|
 2016.05.27.
Külföldön
keresett cikk a magyar bárány
Tájékoztatás és érdekvédelem
A Magyar Juh- és
Kecsketenyésztő Szövetség nemrég ünnepelte megalakulásának
25. évfordulóját. A jubileumi küldöttközgyűlésen mintegy
200 fő vett részt: a Szövetség küldöttei, alapító tagjai,
kitüntetettjei, jelenlegi dolgozói és meghívott vendégei. A
juhtartóknak közösen, nagy tételben, egyöntetű bárányokat
kellene előállítaniuk a piacnak megfelelő időszakokban, úgy
tudnák előnyösen értékesíteni termékeiket – tudtuk meg
Hajduk Péter ügyvezető igazgatótól, aki elmondta, hogy nem
valósult még meg a hazai tenyésztők összefogása.
Április 25-én Herceghalmon tartották meg ünnepi küldöttközgyűlésüket.
Jól tudom, szervezetük először a juhtenyésztőket tömörítette
magába, és később bővült tevékenységük a kecskék jelölésével,
nyilvántartásával?
– 1991. április 25-én Üllőn 55 juhtenyésztő megalapította
a Juh Törzstenyésztők Országos Egyesületét, amely a hazai
juhtenyésztés, törzskövezés megmentését és továbbvitelét
tűzte ki célul. Majd a szervezet 1992. május 14-től a Magyar
Juhtenyésztők és Juhtenyésztő Egyesületek Szövetsége nevet
vette föl, s a hazai juhtörzskönyvezés, a teljesítményvizsgálatok
szervezése és a fajtafenntartás volt a fő feladatunk.
2008-ban, amikor csődbe ment a Magyar Kecsketenyésztők Szövetsége,
kértek meg bennünket a kecsketenyésztők, hogy bővítsük a
munkánkat. Így 2008-ban alakultunk át Magyar Juhtenyésztők és
Kecsketenyésztők Szövetségévé. Tehát nyolc éve végezzük
a hazai kecsketenyésztés törzskönyvezési munkáit is. Juhból
24 fajtát tenyésztünk, kecske esetében 6 fajta tenyésztése
folyik a szövetség keretein belül. Emellett még minisztériumi
rendeleti megbízásból, vagy felhatalmazásból végezzük a
hazai juh-és kecskeállományok jelölését és nyilvántartásban
való közreműködésünkkel az elvállalt feladatokat.
Miért éri meg egy juhtenyésztőnek, hogy
csatlakozzon önökhöz?
– Aki törzskönyvez és tenyészt, annak azért éri meg,
mert a tenyészállatai a teljesítményvizsgálati, törzskönyvezési
munkálatok következtében értékesebbek, mint egy árutermelő
állatállományban előállított egyed. Tehát azok a törzstenyésztők,
akik 360-an vannak, s mintegy 40-45 ezer törzskönyvezett állatot
tartanak, a tenyészállat-előállítás miatt tagjaink. A
2000-es évek közepén tettük lehetővé az árutermelők részére
a tagsági jogviszony létesítését a társult tagság lehetőségének
létrehozásával. Azóta 1800 és 2000 közötti a társult
tagjaink száma, akik a hazai juhállomány mintegy 60%-át, és a
kecskeállomány mintegy 40%-át tartják. Nekik azért éri meg a
tagság, mert olyan friss információkkal, hírekkel látjuk el
őket, ami a napi munkájukat segíti. Ezen túlmenően minden társult
és rendes tagunk havonta kapja térítésmentesen a Magyar Állattenyésztők
Lapját, és évente a szövetség tájékoztató lapját, amely
nagyon tartalmas, 150 oldalas kiadvány. Illetve tagjaink a három
nagy kiállításra, Hódmezővásárhelyre, Debrecenbe, Kaposvárra
kapnak meghívót, valamint a saját rendezvényeinkre, és térítésmentesen
látogathatják ezeket a kiállításokat. Tájékoztató
leveleket is küldünk időszakonként a részükre, melyben felhívjuk
a figyelmüket pályázati és egyéb lehetőségeikre, a gazdaságos
termelés javítására. Illetve instruktori hálózatunk és a szövetség
szakmai munkatársain keresztül szaktanácsadásban részesítjük
tagjainkat.
