|
 2016.05.13.
Eltűnt a fehér
volt
A RETÖRKI könyvbemutatója az Írószövetség ’86-os közgyűléséről
Április 27-én
mutatták be a Magyar Írószövetség székházában a Rendszerváltás
Történetét Kutató Intézet és Archívum legújabb kötetét, A
másik Magyarország hangját, amely az Írószövetség
1986-os közgyűlésének dokumentumait tartalmazza.
Kiss Gy. Csaba
professzor, a dokumentum-összeállítás szerkesztője úgy véli,
hogy kommunista diktatúrák, nagyon fontosnak tartották a társadalom
gondolkodását, mentalitását formáló írók szerepét. Ezért
szovjet mintára Magyarországon is létrehoztak olyan egységes
írószervezetet, amely a szellemi élet ellenőrzését és irányítását
garantálta. Ez a szervezet azonban a történelmi sorsforduló
idején az önállósodás útjára lépett, és megszólította a
képviselet nélkül maradt társadalom hangját. Az írószövetségek
nemcsak nálunk, 1956-ban, hanem például Csehszlovákiában is
1967-68-ban, vagy Lengyelországban 1980-81-ben, a Szolidaritás
nemzeti szabadságmozgalma idején ott voltak az első sorban. A
Magyar Írók Szövetsége már 1981 decemberében a titkos szavazással
kivívta viszonylagos autonómiáját, azután szívós küzdelmet
folytatott a hatalommal. Az 1986-os közgyűlés pedig egyértelműen
az önállóság, az ellenzéki szellem diadalát jelentette.
Viszont a közelmúlt történeti földolgozásában amúgy is
jelentősek a hiányok.. A ’90-as években a Kádár-rendszert rózsaszínben
feltüntető munkák, kézikönyvek láttak napvilágot. A
rendszerváltozásnak nevezett folyamat előtörténetéből
nagyon hiányzik a mindmáig kevéssé méltatott civil társadalmi
szervezetek, a sokszínű klubmozgalom, a Bethlen Gábor Alapítvány
szerepének feltárása. Bizonyos tekintetben ilyennek számított
az Írószövetség is. Lényeges, hogy 1986 őszén az MSZMP
Politikai Bizottsága kéthetenként tárgyalta az írók dolgait,
a közgyűlés előkészületeit. Nagyon tartottak az íróktól.
Bizonyára tudták, hogy az írók milyen szerepet játszottak az
1956-os forradalomban. Sajnálatos, hogy a nagy összefoglaló
munkákban alig esik szó az 1986-os írószövetségi közgyűlésről.
Bizonyos mértékig mindmáig fehér folt. Az írók, művészek térségünkben
másutt is meghatározó szerepet játszottak a demokratikus átmenet
során. Bár az Évszak című kiadványban jókora késéssel
megjelent közgyűlési jegyzőkönyv, de az annak idején nem került
könyvforgalomba, ezért ez képezi a Szilcz Eszter közreműködésével
készült dokumentumkötet törzsét. Közlik ezenkívül az MSZMP
Központi Bizottsága Tudományos, Közoktatási és Kulturális
Osztályának két, írószövetséggel kapcsolatos előterjesztését,
valamint a hatalom által irányított sajtópolémia fontosabb írásait.
Az előző grémium második jelentésében többek között ez
szerepel: az ellenforradalom 30. évfordulójára
megjelentetett nyilatkozatot aláíró írószövetségi tagok ügyében
lefolyt vita során az elnökség tagjai közül – az érintettek
(Csurka István és Csoóri Sándor) kivételével –senki sem
foglalt közösséget az akcióval, ennek ellenére az elnökség
elhárította a testületi állásfoglalást. Azt is leírták,
hogy a közgyűlésre való felkészülés folyamatát befolyásolják
az elmúlt napokban elkerülhetetlenné vált intézkedések: a
Tiszatáj szerkesztőségének az ügye, a Csurka Istvánnal
szemben foganatosított ideiglenes publikációs tilalom ügye.
Ezek a lépések ismételten aktivizálták a párt politikájával
vitában álló írói csoportokat, amelyek az adminisztratív lépések
ellen tiltakozva ismételten kísérletet tesznek befolyásuk szélesítésére.
A kommunisták által fölülről támogatott kilépési
mozgalom leveleit egy kivételével nem találták az Írószövetség
irattárában, mert az Országos Levéltárba kerültek. Az egy
kivétel Végh Antalé, aki az Írószövetséget tájékoztatta a
kilépéséről, és kérte, tájékoztassák elmaradt tagdíjáról,
ami összesen 120 forintot tett ki. Érdekes, hogy Nemeskürty
István és Szabó Magda is kiléptek, majd rövidesen visszakérezkedtek
a szövetségbe. Izgalmas párbeszédeket olvashattunk az 1987 első
hónapjaiban tartott elnökségi ülések jegyzőkönyveiben. Ebből
kiderült, hogy a hatalom nem volt képes másik írószövetséget
kialakítani.
Szentmártoni
János a Magyar Írószövetség elnöke köszöntőjében
elmondta, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 30. évfordulója
tette igazán izgalmassá az akkori közgyűlést. Ez az időszak
félig történelem, hiszen 1986-ban az én nemzedékem még a
gimnázium iskolapadjait koptatta, és arra figyeltünk, milyen
lesz az új világ. Az elnök stratégiai fontosságúnak
tartja, hogy ilyen jó kapcsolatot alakított ki a két intézmény,
hiszen a Magyar Írószövetség dokumentumtárának feltárása régóta
várat magára. Két éve kezdték meg a dokumentumok feldolgozását.
