vissza a főoldalra

 2016.03.11. 

Ne legyünk vasárnapi keresztények – Lelkészbeiktatás volt Kökösben

Egy keresztény lelkésznek fölöttébb szüksége van arra, hogy példaértékű legyen a beszédben, ne más gondolatait és érzéseit, hanem a saját hitét és gondolatait fogalmazza meg úgy, hogy az félreérthetetlenül Isten igazságát mondja ennek a világnak – ezekkel a szavakkal indította útjára ft. Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke Bartha Alpár kökösi lelkészt a február 27-én tartott beiktatási ünnepi istentiszteleten. A beiktatási ceremóniát végző Török István, a Háromszék–Felsőfehéri Unitárius Egyházkör esperese pedig azt kívánta a fiatal lelkésznek: legyen a gyülekezet lelkigondozója és jó gazdája a kökösi unitárius egyháznak.

Az egyházfő és a meghívott lelkészek bevonulásával kezdődött az ünnepi istentisztelet a XIII–XIV. század fordulóján épített műemlék templomban. Az egykori harang köriratának a bejárat homlokfalára vésett szövege: Venite, audite verba vitae! – Jöjjetek, hallgassátok az élet szavát! mondat fogadja a belépőt, és az ebben megfogalmazott életakarást a kökösi unitárius gyülekezet már több ízben bizonyította: valahányszor lelkész nélkül maradt a közösség, mindig talpra tudott állni. Másfél esztendővel ezelőtt az 1990. utáni ötödik lelkészüket fogadták, akit egyéves segédlelkészi szolgálat után tavaly szeptemberben nevezett ki a püspök a kökösi unitárius gyülekezet élére.

 A kinevezési szöveget Szabó Előd egyházközségi jegyző olvasta fel, majd Török István esperes felkérte Bartha Alpárt beköszönő szolgálata elvégzésére.

A papi családból származó, torockói gyökerű fiatal lelkész az elmúlt másfél esztendőre emlékeztetve elmondta: eltelt tizennyolc hónap, több mint hetvenkét vasárnap, hat úrvacsoravétel, egy konfirmáció, két imahét, egy gyermektábor, sok közös együttlét felnőttel, fiatallal és gyermekkel.

 Dolgoztak, pihentek, közös asztalokhoz ültek, meglátogatták és megismerték egymást. „Mindeközben nagyon sok mindenről beszéltünk: a jelen megélésének lehetőségéről, hitről, képmutatásról, igaz istentiszteletről, szeretetről, boldogságról, várakozásról, beteljesülésről, álmokról, ünnepről, elmúlásról, lemondásról, jókedvről.” Közösen megálmodott tervekkel kezdték a munkát, amelyet pontosan kijelölt elképzelésekkel kell folytatniuk, és hangsúlyozta, ezen az úton társuk kell hogy legyen a szeretet, a hit, az egymásra figyelés, a megbocsátás, az önfegyelem, a jókedv, és mindezek felett az Isten, akit szolgálnak. „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” – idézett Máté evangéliuma 4. részének 1–10. verseiből, amelyre beszédét építette.

 Valljuk be, nagyon sokszor gyengék, esendőek, pesszimisták, kicsinyhitűek vagyunk, ezért fontos, hogy tekintetünket Jézus felé fordítsuk, az ő példáját kövessük, és küzdenünk, akarnunk kell, hogy fény lakozzék bennünk – mondotta.

Mózes első könyve 26. fejezetének 24. versére és Pál apostolnak a Timotheushoz írt 1. levele 4. részének 12–16. verseire építette beszédét Bálint Benczédi Ferenc, amelyben két alapgondolatot szögezett le: ne féljünk, mert nem vagyunk egyedül, az Úr velünk van, a lelkész pedig legyen példa a hívőknek a beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben és tisztaságban.

 Az egyházfő hálát mondott azért, hogy a kökösi unitárius templom szószéke nem marad üresen, és azért, „hogy minden időben Isten üzenetének tolmácsolására rendeltetnek lelkészek, és rendeltetnek annak befogadására, meghallgatására és továbbadására a hívek. (...) Milyen jó hallani és tudni, hogy keserves és nehéz évtizedek megélése után az egyház és a világi vezetés, az önkormányzat együtt tud dolgozni egy közösség megerősödéséért, jövőjéért, hogy nem osztályellenségként tekintünk egymásra és ujjal mutogatunk, hanem értékeinket egymás mellé téve, egymást kiegészítve arra kérjük a mi teremtő Istenünktől az erőt, hogy egyéni és közösségi életünk erősödjön, gyarapodjon, és az annyiszor szánt szándékkal leszűkített látóhatárt együttes erővel, hittel és munkával próbáljuk kiszélesíteni és kitágítani.”

 Manapság baj van a beszédünkkel, egyet mondunk és mást cselekszünk, s míg apáink és nagyapáink csak szóltak és cselekedtek, ma iratok rengetegét készítjük el, csalással és hazugsággal van tele az életünk, ezért szükséges újból és újból ismételni és megtanulni, hogy hívek legyünk, és példaértékűek a beszédben – mondotta a püspök. Szerinte manapság elterjedt, hogy otthon egyet mondunk és az iskolában mást, az ünnepnapokon jók vagyunk, de a hétköznapokon másként viselkedünk. „A templom és a hétköznap közötti szakadékot kellene áthidalni, mert a mi kereszténységünk nem lehet csak vasárnapi kereszténység. Nem lehet olyan a mi hitünk és a mi vallásunk, mint amikor vasárnap tiszta ruhába bújtatjuk fáradt testünket. A hitre, a szeretetre, a megértésre és a türelemre hétfőtől szombatig is szükségünk van.”

 Török István esperes átadta Bartha Alpárnak a templom kulcsát, a Bibliát, a kelyhet és az egyházközség pecsétjét, majd köszöntötte a püspököt és a beiktatott lelkészt. Gratuláltak és köszöntőt mondtak: Sztolyka Lajos az egyházköz­ség részéről, Boros János, a Magyar Unitárius Egyház fő­gondnoka, Kovács Levente kökösi református lelkipásztor, Biró Attila, az unitárius lelkészek országos szövetsége képviseletében és Tăraş Silviu helyi alpolgármester. Közreműködött a Jakab Csaba vezette kökösi Harmónia Vegyes Kar. Az ünnepi istentisztelet után a gyülekezet tagjai együtt ebédeltek a helyi művelődési házban.

Fekete Réka

Háromszék