|
 2016.05.13.
Elbukott és mégis megnyert szabadságharcok
Csiha Kálmán: A cserépedény kincse
Csiha Kálmán (Érsemjén,
1929. szeptember 17. – Marosvásárhely, 2007. november 7.) erdélyi
református püspök, prédikátor, költő, memoáríró életútját
„fények és rácsok”, fájdalmak és csodák között járta
végig. Jelképe a XX-XXI. század hányatott sorsú erdélyi
magyarjainknak. Debrecenhez 30 km-re fekvő Érsemlyénben született.
Szerette Bihar megyét, Barantón az udvarházat, cselédeket és
a tájat. Szőrén vagy nyeregben ülte meg a lovát. Hajnalonként
harmatos füvet kaszált, májusi zápor után nagyot szippantott
az üde levegőből. Szomjasan olvasta udvarházuk könyveit.
Érdekelte
a család, az egyház, a magyarság története. Néha
elgondolkozott a román ortodox parókia előtt, ami a tudós,
nyelvújító irodalmár Kazinczy Ferenc szülőháza helyén épült.
Tanulmányait szülőfalujában és Érmihályfalván kezdte
(1936-1939), Sárospatakon folytatta (1939), Debrecen Református
Főgimnáziumában tanult (1940-1944), ötödik gimnáziumát
Zilahon a Wesselényi Református gimnáziumban végezte, és
Nagyváradon érettségizett. (1950) Szüleit 1949-ben űzték el
Barantóról, és Sepsiszentgyörgybe telepítették őket. Azon a
márciusi éjszakán deportálták az ősi magyar földbirtokosokat
és nemeseket is. Domiciliu obligatoriu, rövidítve D. O. lettek,
kényszerlakhelyüket elhagyni tilos. Mivel éppen távol tartózkodott
szüleitől, ezért véletlenül kimaradt a deportálásból, de
személyi igazolványt nem válthatott. Fizikai munkát végzett.
Diáktársait tanította, hogy megszerezze a tanuláshoz, az élethez
szükséges pénzt. Személyi igazolvány nélkül állandóan félt,
hogy elkapják, és bebörtönözik. Valóban illet rá a román
megbélyegzés, hogy szülőföldjén „bozgor”, hazátalan
lett. Hivatástudattal készült a lelkészi pályára. Kolozsváron
fölvették az egyetemi fokú Protestáns Teológiai Intézetbe.
Diplomaosztás után Aradra helyezték segédlelkésznek (1956),
ahol Gáj városrészben önálló gyülekezetet alapított. Nagy
József professzor teológiát végzett Emese lányával 1956.
november 5.-én kötött házasságot Gönczy Lajos professzor áldásával.
November 4.-től Budapesten orosz tankok dübörögtek és okádták
a halált. A református magyarságot összefogó fiatal pásztor
is szálka volt a román hatóságok szemében. A szekuritáte
1957. decemberében tartóztatta le, és államellenes összeesküvéssel
vádolták, mert nem jelentette föl Fodor Pál lelkésztársát,
aki Márton Áron római katolikus püspöktől jövet meglátogatta
a magyarok jogai ügyében. A kirakatperben 10 évre ítélték.
Egy pillanatban úgy érezte, hogy meg kell halni, de a
Heiderbergi Káté Hitvallás első kérdése és felelete által
megerősítette Isten, hogy „életemben és halálomban Krisztus
tulajdona vagyok”. Végig szenvedte Kolozsvár, Marosvásárhely,
Szamosújvár, Jilava, Periprava Lucia, Giurgeni börtöneit és a
negyvennapos magánzárkát. Galacon hastífuszból gyógyította
ki az Úr. Kazinczy Ferenc Kufstein börtönében tinta hiányában
saját vérével írt.
Rabságát
Istentől fogadta el, és ahhoz is erőt kapott, hogy a testben-lélekben
összeomlott raboknak szóljon a vigasztaló evangéliumról, tanítsa
őket magyar irodalomra és történelemre. Bizonyos volt abban,
hogy nem véletlenül születtünk a világba, mert Istentől
mindenki föladatot kapott. Életünk nem magánvállalkozás,
hanem küldetés, amiről számot kell adnunk. Szenvedéseinek súlya
alatt nem roppant össze, mert ő is elfogadta az igét, mint
Bethlen Gábor: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk” (Róma
8:31.). A magyar forradalom vérbefojtása után ismét kegyetlen
megtorlás kezdődött Romániában, 11 római katolikus lelkészt
kivégeztek, 12 lelkész belehalt sérüléseibe, 80 személyt halálra
ítéltek. Az eladósodott Románia Amerikához fordult vámkedvezményért,
valamint kölcsönért. Ceausescu kondukátor 1965.-ben azzal a föltétellel
kapta meg, ha amnesztiát kapnak az ártatlanul elítéltek, és
szabadulásuk után munkába állhatnak. Csiha Kálmán 6 és fél
év után szabadult ki. Hat és fél éves kislánya először látta
apját életében, boldogan simult az ölébe és ezt kiáltotta játszótársainak:
−Látjátok, nekem is van édesapám.