Az elnök büszke arra, hogy a RETÖRKI mostani kötetet azzal a közgyűléssel
foglalkozik, mely legendás, s amit a felszólalások tették
forradalmivá. Szentmártoni szerint a Magyar Írószövetségnek
két nagy történelmi pillanata volt. Az egyik az 1956 –hot
kapcsolódik, hiszen a forradalom szellemi előkészítői voltak
a magyar írók. A másik történelmi pillanat feltárásához járul
hozzá ez a dokumentumkötet. A ’81-es közgyűléssel kezdődik
ez a pillanat, ahol a magyar írók autonómiája megvalósult,
hiszen a maguk soraiból választottak tisztségviselőket. A
’80-as évek ugyanolyan fontos szerepet játszottak a rendszerváltásban,
mint az ’50-es évek a forradalomban. A ’86-os közgyűlés számos
olyan ezt követő történeti pillanatot készített elő,
gondoljunk a lakiteleki találkozóra, amely hozzájárult a
rendszerváltáshoz. A Magyar Írószövetség jelenleg másként
működne, ha ezek az események nem történnek meg – zárta köszöntőjét
Szentmártoni János.
Bíró
Zoltán a RETÖRKI vezetője közölte, hogy ez az intézet
21. kötete. Azért is, mert hozzá kell számolni a Püski Sándor-hagyaték
első két kötetét is. További három kötet készül jelenleg.
Az egyik az erdélyi Király Károly életéről szól. Kukorelli
István könyve az alkotmányról szól majd. A most bemutatott könyv
pedig egy olyan eseményről szól, mely megalapozta a rendszerváltást.
Feladatunk a rendszerváltás történetének kutatása, és ez a
kötet kiválóan illeszkedik ebbe a témakörbe. Folytatjuk a
munkát, mert szinte az összes vidéki folyóirat nagy szerepet játszott
a rendszerváltás előkészítésében – közölte bevezetőjében
Bíró Zoltán professzor.
N. Pál József irodalomtörténész, a kötet
lektora elmondta: „az írók Magyarország politikájában évszázadok
óta meghatározó szerepet játszanak, ezért a hatalom
odafigyelt rájuk.” Az
irodalomtörténész kiemelte, hogy a sajtó hallgatott a ’86-os
közgyűlés két napjáról. Ennek ellenére, igen sokan mindenről
hallottak, mindenről tudtak. Így a lézengő Biberachokról, arról,
hogy ég az ecsedi láp, ahogy Csurka István fogalmazott, vagy
Berecz, mint a paraszt-Révai. N. Pál József elmesélte, hogy
1962-ben Németh László Iszony című regényét megjelentették
franciául, s úgy gondolták, hogy olyan embert kell keresni az
utószó megírásához, akit jól ismernek Franciaországban. Így
került a választás Illyés Gyulára. Illyés az utószóban
azon meditált, hogy van neki egy francia professzor ismerőse,
aki kiválóan megtanult magyarul, s azt mondja neki, nem igazán
érti a magyar irodalmat, az a kényszerképzete, meg kéne
tanulnia hozzá a magyar történelmet is. Illyés azt írja: ez
érthető, mert ha levesz egy francia egy verseskötetet, vagy egy
novelláskötet, azt olvassa benne, hogy árad a Duna, s ezért az
emberek menjenek föl a gátakra. A francia ezt nem érti. Mégis
milyen ország ez, nincs itt vízügyi hivatal? Erre azt feleli
Illyés: ez egy olyan ország, ahol a Duna mindig áradt, de sosem
volt vízügyi hivatal, ezért valakinek ki kellett mondani, hogy
menjünk a gátakra. S ezek az írók voltak. A magyar írók közéleti,
politikai szerepvállalásai közismertek a felvilágosodás kora
óta, a népi, nemzeti mozgalom hagyományaihoz a ’86-os szereplők
nagy része kapcsolódott.
Az
Írószövetség az 1956-os forradalom leverése után csak
1959-ben kezdhette újra működését a pártállam szigorú
ellenőrzése és felügyelete mellett. Az 1980-as években
azonban valóságos autonómiát vívott ki magának. Akkoriban az
egyetlen legális társadalmi szervezet volt az országban, amely
fórumain biztosította a véleményszabadságot, beleértve az
ellenzéki nézetek szabad kifejtését is. Az Írószövetség így
válhatott a demokratikus átalakulás műhelyévé, és ez a közösségi
emlékezetben méltó helyet biztosít számára – fejtette ki a
kötetben Kiss Gy. Csaba. A több mint 400 oldalas kiadvány
tartalmazza az MSZMP illetékes szerveinek az 1986-os írószövetségi
közgyűlés előkészítésével összefüggő egyes
dokumentumait, jelentéseit, a kétnapos közgyűlés teljes jegyzőkönyvét
több mint 250 oldalon, majd a retorziókkal, kilépésekkel
kapcsolatos iratokat. A közgyűlésen az írók közül felszólalt
többek között Csurka István, Csoóri Sándor, Fekete Gyula,
Kiss Gy. Csaba, Sánta Ferenc, a hatalom oldaláról pedig Berecz
János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Köpeczi Béla
művelődési miniszter.
emma
|
