|
 2016.05.07.
Európában száműzni
akarnak mindent, ami Krisztussal kapcsolatos
Győrfi Károly: Keresztényüldözés a 21. század elején
A Kairosz Kiadó
gondozásában jelent meg az Óbudai Evangélikus Egyházközség
felügyelőjének legújabb kötete. Győrfi Károly legújabb könyvében
keresztény holokausztnak nevezi a napjainkban egyre jobban terjedő
keresztényüldözést, amely a világ legkülönbözőbb pontjain
zajlik Krisztus hívei ellen. A szerző dokumentált, konkrét
eseteket mutat be. A kötetből kiderül: korunkban a kereszténység
üldözése sok országot és több százmillió keresztényt érint.
Az író kutatásai alapján megállapítható, hogy az extrém erősen
vagy erősen üldözött keresztények 400 millióan vannak a világban.
A hitük miatt megölt Krisztus-hívők száma folyamatosan növekszik,
egyházi vezetők – többek között a pápák – nyilatkozatai
szerint manapság minden ötödik percben megölnek egy keresztényt
a hite miatt. Általános vélemény szerint az újkori keresztényüldözés
történetében a 2014. év volt eddig a legtragikusabb.
Sokan
szinte nem is tudják, hogy századunkban üldözik a keresztényeket.
Sajnos a valóság az, hogy a keresztényüldözés jellemzi a 21.
század elejét. A kötet megírásának egyik kiváltó oka az
volt a szerző számára, hogy a jelenlegi kormány egy keresztény
kurzust hirdetett meg, melyet az Európai Parlamentben is
elmondtak. Ehhez a politikai ellenfelek igen durván szóltak hozzá.
Ebből látta Győrfi, hogy a mai politikai korrekt beszédbe nem
fér bele, hogy valaki felvállalja azt, hogy keresztény, vagy
– ennél továbbmenve – programjának tekinthesse azt. Alapvetően
két világszervezet van a világon, amelyik a keresztényüldözés
monitorozásával foglalkozik. Az egyik a hollandiai alapítású,
de Amerikában működő Open Doors, a másik a Christen in Not
nevű szervezet, melynek Bécsben van a székhelye. Az Open Doors
10-15 éve egy meghatározott szempontrendszer alapján vizsgálja,
hogy melyik országban milyen mértékű a keresztényüldözés.
A különböző atrocitásokat pontozzák, és minden évben
megjelentetnek egy olyan összeállítást is, melyből látszik,
hogy melyik országban milyen veszélyben élnek a keresztények.
Ez az üldözési sorrend. A készülésnél alapvetően ezt a módszert
tanulmányozta szerző, valamint a kötetben bemutatja a 2015-ös
országsorrendet, amellyel rögtön vitába is szállt. Meglátása
szerint ott, ahol egyik évről a másikra ugrásszerűen megnövekedik
a keresztényeket ért atrocitások száma, azt máshogy kell
kezelni. Másrészt Észak-Korea tizenhárom éve vezeti a
ranglistát, s bár abszolút erős a keresztényüldözés, mégse
felejtsük el, hogy ott összesen 2-300 ezer keresztény él. Nigériában,
ahol a Boko Haram működik, kilencvenmillió keresztény él.
Irakban és Szíriában másfélmillió keresztény élt, mára számuk
elenyésző lett. Szomália a 2015-ös rangsorban a második
helyen van, ott azonban néhány száz keresztény él. Úgy véli
a szerző, hogy a vizsgálatnál és pontozásnál azt is
figyelembe kéne venni, hogy a keresztényüldözés hány embert
érint. Ahol a keresztények a fizikai létükben veszélyeztetve
vannak, azt üldözésnek tekinti, ahol verbális, vagy törvénykezésben
megnyilvánuló megkülönböztetés van csak, azt keresztényellenességnek
hívja.