A Partiumi Egyházkerület püspöke Nagyváradon Buthi Sándor
nem tudott parókiát adni a lelkészházaspárnak, ezért az Erdélyi
Egyházkerületbe kérték fölvételüket. Nagy Gyula püspök
Gogán-Váraljára, az 546 tagú gyülekezetbe helyezte ki őket,
ahol 1964-1970 között szolgáltak. Egyik helyen a férj, másikon
a feleség volt a lelkipásztor. Az ősmagyarok 1516.-ban itt
tartották utolsó „istentiszteletüket”. A műemlék kazettás
templomot és parókiát renoválják, két harangot öntenek, és
új parókia is épül. Gogán-Váraljáról Marosvásárhely –
Vártemplomba hívják másodlelkésznek a talentumokkal megáldott
igehirdetőt. (1970-1971) A Szabadi utcán lévő templomban szolgál
(1971-1972), ahonnan a Gecse utcán lévő nagy gyülekezetbe kívánják
megválasztani. Vonakodott elfogadni a meghívást, de Nagy Károly
egyházmegyei főgondnok megfenyegette: „Ha pedig a nagyobb munkát
nem vállalod, légy átkozott.” A Gecse utcán gyorsan
szaporodik a gyülekezet. Vasárnaponként tömve a hatalmas
templom. Gyülekezet látogatás alkalmával kiderül, hogy a lélekszám
nem 6.800, hanem 12.550, ezért Csiha Kálmán három önálló
egyházközséget szervez. Elvállalja a Marosi Egyházmegye
esperesi feladatait. (1982-1990.) Útja továbbra is fények, és
rácsok között vezet. Nekitámad a securitáte, hogy miért látogat
és szervez gyülekezeteket? − Szárazajtán is azzal a „módszerrel”
gyilkolták le a magyarokat, hogy a piactérre hajtották, és kilőtték,
vagy lefejezték őket. A községben nincs templom se parókia.
Az esperes kérésére egy idős özvegyasszony felajánlja, hogy
lakásán tartsanak istentiszteletet, amiből gyülekezet nőtt
ki. Feszültségbe kerül a rest és alkoholos lelkipásztorokkal,
az egymással vitázó teológiai professzorokkal. Homiletikából
doktorál 1973-ban.
Erdély
44. református püspökét 1990. május 29-én iktatta be Tóth Károly
budapesti püspök. A végtelenül hosszú palástos lelkipásztorok
sora elején a magyarországi és erdélyi püspök, kezükben a
Bibliával lép be Kolozsváron a Farkas utcai templomba. Kívül
és belül óriási tömeg szorong. A magas termetű püspök csodálatos
érzéssel térdepel az úrasztalánál és fogadja az áldást. A
szószéken János evangéliuma 6:1-13. alapján rendkívül időszerűen
prédikál. Jézus az ötezer megvendégelése után parancsolja
tanítványainak, hogy szedjétek össze a maradékot. − Föladatunk
erőfeletti. Az evangéliumot visszük, mert egyedül az evangélium
által van keresztyén ember, növekszik az egyház, szabadság és
békesség terem a népek között. A diktatúrában 500-nál több
egyházi iskolát, 500-nál több egyházi épületet vett el a
román állam, amelyeket a reformáció óta megőriztünk. Jöjjetek
összeszedni a maradékot, mert 60 parókia üresen tátong. Közel
40.000 Bibliára volna szükség nyugaton élő testvéreink
anyagi támogatása mellett.
Az
egyházszervező püspököt 1994-ben újra választották. Több
mint 400 gyülekezetet látogatott meg. Templomok, iskolák, diakóniai
központok épültek. Felesége drága édesanya és munkatársa,
halott gyermeket hordozott méhében. Halálos ágyánál könnyezve
fogja kihűlő kezét. „Ilyen gyönge lelkiállapotban soha nem
voltam” − írja. Az RH negatív anyának tévedésből,
vagy szándékosan RH pozitív vért adtak. Talán ez a szomorú
esemény is kényszerítette arra, hogy szüntelenül kérje a
magyar anyákat gyermekáldás fogadására. Debrecenben 1995. április
20.-án a Református Tanácskozó Zsinat elnökének választják.
