vissza a főoldalra

 

 

 2016.03.04. 

A magyar nemzet önazonosságának hordozói

Nyerteseket hirdettek a 2015. évi hungarikum pályázaton

Döntés született a 2015. év második felében kiírt, a nemzeti értékek és hungarikumok gyűjtésére, kutatására, népszerűsítésére, megőrzésének és gondozásának támogatására beérkezett pályázatokról – közölte V. Németh Zsolt államtitkár.

 Milyen célterületeken használhatták föl a pályázók a 180 milliós támogatási keretet?

 – Két célterületre lehetett pályázni. Az elsőn 170, a másodikon 10 millió forint volt az elkülönített összeg. Célunk az első területen a hazai és határon túl fellelhető nemzeti értékek gyűjtésének és rendszerezésének elősegítése volt, mégpedig oly módon, hogy a határon átnyúló együttműködésre nyújtunk forrásokat. Tehát egy hazai, már értéktárral rendelkező település önkormányzata, vagy az azzal szerződéses viszonyban lévő egyesület pályázhatott az értékgyűjtés hazai módszertanának átadására, vagy arra, hogy azt a gyakorlatban bemutassa határon túli partnerének. Ezáltal segítenek a határon túli értéktárak létrehozásában. Előnyben részesítettük a már meglévő testvér-települési megállapodással rendelkező pályázókat. A tapasztalatot lehet egy rendezvény megszervezésével, vagy éppen kiadvánnyal átadni, további feltétel, hogy mindkét település értékeit kölcsönösen be kell mutatni.

 Ebből arra lehet következtetni, hogy eddig még nem elegendő számban állítottak össze külhoni értéktárat?

 – Így van; ezen a területen még van hiányosság. Míg idehaza 550 helyen megalakult az értéktárbizottság, a határon túli magyar közösségeknél jóval kevesebb számban. Ezért is ügyeltünk ennél a pályázatnál a különféle területek közti arányosságra. Tehát, hogy népesség-vagy területarányosan mindenhová jussanak partnerek. Ez a pályázat Erdélyben 33, a Felvidéken 17, a Délvidéken 13, Kárpátalján 5, Muravidéken 3, Őrvidéken egy települési értéktár felállítását segíti elő.

 Térjünk rá a másik célterületre.

 – A második célterületen 10 millió forinttal a hagyományos népi mesterségek, kihalófélben lévő szakmák továbbörökítését kívánják támogatni. Négy pályázó nyert forrást erre. A höveji csipke varrásának megőrzése, a matyó hímzés továbbéltetése, a kékfestő és faragó mesterségek megismertetése, alkotótáborokban való továbbadása, illetve a kalocsai népművészet, így az írás, hímzés, pingálás bemutatása volt a cél. Ennek keretében rendezvényeket szerveznek, de fontos, hogy kézikönyvek, módszertani kiadványok is szülessenek.

 Meglepődtem, hogy a matyó hímzés is a listásra került, hiszen a vásárokon, a Balatonnál is nagyon sok matyó babát árulnak.

 – Ez igaz, de minden hagyomány akkor igazi, ha élő. Ezért fontos, hogy a mindennapok részévé is váljon, és ne csak babákon jelenjen meg dísztárgyként, hanem viseletként is. Ezért szükséges a tudásuk átörökítése.

 Ezt a tudást anyagilag lehet kamatoztatni?

 – Bízom benne, hogy a hungarikummozgalom által elérhető, hogy ne csak a maga autentikus formájában mutassák be a népi díszítőművészetet, hanem akár a mai viseletre is fókuszáljanak. Ennek az ágazatnak több hazai képviselője dolgozik, különösen a női ruházat területén. Ezt szeretnénk támogatni, ahogy azt is, hogy a használati tárgyakon megjelenjenek a népi motívumok. Nyilvánvaló, hogy ma már kisebb használati értéke van egy bicskatartónak vagy tarsolylemeznek, mint egy olyan mobiltelefontartónak, amelyen magyaros minta látható.

 Támogatják ezeknek a tárgyaknak a piacra kerülését?

 – Voltak már olyan rendezvények, amikor a minisztérium támogatott művészeket. Így Hrivnák Tünde – hogy az egyik legkiválóbbat említsem – amerikai körútját. Terveink között szerepel, hogy támogatnánk ezen tárgyak népszerűsítését, akár divatbemutatók rendezését. Hiszen fontos, hogy ősi motívumaink élő formában fennmaradjanak. Látszik, hogy a fiatalok érdeklődnek a magyar motívumkincs iránt; ki gondolta volna, hogy kalocsai hímzésű farmertáskákat hordanak egyszer. Vagy azt, hogy motoros kesztyűket magyar mintákkal díszítenek.

 Elképzelhető, hogy a nagy érdeklődés miatt újabb pályázatot írnak ki?

 – Várhatóan az idén tavasszal újabb hungarikumpályázat kiírására kerül sor, erről a közeljövőben miniszter úr dönt. Az biztos, hogy a pályázati támogatás meghaladja a tavalyi összegét. A tartalomról még nem döntöttünk. Arra is gondoltunk, hogy az értékfeltáró tevékenységnek meg kellene jelenni az iskolákban is.

 Tavaly módosították a hungarikumtörvényt. Ez meghozta a várt eredményt?

 – A Hungarikum Bizottság kibővült, ma már a grémium tagja a parlamenti ellenzék és a nemzetiségek képviselője is. A hungarikumpályázatnak köszönhetően elindult a határon túli értékgyűjtő mozgalom szerveződése, sorra jöttek létre a nemzetrész értéktárak.

 A Hungarikumok Gyűjteményének a bővítése az elsődleges cél?

 – Azt szeretném, ha ez a bővítés harmonikusan történne akár a megyei, vagy a helyi értékek gyűjtésével. Hiszen az a cél, hogy a legkisebb faluban is összeállítsák azt a gyűjteményt, amely segítheti a lakosok önazonosságának megőrzését, s amelyre büszkék lehetnek. Fontosnak tartjuk a megyei brandépítést is, tehát nem szeretnénk csakis a hungarikumokra koncentrálni. Azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb magyar ember szeretné a környezetében összegyűjteni és megőrizni azokat az értékeket, amelyek magyarságunk, és egy adott térségben élők önazonosságának hordozói.

 

Medveczky Attila