|
 2016.03.04.
Zenével a bűnmegelőzésért
A megye összes gyermekvédelmi központjára kiterjesztjük ezt a
programot
A mátészalkai után
a Tiszadobi Gyermekvédelmi Központot is bevonták a A zene az
kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel! című bűnmegelőzési
programba. Pál Gyula alezredest, a program céljáról kérdeztük,
s arról, hogy mennyiben váltotta be a hozzáfűzött reményeket
ez a személyiségformáló és képességfejlesztő kezdeményezés.
Mikor, és milyen céllal dolgozták ki ezt a különleges,
zenei bűnmegelőzési programot?
– Ötletbörzét tartottunk; kollégákkal azon
tanakodtunk, hogy mivel nagyon súlyos problémák érintik a
fiatalokat, például terjednek a dizájner drogok is, ezért
valamilyen úton meg kéne előzni azt, hogy az ifjak a bűn útjára
lépjenek. Miközben erről tanácskoztunk, elmeséltem a kollégáimnak,
hogy fiatal koromban nem volt olyan problémám, hogy az időmmel
ne tudtam volna mit kezdeni, sosem unatkoztam. Egyszer, reggelizés
közben Louis Armstrongot hallottam trombitálni, és úgy döntöttem,
hogy én is ezen a hangszeren szeretnék játszani, s szüleim, kérésemre,
beírattak a zeneiskolába. Onnantól kezdve nem volt szabadidőm,
nem törhettem ostobaságon a fejemet, hiszen hetente kétszer jártam
zeneiskolába és szolfézsórára is. Rövid időn belül, félévnyi
gyakorlást követően bekerültem a helyi fúvószenekarba,
mellyel hetente kétszer próbáltam. A zenekarral nagyon sok
helyen megfordultam Magyarországon, sőt – még a rendszerváltás
előtti években – Angliában, Franciaországban és Lengyelországban
is koncerteztünk. A mai napig legalább egy órát gyakorlok.
Tagja is valamelyik rendőrzenekarnak?
– A Készenléti Rendőrségnek csak Budapesten működik
zenekara. Két okból sem lehetek annak a tagja. Az egyik a távolság,
a másik, hogy követelmény a felsőfokú zenei végzettség.
Amatőr fúvószenekarokban játszom. Gyermekeimet is a zene útjára
tereltem. Mindkét gyermekem két hangszeren is játszik, remélem,
sosem adják föl. Arra gondoltam, hogy az az idő se menjen kárba,
míg arra várok, hogy érjen véget a zeneórájuk, ezért közben
beiratkoztam a zeneiskolába, így másik hangszeren is játszom már.
Miután ezt közöltem a kollégákkal, arra gondoltunk, hogy
zeneoktatást vezetünk be a gyermekvédelmi központok lakóinak.
Olyan példát akartunk bemutatni a gyerekeknek, hogy lássák:
igenis mélyről indult fiatalokból is lehet jó zenész.
Hallottam Snétberger Ferencről, a külföldön élő, roma származású,
világhírű gitárművészről. Snétberger létrehozott egy
olyan tehetségkutató központot, amely kifejezetten a hátrányos
helyzetű roma gyerekeket karolja föl. A művész hétgyermekes
családból származik, két bátyja állítólag sokszor
verekedett az apjuk által éppen nem használt gitárért. Snétberger
Ferenc legelőször akkor fogott kezébe hangszert, amikor első
fizetéséből megvette gitárját. Ezért szerettem volna őt
meghívni mátészalkai nyitórendezvényünkre. Ő ezt, mivel külföldön
tartózkodott, nem tudta elvállalni. Viszont a növendékeit
sikerült lecsábítani. A projekt címadó dalát Szirota
Jennifer, az egyik tehetségkutató műsor felfedezettje énekelte
el. Jennifer a megyénkben lakik, ráadásul egy szegény településen.
