|
 2016.05.07.
Csorja
Gergely: Akadozások a közigazgatásban, avagy a védelemipar,
mint hetedik stratégiai ágazat
Egy befolyásos, bár
meglepően fiatal kínai barátom szerint Magyarországgal az a
baj, hogy egyik csoportnak sincs megkérdőjelezhetetlen hatalma.
Kínában a politika mondja meg a gazdaságnak, hogy mi a teendő.
Amerikában a gazdaság mondja meg a politikának, hogy mik a célok.
Magyarországon a gazdaság nem azonosul a politikai célokkal, a
közigazgatás pedig nem azonosul a gazdaság szereplőinek elvárásaival.
Ez a kissé leegyszerűsítő kép mégis tartalmaz némi igazságot.
Magyarországon ma Orbán Viktor ereje kétségbevonhatatlan. Orbán
önmagában erősebb politikai tényező, mint az általa vezetett
párt, sőt mint az egész pártkoalíció. Ezen felül esélye
van, hogy meghatározó európai tényezővé váljon.
Ennek ellenére
Orbán Viktor, sőt az egész kormány által kiadott utasítások
csak hatalmas energiabefektetés árán mennek át a közigazgatáson.
Ha nem közvetlenül Orbán, vagy valamely hatékony és befolyásos
vezető – például Lázár vagy Rogán esetleg más miniszter
– visz egy ügyet, akkor az az ügy halálra van ítélve.
Számtalan esetet
felsorolhatnánk, de talán a legutóbbi, legaktuálisabb és
egyben legégetőbb eset a védelemipar, vagy közérthetőbben a
fegyvergyártás kérdése.
A kormány
2012-ben elfogadta a Hadik-tervet (Hadfelszerelési Iparkorszerűsítési
Terv). A tervet lényegében Dr. Steigler József ezredes írta,
aki akkor a HM Védelemgazdasági Hivatalának volt a vezetője. A
hiánypótló tervet a kormány elfogadta, azonban 2012 óta egy
betű nem valósult meg belőle.
Közvetlen forrásból
tudjuk, hogy a HM-et a világ egyik legnagyobb kézilőfegyver-gyártójának
képviselője többször is megkereste, egy magyarországi üzem létrehozásának
lehetőségével. És több más társaság is nyitott volt különböző
védelemgazdasági egységek létrehozására, azonban miniszteri
szinten utasították őket el. Igaz, azóta a minisztérium élén
változás történt.
A HM és a Vezérkar
tulajdonképpen lehetetlenné tette a kormányzati szándék
megvalósulását. Természetesen ezt nyíltan soha nem mondta ki
senki, csak hát a lehetőségeket felejtették el kihasználni.
Ennek elsődleges
oka, hogy a HM-nek több vállalta is van, melyek elvileg a magyar
védelemipar gerincét kellene képezzék. A valóságban ezek a cégek
saját fenntartásukkal vannak elfoglalva, illetve a körülöttük
lévő kereskedés alapú beszállítókkal üzletelnek.
A HM cégei a
kimondottan nekik kiírt közbeszerzési eljárásokon kívül
egyetlen valós eljárásban sem nyertek 2012-óta, sőt NATO- és
EU-s pályázatokon el sem indulnak. Ellenben óriási veszteséget
termelő projektekben előszeretettel vesznek részt.
Idén januárban
Varga Mihály bejelentette, hogy a Nemzetgazdasági Minisztériumon
belül feláll egy bizottság Lepsényi államtitkár vezetésével,
melynek tagja a HM és Belügyminisztérium is. A bizottság létrehozása
ésszerű lépés, hiszen a Belügyminisztérium és a Honvédelmi
Minisztérium igényeit a bizottságban előadhatja, az NGM pedig
ezek alapján irányíthatja a megfelelő ipari kapacitások
kialakítását. A bejelentés napján megindult a sajtókampány,
mindenféle szakértő nyilatkozott, hogy miért nem lehet megcsinálni,
miért ne így és egyáltalán, minek nekünk hadiipar, amikor a
külföldről mindent meg lehet venni. Persze a szakértők mögött
mindig felsejlik egy-egy kereskedő, egy-egy érdekcsoport.
A bizottság létrehozása
– a szakértői huhogás ellenére – jó lépés volt. Végre
megmozdult valami.
