|
2016.05.13.
A „klerikális reakció” elleni harc
ma is tart
1961.
A forradalom és
szabadságharc kitörésének 5. éves évfordulójára a hatalom
demonstratív megtorlásokat tervezett. A miheztartás végett,
egy csillagtalan februári éjszakán közel 400 budapesti lakásban
tartott házkutatást a rendőrség. S ezzel a házkutatás dömpinggel
az egyházi perek „reneszánsza” kezdődött el. Mivel az
eltelt öt év alatt az 1956 utáni megtorlás legnagyobb perei már
lezajlottak, az állambiztonság újabb pereket kreált. A BM II.
Főcsoportfőnökség 5. osztályának vezetésével, „Fekete
Hollók” fedőnéven átfogó támadást indítottak a „klerikális
reakció” ellen. A házkutatásokat követő délelőtt Kállai
Gyula, a minisztertanács első elnökhelyettese a katolikus püspöki
karral tartott megbeszélésén bejelentette, hogy az államvédelmi
szervek államellenes összeesküvés vádjával számos egyházi
személyt tartóztattak le. Kállai felszólította a katolikus
egyház vezetőit, hogy „vizsgálják meg saját soraikat, és
az esetleges bűnösöket rekesszék ki”. A „számos egyházi
személy” megállapítás Kállai részéről kicsinyítés,
ugyanis 1961. február 5-éről 6-ra virradóra rendezett házkutatások
„eredményeként” nem kevesebb, mint 456 egyházi vagy egyházakhoz
köthető személy letartóztatását jelentette konkrétan.
Többek között Lénárd
Ödön piarista szerzetest is őrizetbe vették, aki 1948 után már
másodszor került börtönbe. Rajta kívül az 1961-es perek
egyik kiemelt elítéltje volt többek között Havas Géza
szegedi püspök is. Ezek a perek a megfélemlítést szolgálták:
a pártállam az ilyen erőszakos fellépést tartotta szükségesnek
és eredményesnek a forradalom és szabadságharc mellett kiálló
„klerikális reakció” elleni harcban.
1961. március 15-én
a katolikus püspöki kar az Állami Egyházügyi Hivatal által
kikényszerített kommünikét tett közzé, melyben elítélte a
letartóztatott papok és egyházi személyek államellenes és
egyéb „bűncselekményeit”.
A megfélemlítés
sikeresnek bizonyult, a püspöki kar bár súlyos kényszerítés
hatása alatt, de gyakorlatilag megtagadta saját papjait.
Nyár végén a
lefogott egyházi személyek már kegyetlen börtönbüntetésüket
töltötték, közben kivégezték Hámori István, Kovács Lajos
és Nickelsburg László Baross téri felkelőket a Köztársaság
téri népítéletben való részvétel vádjával. Az üldöztetés
idején a leghűségesebb pásztort, Isten szolgáját, Mindszenty
József bíborost, hercegprímást, esztergomi érseket 56-os
szerepéért is – miközben korábbi életfogytig tartó büntetését
érvényben tartották – elítélték távollétében.
A minisztertanács
elnöke, Kádár János, elnökhelyettesei, Apró Antal, Biszku Béla,
Pap János belügyminiszter, a Veszprém megyei pártbizottság
addigi első titkára töretlenül folytatták a „mindszentyzmus”
elleni harcukat.
Lénárd Ödön még
bebörtönözve, mikor Kádárt fogadja VI. Pál pápa. Ott Kádár
egyszerűen azt hazudja, már egyetlen pap sem raboskodik börtöneiben.
A diktatúrát szolgáló valamennyi gyilkos (Kádár, Apró, Dögei,
Biszku) felelősségre vonás nélkül háborítatlanul élték le
életüket, az egy Pap Jánost, a belügyminisztert kivéve, aki
öngyilkos lett. Ma 55 évvel a gyalázatot az üldöztetéseket
és a bántalmazásokat elszenvedő pásztornak, Mindszenty Józsefnek
emlékközpontot terveznek Zala megyében létrehozni. Ennek hírére,
rögtön termett egy „történész”, aki „megrögzötten
antiszemitának” merte nevezi Mindszentyt. Az nem számít, hogy
elutasította a 20. század valamennyi diktatúráját, csak az,
szerette-e a zsidókat. Ki tudja, de hát talán mégsem ennek
alapján kellene megítélni valakit. Mit számít, szerette-e őket,
de hogy veszprémi püspökként Mindszenty üldözötteket
rejtegetett, s hogy letartóztatták, mert nem engedte be a palotába
a nyilasokat, az tény. Ez a nyamvadt alak nyomtatásban pocskondiázza
az egykori esztergomi érsek személyét. A lapot amelyben rágalmait
szórja a hazug történész, egész oldalas hirdetéssel támogatja
a MOL, az OTP, Budapest, és a Budapesti Közlekedési Központ,
valamint a Magyar Állami Operaház.
czyla
|
