2016.03.11.

Továbbra is Walesa

Beismerem, naiv voltam. Múlt heti cikkem befejezése után azt hittem, hogy a Lech Walesa állítólagos ügynökmúltjáról szóló híreknek nem lesz folytatásuk. Pedig sejthettem volna, hogy Lengyelországban nagy társadalmi vihar kerekedik. Walesa arrafelé nemzeti hős, a Szolidaritás élő legendája, a lengyel társadalom ikonikus vezére. Hát hogyne sokkolná a közvéleményt, ha kiderül, hogy kedvencük, az egykori államfő Bolek fedőnéven több száz oldalnyi jelentést szállított a hetvenes években a kommunista titkosszolgálatnak? Meg is lett az eredmény. Múlt szombaton délután Varsóban több tízezren vettek részt a lengyel Demokráciavédelmi Bizottság (KOD) által szervezett tüntetésen, amelyet a Nobel-békedíjas Lech Walesa védelmében tartottak, egyúttal újból tiltakoztak az alkotmánybíróság reformja ellen is. A varsói rendőrkapitányság tizenötezerre, az ellenzéki Polgári Platform (PO) által vezetett varsói önkormányzat több mint nyolcvanezerre becsülte a résztvevők számát – tehát meglehetősen nagy eltérés mutatkozik a két adat között. A tüntetés szerencsére rendbontás nélkül zajlott le. A Walesa-párti jelszavak mögött valójában egy kormányellenes tüntetés lapult. Az első számú jelszó úgy hangzott: „Mi, a nép” – ezzel utaltak Walesának az Egyesült Államok Kongresszusában 1989-ben tartott beszédére, melyben a Szolidaritás elnöke az amerikai alkotmány első mondatát idézte.

A KOD nyilvánvaló kapcsolatban áll a számomra nem kimondottan rokonszenves baloldali liberális napilappal, a Gazeta Wyborczával. A tüntetésen a KOD hívei mellett a menetben részt vettek ellenzéki politikusok, köztük a legfőbb ellenzéki erő, a PO elnöke, Grzegorz Schetyna volt külügyminiszter, a szintén ellenzéki Nowoczesna (Modern) párt elnöke, Ryszard Petru, valamint a tavaly októberi választások nyomán a parlamenten kívül rekedt Egyesült Baloldal egyik vezető politikusa, Barbara Nowacka is. Egyszóval díszes kompánia gyűlt egybe… Mindjárt az elején Schetyna ragadta magához a mikrofont, és dörgő hangon bejelentette: „Azért jöttünk, hogy a lengyel történelem és a győzelem jelképét, Lech Walesát védjük. Megvédjük Lengyelországot a Jog és Igazságosság elnöke, Jaroslaw Kaczynski ellen.” A következő szónok, Petru pedig kijelentette: „Rákényszerítjük Kaczynskit, hogy mondjon le.” Majd szorgosan felmondta az unalomig ismert balliberális mantrát az alkotmánybírósági törvény módosításairól, és az alkotmányos rendet állítólag megsértő Andrzej Duda államfőről. Ezek a hatalmon kívül rekedt politikusok, Schetyna, Petru és a többiek olyanok, mint a viccben szereplő Pistike: mindig mindenről ugyanaz jut az eszükbe. Ha esik az eső, Kaczynski mondjon le. Összeütközött két vonat? Kaczynski a hibás. A volt kommunista belügyminiszter hagyatékából előkerül egy paksaméta jelentés, Lech Walesa aláírásával? Még ez is Kaczynski miatt van. Magyarországon Orbán Viktort kárhoztatják ugyanígy mindenért – úgy látszik, a balliberális agyak nemzetközileg egy srófra járnak; a lényeg az elvakult gyűlölet.

