|
 2016.03.04.
Lengyel–magyar
A Nagy Kázmér által
1364-ben alapított, 1400-tól teológiai fakultással is
rendelkező krakkói Jagelló Egyetem kiemelkedő szerepet töltött
be a magyar értelmiség képzésében. Jeles szerzők írásaiból
egyértelműen kiderül, hogy a nagy múltú univerzitás létrejöttétől
1558-ig (a magyar bursa fennállásáig) mintegy négyezer
magyarországi hallgató látogatta az egyetem karait. Köztük észak-magyarországi,
erdélyi, hódoltsági, sőt horvátországi diákokat is találunk,
akik – a fenti időszakban – az egyetemre beiratkozott hallgatók
18-20 százalékát tették ki. A XV. században a krakkói
egyetemen tanult magyarok közül 390-en szereztek bakkalaureátusi
titulust, 79-en pedig a magiszteri vizsgát is eredményesen tették
le. Figyelemre méltó, hogy 1491-ben a felavatott tíz magiszterből
hét magyar származású volt. A XV–XVI. század fordulóján
huszonhat magyar professzor tanított a krakkói egyetemen. Köztük
említhető Prónay Imre, aki húsz éven át Arisztotelész műveiből
tartott előadásokat, és az egyik legnépszerűbb tanárnak számított.
A felvidéki Thurzó János 1498-ban az univerzitás rektora lett,
mely tisztséget éveken át viselte. A XV–XVI. századi krakkói
egyetemen, amely a közép-európai művelődés egyik meghatározó
intézményének számított, a magyar kultúra jó néhány
kimagasló alakja tanult. Az univerzitás növendéke volt Temesvári
Pelbárt (a neves ferences hitszónok), Bakócz Tamás (a későbbi
esztergomi érsek), Dombrói Márk, Gyöngyösi Gergely (pálos
rendfőnökök, mindketten történetírók), Werbőczy István
(az 1517-ben, Bécsben kiadott Tripartitum szerzője), Sylvester János
(az 1539-ben megjelent Grammatica hungaro-latina című munka írója;
az 1541-ben, Sárvár-Újszigeten közreadott Új Testamentum fordítója),
Csáky Mihály (János Zsigmond kancellárja) és Telegdi Miklós
(pécsi püspök, az első magyar nyelvű katekizmus írója).
Ugyancsak a krakkói egyetemen szerezték műveltségüket a
magyar protestantizmus első terjesztői, a hitvitázó irodalom
olyan kimagasló személyiségei, mint Dévai Bíró Mátyás,
Szegedi Kis István, Kálmáncsehi Sánta Márton, Gálszécsi
István, Ozorai Imre, Benczédi Székely István és Batizi András.
Rajtuk kívül a Bánffy, Dobó, Gyulay, Nádasdy, Nyáry, Pázmány,
Széchy és Újlaki család számos tagja is megfordult a krakkói
egyetemen, amelynek teológiai és orvosi kara – a XVI. század
közepéig – messze földön híres volt. Nemcsak a nagy hírű
Jagelló Egyetemen, hanem az 1555-ben alapított gdanski gimnáziumban
is számos magyar fiatalember tanult. 1585 és 1769 között
mintegy százhúsz magyar diák kereste fel ezt az intézményt. Köztük
volt az Utazóknak vezérlő csillaga és A gyakorlati földrajz lényege
című művek szerzője), Besztercei Simon Pál (földrajztudós,
a hőforrások és a meteorológia lelkes kutatója), valamint Maléter
János (később a leydeni egyetemen tanult orvos, aki I. Péter cár
felkérésére ásványtani gyűjteményt állított össze).
