|
 2016.05.27.
Az Isten és a
világ harmóniája
Jálics Ferenc SJ: Lelkivezetés az evangéliumban
Jálics Ferenc
1927-ben született Budapesten. A jezsuita rend tagja. Sok éven
át tanított dogmatikát és fundamentális teológiát Argentínában.
1963 óta kísér folyamatosan lelkigyakorlatokat, először
Argentínában, majd az Amerikai Egyesült Államokban, 1978-tól
Németországban. A rendszerváltás óta gyakori vendége a
jezsuita lelkigyakorlatos házaknak Magyarországon is. Jálics
atya ebben a könyvben azt szeretné bemutatni, Jézus miként
volt az emberek lelki vezetője. Ugyanis ő arra hív minket, hogy
földi életünket úgy fogjuk föl, mint az utat az Atya felé.
De mivel ez az út igencsak hosszú, és különböző szakaszai
vannak, így Jézus mindig csak a következő lépés megtételére
hív minket – ahogy a szerző írja kötete bevezetésében. Ráadásul
ez az út meredek is. Az Isten Fia a tízparancsolattal kezdi. Ő
egészen azonosul azzal a követelménnyel, hogy először a
parancsok útján járjunk. Majd Jézustól még három hívás
hangzik el, és pedig mindig új szakaszokra. Ezek a lelki utak.
Nem egymással ellentétes, egymást kizáró, hanem egymást követő
utak, ahogy az ifjúság éveit követi a felnőttkor, és ahogy
az alkotó munka éveire következik az öregkor. Ez a szám
szerint négy út a Jézussal kapcsolatos elmélyüléshez vezet.
És mindegyik lépés új felfedezéssel jár, új fordulatokat
hoz; Jézust egyre mélyebben ismerjük, és az előzőleg már
megtalált út egészen különleges módon tökéletesedik.
Viszont mindegyik
útszakasz új kihívásokkal szembesíti a meghívottakat. No de
miben is különböznek ezek a lelki utak? – tehetjük föl
jogosan a kérdést. Jálics Ferenc szerint a különbségek a
magatartási módokban és az imádság formájában rejlenek. Mélyebb
szinten megmutatkozik, Jézus Krisztus mennyire foglalta el életünk
középpontját, és mennyivel kerültünk közelebb Istenhez, az
Atyához. Mind a négy meghívás új feladatot ad, amelyek sokkal
közvetlenebbül érintik a lelkivezetőt, mint a hívők. Hogy
ezek a feladatok miben is állnak, erről a szerző a könyv
mindegyik fejezetében ejt néhány szót. Ezzel nem utasításokat
akar adni a lelkivezetőknek, hanem csupán konkrétumot vázol föl
annak bemutatására, mit is akar Jézus elérni ezekkel a
feladatokkal. Az új lelkiségre való átmenet fordulópontján Jézusnak
– úgy látom – nagyon nehéz megértetnie a tanítvánnyal az
új távlatot, és rávezetni ő azt új útszakaszra. Ennyire újak,
meglepőek, és ilyen sokat követelnek ezek a továbblépések. A
szerző kiemeli, hogy Jézus szavainak gyakorisága és éle
kifejezik, milyen nagy hangsúlyt fektet a meghívásokra. Ezért
Jálics Ferenc összeszedett minden idevonatkozó, párhuzamos szöveghelyet,
némelyiket még meg is számozta, hogy így láthatóvá váljék,
mennyire következetesen próbálja Jézus rávenni az embereket
az új szakasz megkezdésére. A könyvet elolvasva a keresztények
talán világosabban látják majd, hol is állnak, milyen utat
tettek már meg, és mennyi van még előttük. Korunk jellemzője
egyébként, hogy az eddig kolostorban rejtőzőnek és a papok
privilégiumának hitt lelkiség most áttöri a falakat, és ott
kopogtat minden ember ajtaján. Nem kell ugyanis lelkipásztornak
lenni valakinek ahhoz, hogy az evangéliumot élje. Ezt Jézus sem
akarta. Ez akkor is így van, ha rohanó világunk mintha eltávolodott
volna az egyháztól, mint intézménytől. Mi arra kaptunk meghívást,
hogy Jézust állítsuk életünk középpontjába. A szerző abból
indul ki, hogy Jézus ígérete szerint a Szentlélek elvezeti a
tanítványokat minden igazságra, és ő sugalmazott a négy
evangélistának is. Jálics atya a lelki út négy szakaszát négy
fejezetben írta el. Mindegyikben szerepelteti az evangélium szövegét,
és elmagyarázza a hátterét. Az egyes fejezetekben viszont a témák
nem mindig ebben a sorrendben találhatók. Végül mindegyik résznél
röviden leírja, hogy tapasztalata szerint hogyan tudnák ezeket
a feladatokat a lelkivezetők ma elvégezni. A fejezetek végén
összefoglalja, hogy az előző lelki szakaszhoz képest mi
jelenti az előrelépést, s miben van még szükség további
fejlődésre.
A legfontosabb
fejezet a harmóniáról szól. Mindhárom szinoptikus evangélium
elbeszéli Jézus találkozását a gazdag ifjúval. Ő azért jött
oda Jézushoz, hogy útmutatást kérjen az örök életre. Az örök
élet pedig nem más, mint Isten élete, maga Isten. Tehát lelki
vezetést kér. Hiszen a lelkivezető feladata, hogy egyengesse
utunkat az örök élet felé. Minden ember lelke mélyén, még
ha nem is vallja be, ott lappang az Isten utáni vágy. Ez egy velünk
született tudás arról, hogy hazánk nem ezen a földön, hanem
Istennél van. Nála vagyunk igazán otthon. Ez a vágyakozás nem
kívánság. A vágy forrása mélyebbről fakad. A lélek mélyéből
ered. Valahányszor a Szentírás örök életről, Isten országáról
számol be, vagy közöl valamit a Messiásról, a halálról és
a feltámadásról, Krisztusról, az Atyáról, vagy a Szentlélekről,
mindig ezt a vágyakozást szólítja meg bennünk. Természetesen
a vágyakozást nem könnyű felismerni. Csak abból látható
meg, milyen választ ad az illető Isten meghívására. A nagy
szavak itt mellékesek. Csakis azok a szavak érvényesek,
amelyeket a mindennapi élet hitelesít, amelyek mögött tények
vannak. A szerző kiemeli, hogy a tízparancsolat a szeretet világrendjét
képviseli. Kötelez minket az Isten és az ember iránti
szeretetre. Isten és a világ harmóniában vannak. Aki Istent
szereti, az az embereket is szereti, és aki az embereket szereti,
az Istent is szereti.
Ez a könyv
azoknak szeretne segítséget nyújtani, akik azon fáradoznak,
ahogy elkísérjék az embereket Istenhez vezető útjukon, s szól
mindannyiunkhoz, akik úton vagyunk Jézus és az Atyaisten felé.
(Jálics Ferenc SJ:
Lelkivezetés az evangéliumban; Jezsuita Könyvek-sorozat; Jézus
Társasága Magyarországi Rendtartománya; 2014.)
M.A.
|
