vissza a főoldalra

 

 

 2016.03.04. 

Szűcs Balázs: Mikor kiabáltál utoljára?

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:

– Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?

A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:

– Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.

–De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz – mondta a tanító.

A tanítványok nem találták a választ, és a szent a következő magyarázatot adta:

– Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság. Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretet van a szívünkben.

A tanítványaira nézett, és így folytatta:

– Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert különben eljön az a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg a visszavezető utat.

Nagy szükségünk van arra, hogy a szívünk közel legyen a házastársunkhoz, szeretetteinkhez. Ha nem, légüres térbe kerülünk, és keressük a másikat, kiabálunk utána. Hányszor értjük félre a másik jajkiáltását, figyelemfelhívását! Milyen sokat változna a szűk környezetünk, ha ennek a történetnek a mondanivalóját magunkévá tennénk, és mindent megtennénk azért, hogy a társunktól ne hidegüljünk el, ne távolodjunk el!

Egy kapcsolatnak, egy családnak, egy közösségnek az erejét az adja, hogy a szívük tud közösen dobbanni, egy hullámhosszra tudnak kerülni. A nagyböjti idő különösen is jó lehetőség számunkra, hogy gyakoroljuk ezt a kihívást, és azáltal váljunk erős családdá, erős közösséggé, hogy lelkileg közel vagyunk egymáshoz, tudunk egymásról és összekapaszkodva egy cél felé tudunk haladni.