„A kereszténységnek is vannak véleményt formáló
vezetői. Nekik kellene karakteresen állást foglalni”-
hangoztatja Győrfi Károly. Szerinte európai keresztényként
nem fogalmazunk meg olyan felhívást, mely érdemi változást
hozna. Nem állunk ki a keresztény értékrend mellett, nincs
eléggé hangsúlyozva, hogy az emberi együttélés alapszabályánál
jobbat nem találtak még ki mint a tízparancsolatot és a
szeretet kettős parancsolatát. Ezt nemcsak a szocializmus idején,
hanem ma sem tanítják. Ma az európai szellemi folyamat az, hogy
az európai alkotmányból kihagyták a keresztény gyökerekre
való hivatkozást. Ezért is fontosnak érzem a kötelező hit és
erkölcstan oktatást. Ezzel a gyerekekhez el fog jutni az a fajta
alaptanítás, mely talán a jövőben nagyobb felelősség felé
formálja a szemléletünket…
A könyv első fejezete a keresztényeknek a világunkban
való megoszlásáról szól. Azt viszont tudni kell, hogy az
adatok a megkereszteltek számát tartalmazzák, és nem a hitet
vallók számára vonatkoznak. A New York-i székhelyű PEW
Research Center 2010-es adatai szerint a keresztények 26%-a Európában,
24%-a Dél-és Közép-Amerikában, és ugyancsak 24%-a Afrikában
él. A legtöbb iszlám vallású ember Ázsiában és Óceániában
él (62%), ezt követi Közel-Kelet és Észak-Afrika 20%-kal. A
világ hindu hívőinek 97%-a él Indiában. A buddhisták 98%-a
Ázsia-Óceániában él. Ugyancsak az említett tanulmány
szerint a vallástalanok legnagyobb része, 76%-a Ázsiában és
Óceániában él. Hat olyan ország van, ahol a vallástalanok többségben
vannak. Ezek az országok: Cseh Köztársaság (76%), Észak-Korea
(71%), Észtország (60%), Japán (57%), Kína (52%). Magyarországon
a keresztények- tehát a megkereszteltek száma – közel 8
millió, míg 1,8 millió vallástalannak vallja magát. A szerző
szerint Európa az a kontinens, ahol a keresztény egyház leginkább
válságban van, vagy legalábbis afelé halad. A PEW „globális
kereszténység” című tanulmányában arról olvashatunk, hogy
Európában a keresztény lakosság hányada az elmúlt 100 évben
95%-ról 76%-ra esett vissza. Ellenben Afrikában, a Szaharáról
délre, a keresztények aránya 63%-ra emelkedett. Nigériában kétszer
annyi protestáns él, mint Németországban…Az az Európa,
amely még két generációval ezelőtt is sok ezer misszionáriust
küldött más kontinensekre, már-már maga is missziós területté
vált. XVI. Benedek pápa szavai jól jellemzik kontinensük állapotát:
„ha az egyház kiüresedik, akkor Európa belülről üres
lesz.”
A keresztényüldözésről szóló fejezetben a szerző leírja,
hogy a keresztény a legnagyobb üldözött vallási közösség.
De sajnos az emberek túlnyomó része ezt nem is sejti. Pedig a
keresztényüldözés a 21. század elejének mindennapjaihoz
tartozik egyes kommunista irányítású országban, valamint
olyan államokban, ahol a lakosság döntő többsége muszlim,
hindu, vagy buddhista. Ezekben az országokban a keresztények
elleni gyűlölet és erőszak kézzelfogható, és napjainkban erősödik.
II. János Pál pápa mondta, visszatért a mártírok ideje. És
a mártírok névsora megdöbbentően hosszú, számuk évről évre
növekszik.
Az, hogy az iszlám többségű országokban ma egyre erősödik
a keresztényüldözés, több tényezőben keresendő. A
legfontosabb a szerző szerint, hogy az USA és a nyugati országok
észak-afrikai, közel-keleti szerepvállalásának hatására
joggal felháborodó muszlimok az országaikban élő keresztényeket
a Nyugat nagyköveteinek, képviselőinek tekintik, és a nyugati
világot a kereszténységgel azonosítják. Tapasztalhattuk, hogy
a Nyugat által kezdeményezett arab tavasz milyen káoszt és
milyen mértékben megnövekedett keresztényüldözést hozott az
érintett országokban. A másik tényező, hogy a puritán életvitelt
megkövetelő mozgalmak a keresztény világot gyakran az erkölcstelen
műsorokat sugárzó, a szabadosságot hirdető tévécsatornákból
ismerik. És ezt az életviteli elvet a keresztény vallással
hozzák kapcsolatba. A 2015-ös keresztényüldözési ország
-sorrendet mégsem muzulmán állam, hanem Észak-Korea vezeti,
ahol az ország 25 milliónyi lakosából kb. 300 ezer a keresztények
száma. A keresztényüldözés 70 évvel ezelőtt kezdődött,
amikor a jelenlegi vezér, Kim Jong Un nagyapja, Kim Il Sung
1945-ben hatalomra került. Akkor olyan „munkatáborokat”
hoztak létre, ahol a kommunista hatalom ellenségeinek vélt
koreaiakat, így keresztényeket is halálra dolgoztatják, kínozzák.