A varsói tüntetésen a KOD aktivistái aláírásokat gyűjtöttek a mozgalom által készített alkotmánybírósági törvényjavaslathoz, mely szerint újra kellene választani a bírói testület tagjait, és minden jelölt megválasztásához kétharmados parlamenti többség lenne szükséges. E polgári törvényjavaslat parlamenti előterjesztéséhez kereken százezer aláírás szükséges. Továbbá az egybegyűlteknek felolvasták Walesa levelét. A volt államfő ismételten cáfolta, hogy együttműködött volna a kommunista belbiztonsággal. Ugyanakkor beismerte, hogy annak idején aláírta „a belbiztonság emberei által eléje tett papírokat”, és ezekhez a kézjegyekhez az ügynökök különféle jelentéseket hamisítottak.

Újabb hír, hogy a nagy társadalmi felzúdulás, illetve a varsói tüntetés hatására a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) ügyészi tagozata nyomozást indított a Lech Walesát érintő állambiztonsági iratok lehetséges hamisítása ügyében – közölte múlt csütörtöki sajtóértekezletén az IPN elnöke, Lukasz Kaminski. A hivatalos indoklás szerint ezt a döntést Walesának az elmúlt napokban tett nyilatkozatai, valamint az iratok tartalmának vizsgálata hatására hozták. A nyomozás során megvizsgálják, hogy a kommunista belbiztonság tisztviselői anyagi haszonszerzés céljából hamisították-e a Walesára vonatkozó dokumentumokat. Grafológiai vizsgálat is várható. Az 1970 és 1976 között folytatott együttműködésre utaló, saját kezűleg írt együttműködési nyilatkozatot, a különböző jelentéseket és pénzbevételi nyugtákat az IPN előzetesen hitelesnek minősítette. (Többen kifogásolták ugyanakkor, hogy mindezt az írásszakértői vizsgálat lefolytatása előtt tették.) A jelenleg külföldön tartózkodó Walesát értesítették, hogy hazaérkezése után tanulmányozhatja a szóban forgó leleplező iratokat.

Walesa az elmúlt napokban több blogbejegyzést tett, melyekben konokul állítja, hogy a nevével aláírt jelentések hamisítványok. Állítása szerint csak annyi történt, hogy a belbiztonság emberei a hetvenes években házkutatásokat tartottak nála; kézzel írt jegyzeteit lefoglalták, és jelentésekké hamisították őket. Úgy fogalmazott: a belbiztonság tisztjeinek ki kellett mutatniuk, hogy együttműködöm velük, ezért jelentéseket gyártottak helyettem, és pénzt vettek fel a nevemre. Néhány nappal később viszont Walesa már azt állította, hogy akkoriban nem is a belbiztonságiakkal, hanem az elhárítás tisztjeivel találkozott. Mindeközben a sajtó könyörtelenül szállítja a terhelő részleteket. Például kiszivárgott, hogy ötéves ügynöki tevékenysége során Walesa, fedőnevén Bolek akkori mércével félévi átlagos jövedelemnek megfelelő összeget vett fel az állambiztonságtól: 13 300 zlotyt. A pénzt legtöbbször a tartótisztje nyomta a kezébe. Ugyanakkor a külvilág felé egész idő alatt betöltötte az ellenzék vezérének szerepét. A tüntetéseken és a politikai gyűléseken rendszerint élesen kritizálta a kormány vezetőit, kitartásra bátorította a sztrájkoló hajógyári munkásokat – az iratok tanúsága szerint pedig rendszeresen jelentett a sztrájk részleteiről és szereplőiről.

Egyébként nincs új a nap alatt: a rendszerváltást követően, 1992-ben egyszer már meggyanúsították Walesát, hogy a hetvenes években jelentett. Akkor a PAP hírügynökségnek adott nyilatkozatában beismerte ügynökmúltját – ám szavait rövidesen visszavonta, és azóta következetesen tagad. A kilencvenes évek végén megint előkerült a vád, és több történész meggyőző érvekkel, adatokkal állt elő. 2000-ben a lengyel átvilágítási bíróság bizonyítékok hiányában úgy döntött, hogy Walesa nem volt ügynök. Csodálkoznék, ha e botránynak nem lenne közeli folytatása.

Zsille Gábor