Tájékoztatáson kívül érdekvédelmi feladatokat is
ellátnak?
– Próbálunk érdekvédelmi feladatokat is ellátni, bár
ez nagyon nehéz. Természetesen voltak részsikereink a 25 év
alatt, de a nagy taglétszám miatt sokszor ellentétesek az érdekek
a közepes és nagy tenyésztők, a tenyészállat előállítók,
árutermelők között. Tehát nem minden esetben érdeke magának
a tenyésztőnek sem, hogy érdekeit valaki valamilyen ügyben képviselje,
mert az ő érdeke nem találkozik a közösség vagy a többség
érdekével. De a támogatások, rendeletek kialakítása során
25 év alatt a szakminisztériumokkal, s azok háttérintézményeivel
mindig jó szakmai kapcsolatunk volt, s ez a jelenre is jellemző.
Az érdekvédelemhez tartozik az elektronikus jelölés kötelező
bevezetése ellen folytatott küzdelem. Mi a tiltakozásuk oka?
– Ezt a jelölési rendszert az Európai Unió a 2000-es
évek elején kialakult angliai száj- és körömfájás miatt
vezette be a teljes állományra vonatkozóan. Mi azért
tiltakoztunk ellene, mert nem nyújt annyi többletet, mind
amennyivel többe kerül. A német szövetséggel közösen pert
is indítottunk az Európai Bizottság ellen, amit sajnos
elvesztettünk a strasbourgi bíróságon, tehát nem tudunk érvényt
szerezni szakmai követeléseinknek, érveinknek. Így az egész
Európai Unióban, s nem csak Magyarországon érvényben van ez a
kötelező elektronikus jelölés. Tudni kell, hogy az
elektronikus rendszer kötelezettségét jóváhagyta annak idején
a miniszterekből álló tanács is. Tehát magyarországi akkori
vezetői is. A többletköltség pedig minden tagországban minden
juhtartót sújt. Elsősorban állat-egészségügyi okokból, és
a nyomon követhetőség biztosítása érdekében tartják fenn
azt a rendszert.
A tenyésztők 24 juhfajtát használnak az országban.
Mekkora anyajuhlétszámból lehet megélni, megfelelő földtulajdon
birtokában?
– Erre szokták mondani: jó kérdés, mert attól függ,
hogy ki milyen céllal és hogyan tartja az állatait. Azt nem
lehet kijelenteni, hogy tíz anyajuhval biztonságosan meg lehet
élni. Tudunk olyan juhtartót, aki 150-160 juhból megél, és
olyanról is, akinek több ezer van, és mégsem gazdaságos a számára.
Mindig az adott térséghez, adottsághoz, az adott fajtához,
termék előállításhoz, körülményekhez lehet viszonyítani a
megélhetést. Körülbelül 400-500-600 juh biztosít egy család
számára megélhetést – de ez csupán általánosítás.
Juhból az EU önellátottsági szintje 75-80 százalékra
esett vissza. Ez azt jelenti, hogy juhhúsból Magyarország is
behozatalra szorul?
– 20%-ot tengeren túlról hoznak be az EU-ba. Magyarországra
viszont más a jellemző. Hazánkba is hoznak be minimális
mennyiségben fagyasztott húst, igen drágán, de elméletileg a
nagy hiány a juhhús-fogyasztó nemzeteknél jelentkezik, a déli
és a nyugati államoknál. Magyarország nem juh- és bárányhús
fogyasztó nemzet. Az utóbbi időben 5-10 dekával emelkedett az
átlagos juhhúsfogyasztás, de ez elenyésző növekedés. A bárányhús
pedig nem olcsó termék, nem csak nálunk, hanem Európa-szerte.
