vissza a főoldalra

 2016.05.07. 

Märle Tamás: Általános műveltség

Az oktatást sürgősen át kell alakítani, egyre több a hiányszakma az országban – hallani egyre többször –, mégis közfelháborodás kíséri, ha a kormány hozzá mer nyúlni valamihez is. Múlt héten napvilágra került az EMMI terve, mely szerint az induló szakgimnáziumokban megnövelik a szakmai tantárgyakat és csökkentik a közismereti tárgyakat, ezzel együtt pedig a természettudományos tárgyakból mindenki csak egyet fog tanulni szakmájához kapcsolódóan. A hír hallatán együtt kárognak „demokraták” és Árpád-sávukat ölebre cserélők.

Ha életbe lép ez a döntés, akkor jelentősen visszaesik a földrajz- vagy kémiaórák száma a szakgimnáziumokban. (Szeptembertől az eddigi szakközépiskoláknak felel meg a szakgimnázium, amelyekben a diákok szakmát és érettségit is szerezhetnek). Ez okozza a felháborodást, mondván a kormány szakbarbárokat akar képezni, akiknek semmilyen általános műveltségük nem lesz, a gyermekek nem hallhatnak majd az iskolában a fenntartható fejlődésről vagy a környezettudatos viselkedésről. (Osztályfőnöki órán indexre vannak téve ezek a témák?) Ráadásul már 14 évesen döntési helyzetbe kerülnek a diákok: gimnázium vagy szakma; pedig nem is tudhatják, hogy pár év múlva mely szakmák lesznek keresettek.

Ha már itt tartunk, akkor azért azt nem árt tudni, hogy a természettudományos tanári állások évek óta a hiányszakmák közé tartoznak, az ország legnagyobb egyetemén alig végez évente egy-két fizika- vagy kémiatanár szakos hallgató. De hogy megint Németh Lászlóra hivatkozzam, párosulhat-e majd ott munka és szenvedély, ahol a keresettség alapján választ valaki szakmát?

Ahhoz, hogy számba vegyük a tervezet mellett, illetve ellene szóló érveket, érdemes röviden végignézni a közoktatás felépítését első osztálytól kezdve. Az alsó tagozat legfontosabb feladata, hogy biztos alapokat nyújtson a gyermekeknek, felsőbe magabiztosan írni, olvasni és számolni tudó diákok érkezzenek. Csodálkozunk, hogy érettségiző fiataloknak gyenge a szövegértése, amikor 4. osztályban már a hegyek képződésével tömjük a fejüket? Szerencsére a kormány néhány hete bejelentette, hogy alsóban csökkenteni fogja a tananyagot, régóta szükség volt már erre az intézkedésre, hiszen így lesz idő begyakorolni az alapismereteket.

A felső tagozat az, ahol mindenki szert tehet az általános műveltség alapjaira, a humán tárgyak mellett a diákok tanulják a reál tárgyak mindegyikét. A természetismeret-, földrajz-, fizika-, kémia-, biológiaórákon teljes képet kapnak a világról, amire gimnáziumban lehet építeni és az ismereteket ki lehet egészíteni. Bár itt is megfontolandó a tananyag áttekintése, 11-12. osztályra a fizika- vagy biológiaórák meglehetősen tudományosakká válnak. Szakgimnáziumok esetében azonban már nincs mód minden tantárgyból a tananyag elmélyítésére. Hány órája lenne egy szakgimnazistának, ha azt akarnánk, hogy kiváló szakember legyen és egyszerre ugyanolyan műveltségű, mint egy gimnáziumot végzett? Akik a Kossuth téren a lexikális tananyag hiábavalóságáról és a diákok túlterheltségéről szónokolnak, most egy betűt nem engednének a tananyagból, és nem értik meg, hogy az iskolának nem az a lényege, hogy tizenkét év alatt minél több ismeretet tömjünk a gyerekek fejébe. Ajánlom figyelmükbe régi magyar közmondásunkat, mely szerint, aki sokat markol, keveset fog. Manapság elvész a lényeg, a gyerekek a témazáró dolgozat után néhány héttel már alig emlékeznek valamire, viszont a hetven-nyolcvan évvel ezelőtt iskolába jártak sokkal jobban fel tudják eleveníteni tanulmányaikat, pedig nem volt több a tananyag abban az időben.

Megfontolandó ez a gimnáziumok esetében is, sajnos rég nem igaz, hogy az érettségi általános műveltséggel párosul. 18 éves fiatalok nem tudták hol keressék a térképen Svájcot, azt már meg se mertem kérdezni, hogy milyen nyelven beszélnek ott az emberek. Ha már egyszer földrajzoktatásról beszélünk.

Az ősztől induló szakgimnáziumokhoz kapcsolódó másik kritika szerint túlságosan komoly döntési helyzetbe kerülnek a 14 éves fiatalok, hiszen választaniuk kell: gimnázium vagy szakgimnázium? (De lehet még szakközépiskola vagy szakiskola is, ezeknek fogalma szintén megváltozott valamelyest.) Újdonság volna ez? Eddig is dönteni kellett, csupán sokkal kevesebb színvonalas szakmai képzés közül lehetett választani. Így aztán a többség úgy döntött, ellébecol néhány évet egy gimnáziumban, vagy értékelhető tudást nem nyújtó szakközépiskolában. Jelentős részük aztán megint nem tudta, merre tovább.

Nem tart-e attól előrébb akár az egyén, akár a társadalom, ha minél több lesz a komoly szakmai tudással rendelkező fiatal? És mivel érettségit is ad a szakgimnázium, aki szakmát szeretne váltani, az ugyanúgy jelentkezhet OKJ-s képzésekre, mint eddig, de még egyetemen vagy főiskolán is továbbtanulhat, ha összekapja magát.

Az általános műveltséget eddig is megszerezhette, aki akarta, és ezután is. Miért lenne olyan nagy baj, ha kormányzati szinten megtennék az első lépéseket annak érdekében, hogy az iskola ne csak erre legyen jó? Ha az induló szakgimnáziumok komoly szakmai tudással ruháznának fel minél több diákot?