vissza a főoldalra

 2016.03.11. 

EGY FÉRFI ÉS EGY NŐ

A német kancellár által a német köztelevízióban mondottakat és a magyar miniszterelnök Várkert-Bazárban tartott évértékelőjén elhangzottakat vetettük össze

 Angela Merkel: „Jól ki van ez találva, és logikus is. Nem is kételkedik ebben a logikában senki, még Horst Seehofer is sok sikert kíván ehhez az úthoz. Sokkal jobban állunk, mint ahogy egyesek gondolják.”

Orbán Viktor: De ha itt segítünk, ide jönnek; ha ott segítünk, ott maradnak. Ennek belátása helyett Brüsszelből biztatni kezdték a világ szegényebb és szerencsétlenebb részén élőket, hogy jöjjenek Európába, és cseréljék fel saját életüket valami másra.

Angela Merkel: Nincs szükség irányváltásra, legfeljebb apróbb kiigazításokra.

Orbán Viktor: Ideje szembenézni a valósággal. Ideje különválogatni azt, ami van, és azt, amit szeretnénk, ha lenne. Ideje elengedni az illúziókat, a mégoly emelkedett elméleteket, az ideológiákat és a délibábos álmokat.

Angela Merkel: Ha sikerül az uniós külső határ védelmével visszaszorítani az illegális migrációt, nagyobb lehet a tagállamok hajlandósága a folyamat „legalizálására”, menekültkontingensek befogadására Törökországból, Jordániából és Libanonból az EU és partnerei közötti tehermegosztás jegyében.

Orbán Viktor: A valóság az, hogy számos európai országban a mélyben már régóta épül komótos állhatatossággal a párhuzamos társadalmak világa. A valóság az, hogy ez a természet rendje szerint visszaszorítja a mi világunkat és vele együtt bennünket, gyermekeinket és unokáinkat. A valóság az, hogy az ide érkezőknek eszük ágában sincs átvenni a mi életformánkat, mert a sajátjukat értékesebbnek, erősebbnek és életrevalóbbnak látják a mienknél. Miért is adnák fel azt?

Angela Merkel: Legföljebb a körülmények változása miatt szükségessé váló apró „kiigazítások” szükségesek. Sok lépés van még hátra az EU-ba érkező menekültek számának jelentős és tartós csökkentése felé.

Orbán Viktor: Még nem késő, hogy az európai elit megértse, de Gaulle tábornok leckéjét. Idézem. „A politikának a valóságon kell alapulnia, a politikában éppen az a művészet, hogy egy eszményért csak a realitásokon keresztül cselekedhetünk.” Idézet vége. A realitások pedig történelmiek, kulturálisak, demográfiaiak és földrajziak. Talán nem késő megértenünk, hogy a realitások nem a szabadság korlátai. A lecke, amit most tanulunk, arról szól, hogy a valósággal szemben nem létezhet szabadság. Legfeljebb politikai delírium és politikai kokainmámor.

Angela Merkel: A menekültellenes atrocitásokat elítélem.

És elítélem a Kölnben szilveszterkor – a hatóságok szerint többnyire észak-afrikai férfiak által – elkövetett szexuális zaklatásokat és rablásokat is. „A multikulti nem megoldás”, a beilleszkedés pedig nem önkéntes tevékenység a menedékkérők, menekültek részéről, hanem a genfi menekültügyi egyezményben rögzített kötelesség.

Orbán Viktor: Hiába építjük föl a világunkat a legnemesebb eszmék iránti vágyból, ha nem a realitások talaján áll, csak vágyálom maradhat. A valóság ellenében nincs se egyéni, se közösségi boldogulás, csak kudarcok, csalódottság, megkeseredettség, végül cinizmus és önpusztítás. Talán ezért bolyong oly sok, jobb sorsra érdemes, emelkedett szellemű és boldogtalan liberális politikus Brüsszel utcáin.

Angela Merkel: Elutasítom a menedékkérők befogadására egyoldalúan kijelölt létszámkorlát gondolatát. Németország felelőssége és elemi érdeke az emberiességen alapuló és közös megoldás, amely biztosítja a belső határellenőrzés nélküli schengeni övezet egységének fenntartását. „Ez történelmünk egy nagyon fontos szakasza”, és nemcsak Schengen a tét, hanem Németország és az EU tekintélye a világban.

Orbán Viktor: Tetszik nekünk, vagy sem, a népvándorlások sohasem békés természetűek. Amikor nagy tömegek új hazát keresnek, az óhatatlanul konfliktusokhoz vezet, mert olyan helyet akarnak elfoglalni, ahol valakik már élnek, berendezkedtek, és akik meg akarják védeni az otthonukat, a kultúrájukat és az életformájukat.

Angela Merkel: Tudtam, hogy Ausztria rövidesen korlátozza a befogadandó menedékkérők számát, ami súlyos következményekhez vezethet. A görögországi helyzetet éppen az idézte elő, hogy a huszonnyolcak ugyan egyetértenek a közös megoldásban, de egyesek – mint Ausztria – nem hisznek eléggé annak sikerében, és ezért mások kárára cselekednek.

Nem szabad cserben hagyni Görögországot és nem szabad megengedni, hogy az EU „tönkremenjen”.