Tehát a magyarországi juhágazatot a déli országok
tartják fenn?
– Ők a fogyasztóink. A magyar bárányhús döntő többségében,
90%-ban Olaszországba érkezik. Ez egy olyan piac, ami magas minőséget
követel, és ezért magas árat is fizet. Ezenkívül Ausztria, Németország,
Svájc, Japán, Líbia is felvevőpiacaink közé tartozik.
Megéri ma hazánkban juh- vagy kecsketenyésztéssel
foglalkozni?
– Ez is egy relatív kérdés. Valószínű, hogy 10 ezer
tenyésztő nem azért tartja ezeket az állatokat, mert ráfizet.
Tény, hogy a magyarországi juh- és kecsketenyésztők 96%-a magángazdálkodó,
és döntő többségében családi vállalkozás keretében
tartja a juhot és a kecskét. Csak ott rentábilis ez az ágazat,
ahol a család saját maga végzi a tevékenységeket, a saját
maga területén, beszerzi a takarmányt hozzá, saját maga
gondozza az állatokat, képes fölvenni az unió által biztosított
támogatást.
Mennyire elégedettek a Földművelésügyi Minisztérium
által nyújtott támogatásokkal?
– 2012 óta folyamatosan javulnak a körülményeink.
Abban az évben hirdették meg a kérődző átalakítási
programot, majd pedig tavaly indult el először ún. európai uniós
támogatás a juhtenyésztésben, a kecsketámogatás pedig hazai
forrásból az utóbbi három évben megduplázódott, így most
az anyajuhok és a kecskék utáni 7000 forint feletti támogatást
kapnak tenyésztőink. Ez már az a szint, amit 2004-ben vártunk,
az uniós csatlakozás után. Természetesen jobb lenne ennél
magasabb támogatás, de ez már jelentős előrelépésnek számít.
Ehhez járul az agrárkörnyezeti támogatás, amelynek most van
az elbírálási időszaka. Hiszen, főleg a legelő, fontos számunkra.
A közeljövőben elkülönített pénzalap nyílik meg a juh- és
kecske-beruházási támogatásokra. Az előző hétéves
ciklusban a szarvasmarha-, a baromfi- és a sertéságazat elvitte
előlünk a pénzt, most mintegy 4 milliárd forint keretösszegig
elkülönített pénzalap nyílik meg a kiskérődző ágazatnak.
Bízunk benne, hogy tenyésztőink ezt ki is tudják használni a
szükséges technológiai, épület-, és egyéb fejlesztések végrehajtására.
Tehát évről évre javulnak a lehetőségeink. De ez még nem elég,
még „kér a nép”.
El lehet érni, hogy közvetlenül a feldolgozókhoz, értékesítőkhöz
kerüljön az áru, s kihagyják a közvetítőket?
– Ez nem a kormányzat, s nem is a szövetség feladata,
hanem a termelőknek kellene összefogni. Történelmi hagyományaink
miatt a termelőkben él még az erőszakos téeszesítés emléke.
Nyugat-Európában a termelők értékesítési szervezetekbe tömörültek.
Közösen termelnek, közösen értékesítenek. Ennek kéne
megvalósulnia nálunk is, de a tenyésztők részéről erre még
kicsi a hajlandóság.
Szövetségük milyen programokat indított el az ágazat
segítése érdekében?
– 2011-ben indult a bemutató mintatelepi program, amely mára
hálózattá fejlődött, továbbá a védett őshonos és veszélyeztetett
fajták körében 2011-ben elindítottuk központi apaállat-nevelési
programot. Szövetségünknek elvitathatatlan szerepe van a juh-
és kecsketartás, a gazdálkodói életforma vonzóvá tételében
a fiatalok számára, így példaértékű a tavalyelőtt elindított
felnőttképzési, juhászképzési programunk több egyetemmel
együttműködve.
Medveczky Attila
|