A probléma csak
az, hogy a bizottság biztosan beleragad abba a mocsárba,
amelyben a magyar közigazgatás fetreng az utóbbi évtizedekben,
és amellyel a kormányzatnak rendszeresen meggyűlik a baja.
Elindul a közigazgatási
ping-pong. Az igényeket nem lehet majd összefésülni, a HM bőszen
hivatkozhat arra, hogy a Vezérkar által megfogalmazott igényeknek
csak bizonyos gyártók tudnak megfelelni, azok pedig a legjobb
esetben is csak összeszerelő üzemeket hoznak Magyarországra,
vagy azt sem. Kereskedelmi banki finanszírozás nincs, a magyar
állam megrendelései pedig nem tartanak el egy komoly gyáregységet.
Így vagy a Magyar Állam önt bele tízmilliárdokat az ágazatba
kétes eredménnyel vagy megint nem történik semmi.
A BM eszközigényei
pedig végképp kevesek ahhoz, hogy jelentős tételt tegyenek ki
a védelemipar megrendelésállományából. Ráadásul mind a HM,
mind a BM beszerzései évtizede ugyanazokhoz a szereplőkhöz
vannak kanalizálva, lényegében politikai kurzustól függetlenül.
A legtöbb, ami történt, hogy bizonyos kompromittált beszállítókat
átfestettek és átneveztek.
Így a labda
visszapattan a HM-hez, valószínűleg a HM valamelyik cégében képzelik
el a megvalósulást. Ez azonban a sajátos struktúra miatt a
biztos bukás, még a legjobb szándék mellett is. Amennyiben a
Vezérkar, illetve a HM által meghatározott igények alapján
kezdik el az iparfejlesztést és ezt a HM cége akarja végrehajtani,
akkor nem történik más, minthogy megint kiderül, hogy nem
lehet üzletileg fenntartható gyártást folytatni, ezért meg
kell bízni valami külföldi gyártót.
A külföldi gyártó
alacsony hozzáadott értékű tevékenységeit hozza Magyarországra,
magyarul a karbantartást és esetleg némi összeszerelést. Ebből
nem lesz olyan hazai gyártási kapacitás, mely a nemzetbiztonsági
igényeket is kielégíti és üzletileg fenntartható. A másik
lehetőség, hogy a HM cégbe megint milliárdokat öntenek bele,
amiből vagy készül valami eladhatatlan, vagy a pénz egyszerűen
elpárolog.
Az idén februárban
bemutatott Irinyi terv, a hetedik stratégia ágazatnként nevezi
meg a védelemipart. A védelemipari rész helyesen a korábbi
Hadik-terv átvétele. Mivel az Irinyi terv az NGM iparfejlesztési
tevékenységének a része, így logikusnak tűnik, hogy a védelemipari
ágazati szervezés is az NGM irányítása alatt menjen.
Csakhogy az NGM
vezetői egyáltalán nem ismerik a védelemipari sajátosságokat,
így kénytelenek lesznek a HM-re, illetve a körülötte szerveződött
szerény hadiipari bázisra építeni. A haditechnikai tevékenységi
engedéllyel rendelkező cégek 90 százaléka kereskedésből él.
Ezek mindent megtesznek, hogy a védelemipari beszerzéseket inkább
külföldi gyártóktól vegyék meg. A HM saját cégei pedig a
fent már leírt okokból nem alkalmasak a feladat végrehajtására.
A patthelyzet
feloldása csak akkor lenne elképzelhető, ha valamiféle irányító
hatóság jönne létre közvetlenül a kormányzati szándék végigvitelére,
kormánybiztosi pozícióban vagy közvetlenül a miniszterelnökség
alatt. Ez a szervezet kikerülve a parciális érdekek szorításából
képes lehet üzletileg fenntartható, de a nemzetbiztonsági,
nemzetvédelmi érdekeknek is megfelelő védelemipari kezdeményezéseket
hathatósan támogatni.
Ennek létrejötte
erősen kétséges. További nehézség, hogy még ha létrejönne
is a fenti hatóság, hivatal vagy biztosság, akkor is a vezető
személyének rátermettségén, elkötelezettségén és tisztességén
múlik a siker.
A sok negatívum
mellett biztató, hogy léteznek tapasztalt, a feladat végrehajtására
alkalmas és elkötelezett emberek.
|
