vissza a főoldalra

 

 

 2016.05.07. 

Magyarországot kell elsősorban nézni

Botrányokkal teli időszakban lett úszókapitány Hargitay András

Az elmúlt hetekben zajló botrány következményeként lemondani kényszerült a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya, Kiss László. Az utód mihamarabbi megtalálása rendkívül fontos volt, mert nyakunkon az Európa-bajnokság, közeleg az olimpia, ráadásul jövőre Magyarország rendezi a vizes világbajnokságot. A posztra Hargitay András volt az egyedüli jelölt, aki a rendkívüli körülmények ellenére gondolkodás nélkül vállalta a felkérést.

Az új úszókapitány nem csupán igent mondott lapunk megkeresésére, de a legkényesebb kérdésekre is kendőzetlen őszinteséggel válaszolt. Így a Kiss László-botrány lehetséges okai mellett azt is megtudtuk, hol tart és hogyan rendeződhet a Hosszú Katinka-ügy, mi a véleménye Gyárfás Tamásról, miért nem indul az Európa-bajnokságon Gyurta Dániel, illetve ilyen előzmények után miben reménykedhetünk úszóinktól a riói olimpián?

 – Normális esetben azzal kellene kezdeni a beszélgetést, hogy gratulálunk kapitányi kinevezéséhez. Természetesen gratulálunk is, de azért kikerülhetetlen a kérdés: miként éli meg, hogy felkérését ilyen dolgok előzték meg?

– Őszinte kérdésre csak őszinte választ illik adni, így nem mondhatok mást, mint hogy nem örülök a kinevezésemnek. Nem akartam szövetségi kapitány lenni, hiszen az úszóválogatottnak volt egy sikeres és megbecsült szövetségi kapitánya, Kiss László. Ha viszont a felkérést nézzük, akkor az úgy lett volna optimális, ha mondjuk a sikeres olimpia után, glóriával a fején nyugdíjba vonuló kapitány utódjául kértek volna fel. Ez a helyzet a lehető legrosszabb, amit el lehetett képzelni.

– Ennek ellenére több helyen úgy fogalmazott, hogy egyetlen pillanatig sem gondolkodott, habozás nélkül vállalta a kapitányságot. Miért?

– Azért, mert a magyar úszósport most bajban van. Én pedig azt éreztem, hogy ennek a bajban lévő sportágnak a kiemelkedő személyiségei kivétel nélkül támogatnak engem, elfogadnak, és bizalmukról biztosítanak. Ezek után – anélkül, hogy álpatetikus akarnék lenni – erkölcsi kötelesség, hogy az ember, úgymond, beleálljon a feladatba, és ne kitérjen előle. Ezért valóban nem gondolkodtam rajta, holott még egyszer mondom, nem ilyen előzmények után vágytam arra, hogy kapitány legyek.

– Hosszú évtizedek óta az úszósportban és ezáltal a magyar sportéletben él, így jól ismeri a belső viszonyokat. Van önnek valami felvetése, személyes véleménye arra nézve, hogy miért pattannak ki ezek a botrányok a magyar úszótársadalomban?

– A Magyar Úszó Szövetséget láthatóan hosszú ideje támadják. Egy nem túl nagy létszámú, jól körülhatárolható körről van szó. Épp a napokban nyilatkoztam valahol, hogy lassan egy Google-kereséssel és némi logikával bárki rájöhet, kik és milyen célból intézik a támadásokat a szövetséggel szemben. Ezek a személyek most már oda jutottak, hogy bármibe belekapaszkodnak, amiről azt remélhetik, hogy jó támadási felületet jelent. Kiss László ügye is egy jó példa erre, pedig ez egy olyan eset, amelyben a szövetség teljesen ártatlan. Egy 55 évvel ezelőtti ügyről van szó, amely után az akkori döntéshozók engedélyezték Kiss László visszatérését a sportágba. Ezt most, fél évszázaddal később számon kérni a jelenlegi vezetésen – amelynek tagjai akkor még nem is éltek, vagy legalábbis kisgyermekek voltak –, mélységesen igazságtalan. A történtek ellenére Kiss Lászlót is védenem kell, mert a büntetését megkapta, letöltötte, és utána azt hiszem, nem vitatható, hogy rendkívül értékes tagja lett a társadalomnak, a magyar sportéletnek. Bár ezért is kaptunk számos támadást, jómagam ma is azonosulok azzal a kiállással, amit a szövetség megtett Kiss László mellett. Szerintem így volt helyes. A Kiss-ügytől függetlenül is zajlanak érdekes történések. Megjelennek például olyan személyek, akik valamiért most, ennyi év távlatából hánytorgatják fel azt, amit állítólagosan sérelemként elszenvedtek. Meglebegtetnek dopping-vádakat, amelyek persze nem igazak, de arra mégis jók, hogy elültessék a bizalmatlanság magvait, illetve az amúgy is árgus szemekkel a doppingolókat lebuktatni szándékozó WADA-nál látókörbe hozza a magyar sportolókat. Az is érdekes, hogy mindezen hírek vagy álhírek rendre az újságok címlapján végzik, mert valamilyen érdekek és a mögöttük álló erők ezt így látják jónak. Holott feltétlenül ki kell hangsúlyozni, hogy egyetlen úszónk sem nyúlt tiltott teljesítménynövelő szerhez, a jelentős mennyiségű ellenőrzés ellenére egyetlen pozitív mintavétel sem történt a sportágban. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy szerintem nem kizárólag úszásspecifikus helyzetről van szó, az egyetemes magyar sportot támadják most azok a körök, amelyekről az előbb beszéltem. Rio évében vagyunk, és nekünk magyaroknak az olimpia mindig a legbecsesebb, legfontosabb sportesemény, mely megkülönböztetett figyelmet élvez. Az itt elért sikeres szereplés összmagyar érdek kellene, hogy legyen, ám egyértelműen érzékelhető, hogy nem mindenki gondolkodik így, vannak, akik arra törekednek, hogy megzavarják a sportolók felkészülését. Az majdhogynem másodlagos, hogy ki milyen célból akar keresztbe tenni, a lényeg az, hogy ilyen törekvéseknek nem volna szabad jelen lennie, hiszen a jó olimpiai szereplés pártokon, ideológiákon és minden máson felül álló dolog, amelyet mindenkinek áhítania kellene. Magyarországot kell elsősorban nézni, nem a személyes érdekeket. Ám tapasztalható, hogy sokaknál ez nincs így, ami felettébb szomorú és elgondolkodtató…

