|
 2016.05.07.
A kereszt köti össze a Szőgyénből
Tatára telepítetteket
Szőgyénben és
Tatán is áll egy kereszt a Szőgyénből kitelepítettek emlékére.
De milyen kereszt!? A rajta lévő korpusznak könnyfakasztó története
van. Annak idején a szőgyéni Méri Ferenc találta a határban,
hazavitte, őrizgette, hogy amikor eljön az otthon elhagyásának
gyászos napja, magával vigye az ismeretlenbe. Nagy dolog ez,
hiszen megvolt szabva a poggyász súlya, sokan inkább élelmet
vagy értéktárgyat vittek volna. Ő azonban fontosnak tartotta,
hogy Jézus is vele menjen a száműzetésbe. Ez a korpusz került
2015-ben a tatai keresztre, hű mása pedig a szőgyénire, hogy
égi hídként kösse össze a két települést.
Tatán és környékén
135 Szőgyénből elűzött család talált befogadó közösséget,
ahol az alapoktól újra felépíthették az életüket. Michl József
tatai polgármester nagyon elkötelezett a kitelepítettek ügyében,
hiszen 2012-ben többek között az ő hathatós kezdeményezésére
nyilvánította április 12-ét a Magyar Országgyűlés a Felvidékről
kitelepítettek emléknapjává. Egyre fogy azoknak a száma, akik
a kitelepítés embertelenségét személyesen átélték, de családtagjaikban,
leszármazottaikban is mélyen él ez a trauma, ezért most is
sokan vettek részt a megemlékezésen.
Az emlékkeresztnél kezdődött a rendezvény Nágel Balász
tatai klarinétművész és Berényi Kornélia szőgyéni versmondó
közreműködésével, majd Vígh Gábor szőgyéni és Michl József
tatai polgármesterek szóltak az emlékezőkhöz. Mindketten
hangsúlyozták a megbocsájtás szükségességét, még ha a
bocsánatkérés várat is magára. Michl József hangsúlyozta, a
megbékélést mindig a sértett fél kezdeményezheti, mert ő áll
azon az erkölcsi magaslaton, ahonnan ezt megteheti. A beszédek
után, dr. Farkas Zsolt atya szőgyéni esperes-plébános mondott
imát a keresztnél, majd megáldotta a jelenlévőket. A
jogtalanságok és embertelenségek felidézése közben, még az
ég napfényes arca is elborult, és meg is könnyezte a kitelepítettek
sorsát.
A megemlékezés a városházán folytatódott, ahol elsőként
Németh Zsolt országgyűlési képviselő osztotta meg
gondolatait a hallgatósággal. Elmondta, párkányi feleségének
édesapja, azzal a feltétellel adta hozzá a lányát, hogy a Mária
Valéria-hídnak állnia kell. A megbékéléshez a szlovák és a
magyar nemzetnek találkoznia kell. A híd már megvan hozzá…,
de egyelőre nincs
katarzis, nincs feloldozás.
Dr. Szakály Gábor professzor jóvoltából különleges történelmi
órán vehettünk részt, Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség
alelnöke pedig azt hangsúlyozta, hogy a reszlovakizáció tán még
a deportálásnál és a lakosságcserénél is ördögibb húzás
volt. Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke beszédében kiemelte,
hogy szlovák részről nincs politikai akarat a megbékélésre,
bocsánatkérésre pedig egyáltalán, de ápolni kell a magyarok
közötti összetartozást. Így megváltoztathatjuk a jövőt.
Bokor Klára
Fotó: a szerző
Megjelent a Szabad
Újság április 20-i számában.
|