Világutazásai során igét hirdet, előadásokat tart és adományokat
gyűjt. Lelkieket osztogat, anyagiakat hoz. A Magyar Református
Missziói Szövetség 2007. július 22.-én választotta Tanácsába,
hogy ezzel is segítse az igehirdetés nagy szolgálatában.
A
törvény előírása szerint 70 éves korában kéri nyugdíjazását
és visszautasítja újra jelölését. Tiszteletbeli püspök címmel
ruházzák föl. „Nyugalomba vonulása után, vándor prédikátorként”
evangélizált Erdély és Magyarország földjén, a Kárpát-medencében,
és a föld kerekségén 15 országba szétszóródott magyarok között.
„Azt hiszem, én vagyok az első nyugalomba vonult püspök, aki
evangélizációs utazásokat tesz. A haldokló, morális válságban
lévő magyarságot ébresztgetem az evangélium által. Nézzen
szembe önmagával, béküljön meg Istenével a legyőzhetetlen Jézus
Krisztusért.” Egy év 56 hetéből 29-et prédikált végig. A
nagyvilág lett a gyülekezete. Tavasztól őszig Barantón volt
az otthona, ősztől tavaszig Marosvásárhely, ahol megpihent,
olvasott, írt. A Magyar Örökség díját 2007. december 15.-én
a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében vehette volna át.
November 4.-én vasárnap Cserealján prédikál, új könyvét
barátainak, családtagjainak dedikálja, és kicsit rosszul érzi
magát. Kórházba viszik és másnap, november 7.-én mennyei hazánkba
költözött. Isten különös csodája, hogy nem útközben,
Barantón, valahol a nagyvilágban szólította magához, hanem
abban a városban, ahol a felesége is nyugszik. Temetésén a
Gecse utcai templom zsúfolásig megtelt, a kint rekedt
óriási tömeg erősítőkön hallgatta a prédikációt.
Dr. Bustya Dezső püspök helyettes, legkedvesebb szolgatársa
hirdette bátran koporsójánál az evangéliumot. János 9:4.
alapján. − Küldetése volt Krisztusnak a világ megváltására,
Csiha Kálmánnak az evangélium hirdetésére, és a keresztyéneket
is küldi az Úr Jézus szolgálatára és dicsőítésére.
Csiha
püspök úr 2006-ban szerkesztette prédikációinak válogatását,
melynek előszavában így ír: a föld mélyében sok elásott
kincs pihen. Ezeket rendszerint egyszerű, barna cserépedényekben
rejtették el, száz, vagy ezer évvel ezelőtt. A vasedények
megrozsdásodtak volna, megette volna őket az idő, és nem tudták
volna megőrizni az elrejtett kincseket. A törékeny cserépedény
megőrizte őket. Évezredekig szántottak felettük, tavasz virágzott,
jégeső verte földeket, vagy csontrepesztő fagy ült a szántásokon,
gyermekek születtek a közelükben, vagy halottakat temettek melléjük.
Háború és béke váltakozott felettük, s ők őrizték a
kincset, a soha nem változót. Amikor napfényre kerültek, akkor
sem voltak mutatósak ezek a cserépedények. Sárosak, kopottak,
szürkék, védtelenek voltak. De amikor felnyitották őket, soha
nem képzelt szépségek, szédítő vagyonok kezdtek tündökölni,
s ezredévekre visszamenőleg népek életére vetettek fényt,
mint a Nagyszentmiklóson megtalált 23 darabból álló díszített
arany asztalikészlet, korsók, ivóedények, kelyhek, tálkák. A
Szentírás mindezeknél ezerszer értékékesebb kincsről és
cserépedényekről beszél. És erről a kincsről azt mondja,
hogy a miénk. „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben
van”– írja Pál. Mi Erdélyben azért tudtunk megmaradni,
mert ez a kincs minden szegénységünkben valóban a miénk is
volt. Az életem –mint minden igehirdetőé –a csodálatosan
megmaradt vagy összetört cserépkorsók s a belőlük átragyogó
kincs titkai erőterének világa volt. Különös mennyei archeológia.