Ugyancsak gdanski diák volt 1616–1618 között Szepsi Csombor Márton,
az Europica varietas (1620) szerzője. A középkor végi és kora
újkori magyar–lengyel tudományos érintkezések területén az
orvosi vonatkozások tekinthetők a legjelentősebbeknek. A
Magyarországon megfordult lengyel orvosok között olyan nagy hírű
tudósok voltak, mint Jan Radlica (Joannes Parvus), aki
Montpellier-ben szerezte diplomáját, egy ideig a párizsi
egyetem prokurátoraként működött, majd I. Lajos királyunk
udvari medikusaként dolgozott. Rajta kívül említést érdemel
még Marcin Zurowica (Vitéz János esztergomi érsek humanista köréhez
tartozott), Sanoki Gergely (I. Ulászló titkára, Hunyadi Mátyás
egyik nevelője), Marcin Bylica (az 1467-ben alapított pozsonyi
egyetem professzora, Corvin Mátyás medikusa, Janus Pannonius barátja)
és Maciej z Lowicza (II. Ulászló háziorvosa). Európa-szerte
elismert tudósnak számított a Páduában és Rómában tanult,
orvosként és történetíróként egyaránt kiváló, 1500-tól
a krakkói egyetem rektoraként tevékenykedő, az univerzitás
nagy reformerének tekinthető Maciej z Michowa (Mechoviensis),
aki II. Lajos királyunkat világra segítette. Kiemelkedő
medikusnak számított – a Vesalius-féle anatómia első
lengyel ismertetőjeként emlegetett – Albertus Novicampianus (Wojciech
Nowopolski) is, aki Páduában és Bolognában medicinát, filozófiát
tanult, ezt követően Jagelló Izabella (Szapolyai János felesége)
gyulafehérvári udvari orvosaként, 1552–1557 között pedig János
Zsigmond nevelőjeként tevékenykedett. Orvostörténeti kuriózumnak
számít Wojciech Oczko és Jan Czigulicz működése is, akik Báthori
István medikusaként váltak ismertté. A magyar származású
orvosok lengyelországi pályafutásának bemutatásakor kiemelt
helyen említhető Kassai János Antal tevékenysége, aki Krakkóban,
Páduában és Bázelban tanult, éveken át kezelte Rotterdami
Erasmust, majd 1526-tól I. Zsigmond krakkói udvarában gyógyított.
Jelentős karriert futott be lengyel földön Bojm Pál György (III.
Zsigmond és IV. Ulászló medikusa), Wosinski Szaniszló (Páduában
tanult krakkói orvosprofesszor, 1668-tól az egyetem dékánja),
Senff Alajos Mihály (Radzivill herceg háziorvosa), Hambacher János
(Szepes vármegye főorvosa, Lubomirsky herceg egészségének „őre”).
A kulturális kapcsolat részét képező könyv- és sajtótörténeti
kutatások meggyőzően bizonyítják, hogy 1520 és 1550 között
a magyar szerzők által publikált művek 44 százaléka Krakkóban
látott napvilágot. Különösen jelentős ebből a szempontból
Hieronymus Vietor tipográfiája (1518–1547), ahol – eddigi
ismereteink szerint – huszonnégy magyar vonatkozású kötet
került kiadásra. Nyomdászattörténeti kuriózum az a tény,
hogy az 1526-tól Krakkóban tanult Sylvester János ennek a műhelynek
volt a korrektora és ottani tapasztalatait használta fel a Sárvár-Újszigeten
létesített nyomda működésében. A Vietor-féle nyomdában
jelent meg – többek között – Komjáti Benedek fordításában
a Szent Pál apostol levelei (1533) című munka, amelynek kiadási
költségeit Perényi Gáborné (Frangepán Katalin) biztosította.
Ugyanezen tipográfia terméke volt Ozorai Imre híres vitairata
(De Christo et eius ecclesia, 1535), Gálszécsi István énekeskönyve
(Kegyes ínekekről és keresztyén hitrül rövid könyvecske,
1536) és kátéja (1538). Ma már kevesen tudják, hogy első
helyesírási „szabályzatunk” Dévai Bíró Mátyás
Ortographia Ungarica (1538) című kötete szintén az akkori
lengyel fővárosban készült. A jelentősebb krakkói kiadványok
között említhetők még a későbbi szikszói iskolamester,
Bencédi Székely István kalendáriuma (1538), zsoltárkönyve
(1548), világkrónikája (Chronica ez világnak jeles dolgairól,
1559), Batizi András Keresztyéni tudományrul (1550) című
katekizmusa és Balassi Bálint Beteg lelkeknek való füves
kertecske (1572) c. kötete. Kapcsolattörténeti érdekesség a
Brassóban iskolát, nyomdát, papírmalmot és nyilvános könyvtárat
alapító Honterus János tevékenysége is, aki latin nyelvtanát
és disztichonokban írt, Kopernikuszt megelőző Rudimenta
Cosmographia című földrajzi munkájának első változatát
szintén Krakkóban adta ki.
cz.
|