– Sokak szemében nem egyértelmű a szövetségi elnök, Gyárfás Tamás megítélése sem…

– Nézze, ezzel is tisztában vagyok, már csak azért is, mert jó pár alkalommal megtörtént, hogy újságírók kifejezetten amiatt hívtak fel, hogy valami rosszat kiszedjenek belőlem Gyárfás személyéről. Én azonban csak az alapján tudom megítélni és véleményezni Gyárfás Tamást, amit a szövetségben vele együtt tevékenykedve látok a részéről. Ez alapján az a személyes tapasztalatom, hogy elnökként mindig a magyar érdekeket nézte és nézi, és oroszlánrésze van abban, hogy az elmúlt évtizedben számos komoly világversenyt rendezhettünk hazánkban, valamennyit kiemelkedően sikeres lebonyolítással. A szememben az ő megítélése ezek miatt egyértelműen pozitív, nem tudok róla terhelőt mondani. Hozzátenném, hogy ez nem csupán személyes vélemény, de az úszótársadalom elsöprő többségének álláspontja is. Éppen múlt vasárnap volt rendes közgyűlésünk, ahol az elmúlt időszak történései miatt Gyárfás Tamás bizalmi szavazást kért saját magáról. A 120 szavazatból 118 amellett voksolt, hogy folytassa a munkát. Ez a szavazati arány azt gondolom, önmagáért beszél.

– Közvetlenül EB előtt vagyunk, nyáron olimpia lesz, jövőre pedig a hazai rendezésű vizes világbajnokság következik. Ebben a helyzetben hogyan, mi módon lehet elérni, hogy a történtek ne menjenek az eredményesség rovására?

– Munkával, kizárólag csak kemény, elkötelezett munkával. Egy sportágon belüli probléma nyilvánvalóan sosem jön jókor, most talán a lehető legrosszabbkor jött, ám éppen az előttünk álló komoly szakmai kihívások jelenthetik a kilábalást is. Abban a pillanatban, amikor úszóink sikereket érnek el, a balhék a szép eredmények árnyékába kerülnek. A cél tehát az, hogy bizonyítsuk: az úszósport igenis értéket teremt, versenyzőink továbbra is világklasszisok.

– Ha már a világklasszisokról van szó: még kapitányi kinevezése előtt nyilatkozta, hogy tavaly ősz óta nem beszéltek Hosszú Katinkával. Mi a helyzet most ebben az ügyben, mert itt meg január vége óta elég nagy a csend?

– Örömmel újságolhatom, hogy van előrelépés az ügyben! Hosszú Katinka hosszú idő után megtörte a teljes hallgatást, és immár válaszolt a szövetségi megkeresésre. Jelezte, mely számokban kíván rajthoz állni az Európa-bajnokságon, és azt is, hogy milyen módon volna szüksége a gyúró munkájára. A szövetség pedig – ahogy korábban is – természetesen igyekszik mindenben teljesíteni Katinka kérését. Így nem lehet semmi akadálya annak, hogy Katinka az Eb kimagasló személyisége legyen és jelezze: az olimpián is maximálisan számolni kell majd vele. Hozzáteszem, hogy az olimpiai indulás adminisztratív megszervezése már MOB-hatáskör, tehát ott nem is az úszószövetség intézi a nevezést.