Belőle egy darab ez a prédikációkötet. Mennyei kincsek és törékeny
földi cserépkorsók különös párosa. Nagyobb részük akkor
született, amikor földi hatalmasságok össze akarták történi
a cserépkorsót, hogy elrabolják a kincset.
Csiha
Kálmán 1997. március 15-én a Farkas utcai templomban
hirdetette az igét az elbukott, és mégis megnyert szabadságharcokról.
Ebben leírta, hogy nekünk 149 évvel ezelőtt át kellette menni
a Jordánon. Egyik oldalon volt a pusztaság, az elnyomás, a félelem,
szegénység, gyűlölet, a másik oldalon volt az ígéret földje,
a szabadság, a békesség, a világosság, a megálmodott új élet.
Előttünk nem száradt ki a Jordán vize, hanem elragadott,
elborított, és lett fegyverletétel, kivégzett mártírok, és
lett még sötétebb elnyomás. Azért mégiscsak átvergődtünk
a túlsó partra. Kérdezi Isten nemzetünk ünnepén: vannak-e
Isten közelében élő szülők és nagyszülők, apák, akik el
tudják mondani a fiaiknak, hogy érdemes Istenben bízni, érdemes
hűségesnek maradni a hithez, egyházhoz, nemzethez, becsülethez,
saját lelkünkhöz. Vannak-e utat mutató apák, vannak-e kérdező
fiatalok? Tudnak-e felelni az apák arról, hogy egy régi
forradalom ezelőtt 149 évvel elbukott és mégis győzött? És
56-ban is elbukott, és mégis győzött. Tudnak-e felelni az apák
a gyermekeknek, hogy érdemes vállalni az elbukások nagy próbáját
is, mert akik mindvégig hűséges maradnak, azokat megsegíti az
Isten? El tudják-e mondani az apák a fiaknak, hogy ez a régi
szabadságharc nem fejeződött be, hanem most is tart, csendes
szabadságharc az átkelés a Jordán túlsó oldalára. Külső
vonatkozásban is érvényes ez az átkelés. A túlsó oldalon
ott van a szabadság, a szép emberi elgondolások, az anyagi jólét,
a lelki békesség, az igazi demokrácia. De ezt a csendes
forradalmat befelé is meg kell harcolnunk. Mert itt vannak a születés
előtti gyermekgyilkosságok. Ezen az oldalon van a népbetegséggé
nőtt alkoholizmus, felborult családok, árván maradt gyermekek,
tönkretett fiatalok, és öregek rossz sorsa. És a túlsó
parton van egy józan és értelmes nép, amelyik tudja építeni
öntudatosan a jövőjét.
1997.
február 10-én a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben
Csiha Kálmán a honvesztés és a honfoglalás témakörében
tartott előadást. Ebben feltette a kérdést: milyen lesz a
magyar jövőkép? Szerinte ahhoz, hogy legyen magyar jövő, új
honfoglalás kell. De ugyanakkor azt is felette kérdésként,
hogy mi történik jelenünkben, honfoglalás, vagy honvesztés. A
gyermek megfoganása a püspök szerint már egy honfoglalás.
Viszont, ha megölik születése előtt, akkor honvesztés történik.
Ha megszületik, és tud anyanyelvén tanulni, övé lehet a
magyar kultúrkincs, az honfoglalás. De ha más nyelvű iskolába
íratják, akkor kezdetét veszi a honvesztés. Csiha Kálmán
szerint a honfoglalás bennünk zajlik. Honfoglalás az öt év
teológia, a teológiai tudományok elsajátítása, Isten igéjének,
a hitnek szolgálata, vagy nevezzük egy csodálatos honfoglalás
lehetőségének, amikor Krisztus elfoglalja a lelkemet, pedig
tulajdonképpen én próbálom elfoglalni számomra Isten országát,
és egyszerre csak rádöbbenek, hogy Isten országa foglalt el
engem. Vajon honfoglalás, vagy honvesztés lesz? Honfoglalás a házasság,
a szép, Isten szerinti házasság is, mert ez a szép honfoglalás
egyénnek, családnak, gyermekeknek, unokáknak, gyülekezetnek, népnek
egyaránt. A rossz házasság honvesztés. És honfoglalás egy
munka is egy gyülekezetben, emberi lelkeknek Istenhez való vezetése.
Csiha Kálmán
már nincs itt földi testben közöttünk, de ez a kötetet is,
mint törékeny cserépkorsó őrzi a megtartó kegyelem kincseit.
(Csiha Kálmán: A
cserépedény kincse; Parakletos Könyvesház, 2014.)
M.A.
|