A munkatáborokban jelenleg sínylődő keresztények számát
50-70 ezer közé teszik. Történt, hogy egy Son Jong Nam nevű
századost letartóztattak a kereszténysége miatt. A letartóztatás
után a hatóság emberei felkeresték a százados 8. hónaposan várandós
feleségét, a hasára nehezedtek, taposták. Tették ezt addig, míg
az asszony a halott gyermeket meg nem szülte. A feleség ezután
a másik gyermekével Kínába menekült, és ott nemsokára
meghalt. A gyereket a kínai hatóságok visszaküldték Észak-Koreába,
ahol börtönbe vetették, szörnyű körülmények közé. Az apját
hazaárulás vádjával halálra ítélték. Az országban – a
Ceausescu-diktatúra alatt Romániában évekig börtönben
tartott, megkínzott – Richard Wurmbrand nevű pap létrehozta a
„Mártírok Hangja” nevű keresztény közösséget. 2010 májusában
a közösség három vezetőjét a hatóságok letartóztatták,
majd rövidesen kivégezték. A következő a sorban Szomália.
Ahol a 11 milliós lakosságból mára csak néhány száz a hitét
rejtve megtartó keresztény. Őket az országban uralkodó klán
fegyveres csoportjai üldözik büntetés, következmények nélkül.
Szomália fővárosa, Mogadishu egyik utcáján fényes nappal egy
iszlám szélsőséges több lövéssel leterítette a 65 éves,
olasz származású misszionáriust, Leonella nővért, aki mielőtt
ott a helyszínen meghalt volna, ezt kiabálta „Megbocsátok!”
Irak a harmadik a sorban. Az ország 35,7 milliós lakosságából
Szaddam Husszein uralma idején még közel 1.5 millió keresztény
élt. Az Irakban jelenleg is zajló keresztény holokauszt legtávolabbi
előzménye George W. Bush 2003-ban elindított „keresztes hadjárata”
volt. A keresztények ezt követően váltak az iszlámisták céltáblájává.
Az amerikai csapatok bevonulása óta az Irakban élő keresztények
száma drámaian, több mint 50%-kal csökkent. Következik Szíria,
ahová az apostolok korában érkezett a kereszténység, és azóta
is folyamatosan jelen van. 100 évvel ezelőtt még a lakosság
fele volt keresztény, 20 évvel ezelőtt már csak egyötöde, három-négy
évvel ezelőtt már csak egytizede. Szíriában 2001-ig tartott
az a 40 éves időszak, amely alatt a keresztények és muszlimok
békében éltek egymással. Aztán jött 2001. szeptember 11., és
gombamód szaporodni kezdtek a szélsőséges iszlám csoportok.
2011 márciusában érkezett az „arab tavasz” Szíriába, és
ezzel a keresztények helyzete még rosszabbra fordult. 2014 júniusában
Szíria nagy részén szigorú iszlám törvénykezést vezettek
be, az Iszlám Állam fegyveresei vadásznak a keresztényekre,
akik tömegesen menekülnek az országból. „Szaddam Husszein
diktatúrája alatt sem élveztük a szabadságot, de biztonságban
éreztük magunkat. Megkaptuk a szabadságot, most azonban nem
vagyunk biztonságban” –mondta 2014 nyarán az iraki Káld
katolikus egyház pátriárkája. Következik Afganisztán, ahol a
32 millió lakosból csak néhány ezer keresztény. Nagy részük
az iszlámról tért át titokban. Akiről ez kiderül, az súlyos
következményekkel, akár halállal is számolhat. 2010-ben az
afgán parlament elnöke azok nyilvános kivégzését követelte,
akik az iszlámról a keresztény hitre térnek át. Iránban 450
ezer keresztény él, az ország lakossága 79,4 millió fő. Az
iráni keresztényekre a fő veszélyt a hatalom és az iszlám szélsőségek
jelentik. A hatalom csak az örmény és a szír keresztények létezését
tolerálja úgy-ahogy. Az áttértekre viszont legtöbbször halál
vár. 2008 augusztusában egy idős házaspárt agyonvert a rendőrség,
mert a házukban másokkal együtt imádkoztak. Az imaközösség
többi résztvevője börtönbe került. 2010-ben Youcef
Nadarkhani lelkészt hite elhagyása miatt kivégezték. A felesége
életfogytiglani börtönbüntetés kapott.