– Önnel mint szövetségi kapitánnyal is egyeztetett?

– Velem személy szerint nem egyeztetett, de nekem nincsenek is ilyen elvárásaim vele szemben. Ez nem azt jelenti, hogy nem volna jó, ha optimális, kölcsönös kommunikáción alapuló lenne a kapcsolatunk, mert nyilván jó volna. Ugyanakkor nem szeretném túllihegni a szövetségi kapitányi szerepkörömet. Nekem kapitányként a magyar úszósport érdekeit kell néznem, nem a saját, személyes dolgaimat. Katinka Magyarországé, a nemzetünk reménysége, ami sokkal fontosabb bármilyen személyes érzelemnél. Ezért ilyen vonatkozásban másodlagos számomra, hogy egyeztet-e velem személy szerint Katinka, vagy sem. Azt sem tartom célomnak, hogy mint szövetségi kapitány, bármilyen elvárásokat megpróbáljak ráerőltetni. Az elmúlt években folyamatosan a saját útját járta és sikeres volt. Nyugodtan menjen tovább a maga által elképzelt úton, mert igazából egy dolog számít csak: Katinka a lehető legjobb állapotában szálljon medencébe minden világversenyen, kiemelve Riót, és szereplésével szerezzen minél több büszkeséget hazánknak és persze a magyar úszósportnak. Egyedül ez a fontos!

– A napokban Gyurta Dániel jelezte, hogy nem vesz részt az Európa-bajnokságon. Ennek szakmai indokai vannak csupán, vagy egyéb okok is közrejátszanak olimpiai bajnokunk döntésében?

– Köszönöm, hogy erre külön is rákérdezett, mert így módom van rá, hogy elejét véve az esetleges újabb találgatásoknak, rögtön leszögezzem: szó sincs egyéb okokról, csak szakmaiakról. Szövetségi kapitányként persze nyilván nem ugrottam plafonig örömömben, amikor Dani jelezte, hogy kihagyja a kontinensviadalt. Képességei alapján győzelmi esélyei lehettek volna, így a válogatott eredményessége szempontjából is komoly érvágás számunkra a távolmaradása. Ám döntését el kell fogadni, hiszen londoni bajnokként Daninak most az olimpiai címvédés az idei év fő feladata.

– Milyen eredményt vár az Eb-n, illetve az olimpián?

– Az Európa-bajnokság egyrészt remek erőfelmérő lesz, másrészt pedig az önbizalom növelésében is szerepet játszhat, ha sikerül jól teljesítenie versenyzőinknek. Ami az olimpiát illeti, ott nem lehet figyelmen kívül hagyni a verseny jellegét. Az olimpián mindenki a lehető legjobbját akarja nyújtani, hatalmas a konkurencia, itt a legnehezebb nyerni. Azonban a magyar úszósport az elmúlt évtizedekben valamennyi olimpián kiemelkedő eredménysorral zárt, így joggal reménykedhetünk abban, hogy ez idén is így lesz. Bízom a versenyzőinkben és az őket felkészítő szakemberek felkészültségében, hiszek abban, hogy az úszás idén is az egyik magyar olimpiai sikersportág lesz majd.

– Beszélgetésünk végén azt árulja még el, nem tart-e attól, hogy ha a viharos történések miatt a magyar úszósport nem lesz képes hozni az elvárt eredményeket, akkor a sportág, valamint azon belül az ön személyes presztízse is komoly csorbát szenved?

– A saját személyem presztízsével kezdeném, mert ez az egyszerűbb. Ahogyan arról már esett szó, nem voltam abban a helyzetben, hogy a saját respektemről elmélkedjek. Becsületbeli ügy volt, hogy igent mondjak a felkérésre, tartoztam ezzel a sportágamnak, amelytől egész életemben rengeteget kaptam. Ha bárki azért tart most kevesebbnek, mint korábban, mert vállaltam a kapitányságot, azt sajnálom, de nem tehettem mást, mert az cserbenhagyás lett volna. Ami a sportágat illeti, a helyzet alapvetően ott sem olyan rossz, mint ahogyan esetleg látszik. A sok támadás mellett legalább annyi, de inkább több támogatást is kapunk. Egyértelműen látszik, hogy az emberek szeretik az úszást, szeretik az úszókat, és a bizalom is él. Nekünk, akik bármilyen formában vezetői szerepet töltünk be a sportágban, abban is komoly felelősségünk van, hogy ezt a bizalmat fenntartsuk. Személy szerint én minden erőmmel törekedni is fogok erre. Hiszek abban, hogy a sportág sok évtized alatt kivívott tekintélye nem fog veszteséget elszenvedni, sőt egy reménybeli jó olimpiai szerepléssel még tovább erősödik majd!

 

Kovács Attila