„A határok nyitva álltak, én csak nem zártam le őket.” Továbbra is helyesnek tartom a Magyarországról elindult menekültek ügyében szeptember 4. éjszakáján hozott döntést, az „emberiesség parancsolatára” cselekedve, de az akkori helyzetet tekintve „nem volt olyan nagyon különleges” a döntés, hiszen korábban is tömegesen érkeztek menekültek Németországba – egyedül augusztusban 102 ezren –, és csupán „egyszerűen folytattam azt, ami egy nappal korábban egyébként is zajlott a különvonatokkal”.

Ezeken vonatjeggyel menekültek utaztak Németországba. A jegyvásárlását Orbán Viktor magyar miniszterelnök megengedte, aztán egyszer csak „hirtelen nem engedte fel a vonatokra a jeggyel rendelkező embereket”, akik ezért gyalog indultak útnak.

Orbán Viktor: Össze kell szednünk magunkat, mert az európai demokrácia nagyobb dicsőségére cenzúrával, zsarolással és fenyegetéssel kell szembenéznünk. A magyar igazságügy-miniszter könyvét begyűjtik a belga könyvesboltokból, néhány tagállam sajtója nyilvánvalóan hazugságokat terjeszt, a Magyarországgal szembeni hang nyers, durva és agresszív. Ráadásul pénzügyi megtorlással is fenyegetnek, mondván, ők támogatnak bennünket, mi pedig hálátlanok vagyunk. Úgy gondolkodnak, mint az egyszeri pap, akit arra kértek, hogy segítsen a vagyoni különbségek kiigazításában. Rendben, mondta, majd megosztjuk a munkát: ti rábeszélitek a gazdagokat, hogy adakozzanak, én meg rábeszélem a szegényeket, hogy fogadják el. Így képzelik ők. A valóság azonban az, hogy semmivel, egyetlen fityinggel sem tartozunk egymásnak. Magyarország negyvenöt évnyi kommunizmus után legyengülve, kivérezve, versenyképtelen és tőkehiányos állapotban megnyitotta kapuit a nyugati vállalatok előtt. Ebből mindenki profitált. Amennyi pénzt az unió beküldött, annyit a nyugati cégek ki is vittek innen. Kvittek vagyunk, nincs mit egymás szemére hánynunk.

Angela Merkel: Ha egy tagország egyoldalúan felső határt állapít meg, és ennek mások kárát látják, „akkor az nem az én Európám”.

Orbán Viktor: Az a kérdés hogyan állítsuk meg a betelepítési kvóta brüsszeli hadműveletét. Azt javaslom, támaszkodjunk az európai demokrácia ősforrására, a népakaratra. Ha igaz, hogy az emberek nem akarják, sőt ellenzik a mai holdkóros brüsszeli bevándorláspolitikát, nyissunk teret a hangjuknak, és adjunk helyt a véleményüknek.

Angela Merkel: „Orbán Viktor (…) arról a kérdésről akar népszavazást, hogy érkezhet-e Magyarországra 1294 menekült” a tagállamok között szétosztandó 160 ezerből, pedig valószínűleg még csökkenthetné is ezt a számot, mivel „sok ukrán menekültje van, ez azért mégiscsak egy elvi kérdés, és csak elutasítani tudom ezt az eljárást”.

Orbán Viktor: Végül is az Európai Unió a demokrácia pillérein áll. Ez annyit tesz, hogy nem hozhatunk az emberek feje felett, az emberek akarata ellenére az életüket súlyosan megváltoztató döntéseket. Ezért írjuk ki Magyarországon a népszavazást. Nem a már eldöntött és Magyarország által a bíróságon megtámadott kvótáról van szó. Az a múlt. A népszavazás a jövőről szól. A márciusban napirendre kerülő új európai bevándorlási rendszer kötelező betelepítési kvótája ellen hívjuk csatába Magyarország polgárait. Hisszük, hogy Brüsszel még mostani állapotában sem lépheti át saját eszméit. Nem fordulhat szembe az európai néppel. Az Európai Unió nem lehet afféle Szovjetunió újratöltve. Mi, magyarok Európát minden gyengesége, elvékonyodása és billegése ellenére sem fogjuk megtagadni. És mai, tériszonyos szédülésében sem fogjuk magára hagyni. Mi annak a történelmi és spirituális Európának vagyunk a polgárai, mint Nagy Károly, Leonardo, Beethoven, Szent László király, Madách Imre vagy Bartók Béla. A mi Európánk keresztény alapokra épült, és büszkék vagyunk arra, hogy megvalósította a szellem és az ember szabadságának kiteljesedését. Európában sokan sokfélét gondolunk. Vannak, akik a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjében hisznek, és vannak, akik az Isten, haza, család hármasában, és a hit, remény, szeretet eljövendő országában, de egyikünk sem akarhatja – tartozzunk bármely irányzathoz –, hogy a mi Európánk térdet hajtson egy más erkölcsöket és más szokásokat harciasan követelő, mesterségesen felénk irányított, vízözönszerű emberáradat előtt. Nem hisszük, hogy Európa erre a sorsra kárhoztatja magát, nem hisszük, hogy ezeréves értékeinek feladását fogja választani. Nem hisszük, de tudjuk és állítjuk, hogy Magyarország egyetlen lépést sem fog tenni ezen az úton.

Hajrá, Európa, hajrá, magyarok!