|
 2016.05.20.
Keresztényüldözés
és az Európai Unió
Az EU-nak nincs hatékony kül-és biztonságpolitikája
A polgárháborúk
és az iszlamista terror következtében üldözött keresztény közösségeket,
valamint vezető politikusokat keresett fel Libanonban, Szíriában
és Irakban Hölvényi György néppárti képviselő. A CHREDO
vallásszabadságért tevékenykedő nemzetközi civil szervezet
által kezdeményezett tényfeltáró delegáció tagjaként tárgyalásokat
folytatott az ott élőkkel.
Milyen mértékű a keresztényüldözés
Libanonban, Szíriában és Irakban?
–Külön kell választani azokat a területeket, ahol háború
dúl, ahol a keresztényeket nem üldözik, s ahová menekültek.
A legnagyobb probléma, hogy a keresztények többségének el
kellett menekülnie ősi földjéről, hazájából. A háború másokat
is érint, de az emberek többségét kereszténységük miatt üldözik
el. Ez a legaggasztóbb, s ez a tény különbözteti meg a
keresztényeket a többi lakostól.
Ezekben az országokban a keresztények másod-vagy
harmadrendű állampolgárok?
–Ezt semmiképpen nem lehet kijelenteni. A keresztények
kétezer év alatt nagyon sok mindent megéltek, s többször volt
üldöztetésben részük. Most a háború, és az iszlám szélsőségesek
terrorja miatt nem a másodrangúságuk a probléma, hanem, hogy
az életük van veszélyben.
Mennyivel csökkent az egyes országokban a keresztények száma?
–2003-ban, az amerikai invázió előtt Irakban 1.5
millió káld és asszír keresztény élt. Jelenleg, az optimista
becslések szerint számuk alig éri el a 250 ezret. Ez nem azt
jelenti, hogy ilyen sokan veszítették el életüket, hanem
elmenekültek, elsősorban Libanonba, Jordániába, illetve a világ
más részeibe. Ez olyan mértékű létszámcsökkenés, ami magának
a közösségnek a létét, egzisztenciáját veszélyezteti.
Nyilván egy bizonyos fogyatkozást minden népcsoport elbír, de
ez egy olyan veszély, ami egy kétezer éves kultúra megszűnéséhez
vezethet. Irakban mindig is egyensúlyt jelentettek a keresztények.
Sokan életüket áldozták hitükért, de az ottani keresztény közösségnek
tekintélye volt. Most viszont az egzisztenciájukat veszélyeztetik.
Szíriában 2 millió keresztény élt, s jelenlegi létszámuk
legfeljebb 500 ezerre tehető. Voltak, akik az ország biztonságosabb
helyére költöztek lakhelyükről, de a többség Libanonba
menekült. Libanon azért került nagyon nehéz helyzetbe, mert
egy vallási konfliktusoktól sem mentes, de a problémákat
teljes más színvonalon kezelő 4,5 millió lakosú országban
2,5 millió menekült él. Köztük körülbelül félmillió
palesztin évtizedek óta él ott teljes kilátástalanságban. A
többi keresztény menekült. Az ő eltartásuk hatalmas terhet
jelent. Mindez Libanont politikailag is kiszolgáltatottabbá
teszi.
A Libanonban élő szír menekültek tudnak-e egyáltalán
dolgozni, gyerekeiknek biztosított a tanulás lehetősége?
–Ez nagyon jó kérdés, ami nem csak Libanonra
vonatkozik. Megérkeznek a menekültek, kapnak élelmiszert, de utána
felvetődik a kérdés, hogy mit hoz számukra a jövő. Libanon
helyzete azért is speciális, mert ott alig működnek menekülttáborok.
Több üres házat biztosít a menekülteknek a kormány, vagy a
segélyszervezet. Szíriából sokan átjárnak dolgozni, nyilván
sokkal kevesebb bérért, ezzel letörik az árakat. Tehát a szíriai
menekültek jóval alacsonyabb fizetésért elvállalják a korábban
még libanoniak által végzett munkákat. Ez komoly fesztültséget
okoz a menekültek és a helyi lakosság között. Az oktatásban
több szíriai menekült gyerek tanul, mint libanoni.
Mit kell tennie az EU-nak, hogy lakóhelyükön
maradhassanak a keresztények?
–Európai parlamenti képviselőként jól tudom, hogy
mire alkalmas az Európai Unió. Az unió intézményeinek vezetői
pedig megpróbálnak egy olyan képet elhitetni az EU-ról, hogy
mindig és mindenben képes dönteni, segíteni, tehát szinte egy
mindenre alkalmas politikai közösség. Ezzel becsapják a menekülteket,
és az európai polgárokat is, hiszen az EU-nak nincs olyan hatékony
kül-és biztonságpolitikája, ami ilyen kihívásokra választ
tudna adni. Tehát az EU-nak olyan formában kell a közel-keleti
keresztényeken segítenie, amire valóban képes. A humanitárius
segítségnyújtásra, az ottani projektek elindítására, a jövőre
vonatkozó stratégiai elképzelés kidolgozására és kivitelezésére
az EU-nak van pénze és hagyománya is. Erre kéne inkább sokkal
inkább koncentrálni, minthogy a háború miatt nehéz helyzetben
lévő, a legjobban mobilizálható emberek millióival elhitetni
azt, hogy Európában megtalálják a számításukat. Azt pedig
világosan kell látni, hogy a valódi üldözöttek 99%-a soha
nem tud elmenekülni a régióból, mert nincs arra pénze.
Magyarország mit tud tenni a közel-keleti, üldözött
keresztények segítése érdekében?
–A közép-kelet-európai
országoknak ez egy új kihívás, mert a gyarmatosításban nem
vettek részt, így a helyi kapcsolatrendszereket, struktúrákat
most kell kiépíteni. Most jutottunk el odáig, hogy mi is segélyezői
legyünk a közel-keleti régió országainak. A magyarországi
segélyszervezetek nagyon jól helyt állnak, az állam pedig az
európai menekültügyi alapon és a szíriai válság kezelésére
szolgáló uniós regionális, az úgynevezett Madad alapon
keresztül intenzíven segít a térségben élőkön. A konkrét
projektek megvalósítását óvatosnak kell kezelnünk, mert egy
háború sújtotta, vagy éppen felszabadult vidéken nagyon nehéz
helyismeretre szert tenni. Ezért a kormány stratégiája, hogy a
nemzetközi projektekben magyarként vegyünk részt.
Többen fölvetették azt, hogy be kell fogadnunk az üldözött
keresztényeket, mert ők valódi menekültek. Mi erről a véleménye?
–Ez nagyon szépen hangzik, de nem árt óvatosnak
lennünk, mert nem tudjuk, mit hoz a jövő. Ha a bármi esély
van arra, hogy keresztény, de más vallási kisebbségek is
visszatérhessenek a lakhelyükre, hogy életüket, ha megváltozott
körülmények között, de folytathassák, akkor ennek a jövőnek
az építésében kell részt venni.
Medveczky Attila
|