Úgy hallottam, ő már kislányként naponta 2 órát buszozott,
hogy Nyíregyházán énekelni tanulhasson. Az ő példája azt
mutatja, hogy szorgalommal, egy leszakadó félben lévő településről
is el lehet jutni az országos ismertségig. Mátészalkai nyitórendezvényükre
lehívtuk még a Dankó Pista Iskola roma fiataljait is, akik színvonalas
műsort adtak. Nagy sikerrel. Emellett felkértünk egy autentikus
cigány táncot oktató tanárt is, aki tud gitározni is. A
megnyitóra Ki mit tud-ot is szerveztünk, ahol táncoltak a
fiatalok. Négy akusztikus gitárt, három szintetizátort állvánnyal
együtt, négy kottaállványt, és egy komplett dobfelszerelést
vásároltunk. Ezekkel a hangszerekkel zenekart is tudnak alkotni
a fiatalok.
Milyen forrásból vásárolták meg a hangszereket?
– A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács pályázati felhívására
nyújtottuk be az általunk kitalált programot. A tanárok fizetését
és a számunkra kiutalt összegből fedezzük. A pénzt teljes mértékben
a gyerekek képzésére fordítottuk.
Mennyire számít kuriózumnak ez a program?
– Tudomásom szerint Magyarországon ezt mi vezettük be
először. Viszont még mikor a pályázathoz kerestük a szakmai
anyagokat, akkor jöttünk rá, hogy a venezuelai zenész és közgazdász
José Antonio Abreu ugyanezt a programot vitte véghez pátriájában
úgy, hogy a nyomornegyedekből maga mellé vette a csellengő
gyerekeket. Így megóvta őket attól, hogy bűncselekmények áldozatai,
vagy elkövetői legyenek. Ez a venezuelai program idővel a világ
számos országában megvalósult.
A Mátészalkai Gyermekvédelmi Központban nevelkedő
fiatalok számára elindított személyiségformáló és képességfejlesztő
kezdeményezés hamar beváltotta a hozzá fűzött reményeket?
– A siker abban is lemérhető, hogy az intézetben lakó
fiatalok fele bekapcsolódott a programba. Miután véget ért a
program, a gyerekek szinte követelték, hogy a tanárok tovább
is foglalkozzanak velük. Hétvégenként, előre egyeztetett időpontban
zajlottak a zeneórák, és előfordult, hogy egy szökésben lévő
diák csak a foglalkozás kedvéért visszament az intézetbe. Ez
is jelzi a sikert. A megnyitóra Ki mit tud-ot is szerveztünk,
ahol táncoltak a fiatalok. A záró rendezvényen is táncoltak,
és laikus szemmel is észrevehettem, mennyit fejlődtek a program
alatt.
A mátészalkai program 2015 januárjában indult. Egy évig
tartott?
– Sajnos rövidebb volt a program futamideje, mert a pályázati
források ennyit tettek lehetővé. A fenntartó intézmény valószínűleg
pályázik a folytatásra.
Akkor miből
tudták fedezni azt, hogy ez a program Tiszadobon folytatódjon?
– Mivel a mátészalkai zárórendezvény, melyen részt
vett Dr. Hatala József miniszteri biztos, a Nemzeti Bűnmegelőzési
Tanács elnöke is, sikeres volt, a Tanácstól újabb pályázati
forrásokat kaptunk. A választás a tiszadobi intézményre
esett, s a következő helyszín, reményeink szerint, Nyírbátor
lesz. Távlati tervünk, hogy a megye összes gyermekvédelmi központjára
kiterjesszük ezt a programot. S ha ez megtörtént, akkor az intézetek
fiataljai összemérhetik a tudásukat, ami erős motivációs késztetést
teremt.
Mi a garancia arra, hogy a központokból kikerülő és
a programban résztvevő fiatalokból nem lesznek bűnözők?
– Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a fiatalok
ne váljanak bűnelkövetővé vagy bűncselekmény sértettjévé,
erőfeszítéseink ennek esélyét csökkenthetik, de garancia
sajnos nincs. Nagyon fontosnak tartom, hogy a nehéz sorban élő
gyermekeket minél korábban oktassuk, és ha lehet, akkor zenére
is.
Medveczky Attila
|