A keresztényeket egyébként nemcsak az iszlám többségű
országokban üldözik, hanem olyan államokban is, ahol a
muszlimok kisebbségben vannak – például Kongóban, Etiópiában,
a Közép-afrikai Köztársaságban –, de rendkívül agresszívek,
szélsőségesek. Az is megállapítható, hogy nem csupán az
iszlám országokban vannak üldözésnek kitéve a keresztények,
hanem az olyan államokban is, mint a szubkontinensnyi méretű
Indiában is, ahol a szélsőséges hinduk brutálisan véres akciókkal
próbálják meg elűzni őket. Ne hagyjuk ki a sorból Izraelt
sem, ahol 2012 februárjától a zsidó szélsőséges telepesek
sorozatos megszentségtelenítésekkel és megfélemlítő
cselekedetekkel rongálják a keresztény kolostorokat,
templomokat és temetőket. 2014. április 27-én Galilea három
településén egyházi épületeket vandál támadások érték.
Taligha településen a német bencés kolostorban, délidőben
ortodox zsidó fiatalok randalíroztak, letépték a keresztet és
a szabadban álló oltárt megbecstelenítették. A székekre,
padokra Dávid-csillagokat mázoltak. A kolostorban egy nőt kődobálással
megsebesítettek.
S mi a helyzet Európában? Ott a szerző keresztényellenességről
beszél. Ennek jó példája a Nyugat-Európában tapasztalható
karácsonyellenes-hadjárat. A karácsony, mint keresztény ünnep
kiürítése, a lényeg – Jézus Krisztus, a Megváltó születése
–eltakarása. A karácsonyellenes-hadjárat miatt sehol sem
emelnek szót. Holott ami ma folyik, az alig különbözik attól,
ami nálunk az ’50-es években volt tapasztalható. Száműzni
akarnak mindent, ami Krisztussal kapcsolatos. A Premier Christian
Media Nagy-Britanniában készített 2009. évi felmérése
szerint a válaszadók 66%-a úgy véli, az országban diszkriminálják
a keresztényeket, 71%-uk szerint növekszik a sajtóban a keresztények
kiszorítása, 61%-uk véleménye szerint a munkahelyen, 68%-uk
szerint pedig a közéletben hátrány éri a keresztényeket.
2014. május 15-én tette közzé a 2013-ról szóló jelentését
a Keresztények Elleni Európai Intolerancia és Diszkrimináció
Figyelő Központja. A bécsi székhelyű szervezet jelentésében
Európára vonatkozólag 241 konkrét esetet mutattak be. Ezek
keresztényellenes támadásokat, intoleranciát dokumentáltak,
mely esetek a törvénykezésben, a politikában, a művészetben
és a médiumokban fordultak elő. A tanulmány szerint 2013-ban
tovább növekedtek a keresztény épületek és személyek elleni
támadások, 133 ilyen esetet regisztráltak 11 országban. A törvénykezésben
ás a politikában feltárt keresztényellenesség elsősorban a
lelkiismereti szabadság és a szülők jogainak korlátozásában
jelentkezett. 14 országban 41 törvényről állapították meg,
hogy azok a keresztények vallásgyakorlását korlátozzák. A
tanulmány szerint a keresztényellenesség szításában a médiumok
is kivették a részüket: 6 országban 15 ilyen esetet mutattak
be. A keresztény jelképek, főleg a kereszt viseléséért Angliában,
de máshol is többeket meghurcoltak, de elbocsátottak anyakönyvvezetőket,
akik meleg párokat nem voltak hajlandók összeadni, vagy
orvosokat rúgtak ki munkahelyükről, akik abortuszt nem voltak
hajlandók végrehajtani.
A
borzalom különböző formáit bemutató kötet végén a szerző
idézi Ordass Lajos egykori evangélikus püspök imádságos könyvét,
amely megfogalmazza minden erőszak, ellenségeskedés gyökerét:
„Világviszonylatban az országok életében és a családokban
egészen félreérthetetlenül megállapítható a cáfolhatatlan
összefüggés: minél jobban eltávolodunk Istentől, annál széthullóbb
és ellenségesebb lesz az emberek egymáshoz való viszonya.”
(Győrfi Károly:
Keresztényüldözés a 21. század elején; Kairosz Kiadó,
2015.)
M.A.
|
