színházhoz kötődnek. Így rendszeresen dolgoztam az Új Színházban, Szolnokon, Nyíregyházán. A miskolci színházban egy évadban terveztem két előadást, míg a többit más teátrumokban. Tehát ne úgy képzeljék el a tervező munkáját, hogy napi rendszerességgel bejár abba a színházba, ahol státuszban van, mert a feladatom az adott darabokhoz kötődik.

 A rendezőkkel való munkakapcsolatok eredménye volt, hogy Hegyi Árpád Jutocsa idején szerződött az Operaházhoz?

 –Pontosan; amikor Hegyi Árpád Jutocsát nevezték ki az Operaház főigazgatójának, és Kesselyák Gergely lett a főzeneigazgató, akkor Miskolcról k az Operához szerződtem. Az opera műfaja iránti érdeklődésem Kesselyák Gergellyel való megismerkedésem után megerősödött, és azóta több olyan előadást terveztem, amit ő rendezett.

 Az anyagiak és a színpad, a játszótér adottsága mennyiben befolyásolja a tervezést?

 –Mindkettő befolyásoló tényező. A hely szellemét mindig figyelembe kell venni, és a tervezésnél a színpadtechnikai és az anyagi korlátokat is.

 Igaz, hogy néha összegyűjt anyagokat az üzletekből, és azok alapján tervezi a jelmezeket?

 –Sokszor olyan fantasztikus anyagokat és textíliákat találok, s ez vonatkozik a díszletre is, amik megihletnek. Tehát kitalálok otthon valamit, de azt felülírja egy adott alapanyag, ami visszafele hat. Így előfordult, hogy megkedveltem egy anyagot, s ahhoz igazítottam a tervemet.

 Egyes darabokat többször is tervezett. Nehéz újat kitalálni?

 –Mivel másik rendezővel dolgozom ilyenkor, aki más szemszögből közelíti meg az alapanyagot –két ember, két különböző felfogás –, akkor előnyös számomra, hogy már foglalkoztam az adott darabbal. Ha viszont az előző előadás nagyon jól sikerül, akkor az előfordulhat, hogy behatárolja fantáziámat, s kihívást jelentett újat kitalálni.

 A szabadtéri előadások nagyobb kihívást jelentenek?

 –Szeretem a nagy tereket, és az újdonságokat. Az úgynevezett talált helyszínek különösen érdekelnek. Az utóbbi években, ezt a feladatot a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon kipróbálhattam. Az ilyen kalandok inspirálnak. Szeretek kísérletezni.

 Mennyiben befolyásolja, hogy ezekhez a kísérletekhez hogyan viszonyulnak a kritikusok?

 –Nem a kritikusoknak, hanem a magam által feltett mércének szeretnék megfelelni.

 Ez a mérce magas?

 –Nagyon ritkán sikerül átugrani. Próbálok saját magamból tanulni, elkerülni a már sajnos megtapasztalt zsákutcákat, hogy sikerüljön megújulni.

 Ha elolvasok egy színikritikát, akkor általában, ha a látványról írnak, akkor azt a rendezőhöz kötik. Ez nem zavarja?

 –Nem, mert a látvány egy közös gondolkodás végeredménye. Hiszen nincs olyan jelmez, vagy díszlet, amire a rendező ne bólintott volna rá, vagy ne közösen találtunk volna ki. A színház egy csapatmunka, ahol mindenki alkotótársnak számít. Az összeadódott tudás végeredménye az előadás.

 Filmekben is dolgozott?

 –Néha, de mivel ez egy másik műfaj, így ott a tervezés folyamata is eltérő. Jelmezeket készítettem filmekhez, de díszleteket nem, mert ahhoz nem értek.

 Mit tanít a látványtervező tanszéken?

 –A látványtervezés magába foglalja a mind díszlet-, mind a jelmeztervezést. Ezt a hallgatók külön-külön tanulják, s mindkettőt tanítom.

 Ügyel arra, hogy tanítványai ne váljanak epigonokká?

 –Nem válnak azzá, mert a hallgatót a saját világában kell megerősíteni.

 Akik elvégzik ezt a szakot, el is tudnak helyezkedni a pályán?

 –Nem egyszerű az elhelyezkedés, sokkal nehezebb a helyzet, mint pályakezdő koromban. De azért több hajdani növendékemnek nagyon szépen beindult tervezői pályája.

 Jelenleg milyen munkán dolgozik?

 –Az idei Miskolci Operafesztivál fő attrakciója a „Bartók-maraton” a Jégcsarnokban, amikor egy este alatt adják elő A fából faragott királyfit, A csodálatos mandarint és a Kékszakállú herceg várát M. Tóth Géza rendezésében. Ehhez a gigantikus vállalkozáshoz tervezek jelenleg.